2012. február 28. kedd, 04:22 | Huszár Ágnes |
A
kormány által meghatározott felsőoktatási keretszámok sokkolták az
oktatókat és az egyetemre, főiskolára készülő ifjúságot is. Drasztikusan
megváltoztak az állami finanszírozású és az önköltséges helyek arányai.
A legtöbb állami finanszírozású helyet a kormányzati döntés alapján a
műszaki, természettudományi és informatikai terület kapta meg. Feltűnő
az is, hogy az állami finanszírozású hallgatói helyekből –
jelentőségükhöz és eddigi eredményeikhez képest – nagyon is bőkezűen
juttattak az egyházi felsőoktatási létesítményeknek. A felsőoktatáson
belül például az Apor Vilmos Katolikus Főiskola 115 állami
finanszírozású helyet kapott, a lényegesen nagyobb, több képzési formát
nyújtó budapesti Gazdasági Főiskola pedig 235-öt. A bölcsészkarok közül a
Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának – az
ország legkisebb bölcsészkara – éppúgy 270 állami finanszírozású helyet
adtak, mint a nemzetközileg is jegyzett Szegedi Egyetemének. A
legnagyobb aránytalanság a jogászképzésben van. Az összesen 100 állami
finanszírozású hely felét az ELTE, másik felét a Pázmány Péter Katolikus
Egyetem 1995-ben alapított ÁJK-ja kapta.
Az érintett fiatalok egy része látványos tiltakozásokat, akciókat
szervez. Ezekre a kormányzat a szokásos autoriter dölyffel válaszol. A
többiek viszont számolgatnak, mérlegelnek, sőt, már döntöttek is. A
magyar felsőoktatás ellen. Ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés a határon
túli magyar képzési nyelvű intézmények iránt. Aki hazájában nem fér be
állami finanszírozású társadalomtudományi, gazdasági képzési helyre,
ingyen tanulhat Erdélyben vagy a Felvidéken. Akik pedig jó
nyelvismeretükkel sikerrel vállalkozhatnak idegen tannyelvű képzésre is,
válogathatnak a nyugat-európai egyetemek kedvező ajánlatai között.
A kormányzat voluntarista oktatáspolitikájának kudarca előrelátható,
mivel egyszerűen nem alkalmas az általa deklarált célnak – a társadalmi
igények kielégítésének – elérésére. Nincs annyi kiváló matematikai
képességgel megáldott fiatal, mint amennyi ingyenes képzési helyet
kínálnak a műszaki, informatikai szakokon a számukra. A
természettudományos tárgyak közoktatásbeli alacsony színvonala sem
javít a helyzeten, ezért a nagy számú ingyenes hely jó része nyilván
kihasználatlan marad. Nem lesz tehát az országban az eddiginél
lényegesen több jól képzett mérnök, informatikus, fizikus és
matematikatanár. Azoknak a gazdasági, jogi vagy társadalomtudományi
szakokra vágyó fiataloknak pedig, akik a kormányzati döntés
szűkmarkúsága folytán az ország határain kívül lesznek kénytelenek
tanulni, a magyar értelmiség itthon maradására buzdító nacionalista
frázisok cinikus gúnynak tűnnek.
De van más baj is az új felsőoktatási törvénnyel. Valószínű, hogy a
minőségbiztosítási rendszer meggyöngítésével a felsőoktatás – a
szakmák, a szaktudományok szempontjából – legértékesebb része kerül
komoly veszélybe. Erről tudunk meg lényeges dolgokat a Hetek Bazsa
Györggyel, a MAB elnökével készült interjújából.
A felsőoktatás minőségbiztosítási testületét – a Magyar Felsőoktatási
Akkreditációs Bizottságot, a MAB-ot – a tudományos minősítési rendszer
és a felsőoktatás átalakításának érdekében hozták létre 1993-ban. A MAB
jól végezte munkáját, az elmúlt csaknem két évtizedben a magyar
felsőoktatás minőségének megbízható őre volt. Az európai minőségügyi
szervezet, az ENQA is elismerte tevékenységét, felvette tagjai sorába.
Az új felsőoktatási törvény azonban erőteljesen korlátozza a MAB
döntési függetlenségét. Míg a MAb-nak 2005-ben 29 elismert tudós tagja
volt, az új törvény alapján összesen csak 12 lesz. Ebből legfeljebb
8-nak lesz tudományos fokozata, helyet kaptak benne ugyanis a
felsőoktatás és a tudományos élet képviselőin kívül az egyházak, a
hallgató önkormányzatok, a doktoranduszok országos szövetsége, valamint
az ipari és kereskedelmi kamarák küldöttei is. A MAB-nak az új törvény
szerint önálló költségvetése sem lesz. A testületet a szaktárca fogja
finanszírozni. Ez komolyan veszélyezteti a testület szakmai
függetlenségét, és a majd két évtizede színvonalas munkát végző
titkárság megmaradását is.
A MAB és a felsőoktatás képviselői még a törvény előkészítésének
szakaszában tiltakoztak a minőségbiztosítási rendszer meggyöngítése
ellen. Hasztalanul. Bazsa professzor beszámol arról a levélről, amelyben
az európai felsőoktatási minőségügyi szervezet, az ENQA elnöke
tiltakozik a MAB döntéseinek korlátozása ellen. Az új törvény alapján
megszűnik a felsőoktatási intézmények belső minőségellenőrzési
kötelezettsége, ez pedig szintén feltétele az ENQA-tagságnak. Ha a
törvényi előírások nem változnak, félő, hogy a MAB elveszíti
ENQA-tagságát. Ez pedig azzal jár, hogy a Magyarországon szerzett
diplomákat nem fogadják el külföldön.
Mondhatnánk cinikusan, hogy ezzel egyszeriben végérvényesen
megoldódik a magyar fiatal diplomások röghöz kötése, de a helyzet ennél
is rosszabb. Magyarországon az orvos-, közgazdász- és mérnökképzésben
ugyanis számos külföldi hallgató vesz részt, az általuk fizetett képzési
költségek nemzetgazdasági szempontból is jelentős összeget képviselnek.
Ha a magyarországi diplomákat – a minőségbiztosítási rendszer
meggyöngítésének következtében – nem fogadják el külföldön, ők mind
máshova fognak menni. Miért is tanulnának Magyarországon egy olyan
diplomáért, amely csak Záhonytól Hegyeshalomig érvényes? Bazsa György
szerint ez különösen érzékenyen érintené az orvosképzést, amelynek
finanszírozását eddig is jelentős mértékben az angol és német nyelven
folytatott oktatás oldotta meg. Amerikai medikusok is tanulnak nem kis
számban Magyarországon, az ő képzésüket hazájuk is támogatja, mivel a
magyar orvosképzés – a MAB szigorú felügyeletével – az amerikai
normáknak is megfelel. Ha ez megszűnik, elmaradnak ők is, s a magyar
felsőoktatás menthetetlenül provinciálissá züllik.
Az új felsőoktatási törvény a MAB feladatkörében lényegében csak az
egyetemi tanári pályázatok elbírálását hagyja meg. Az eddigi feladatok
ellátása – szak-indítások szakmai ellenőrzése, jóváhagyása, intézmények
akkreditációja – ezentúl a minisztérium Oktatási Hivatalán keresztül fog
történni. Ebben nyilván kikérik a szakértői testület véleményét, de a
döntés a minisztériumi berkeken belül történik.
A MAB tagjainak megbízása eredetileg 2013. január 31-ig szólt volna.
Az új felsőoktatási törvény értelmében azonban a testület tagjainak
mandátuma már e hónap végén, 2012. február 29-én lejár. Az új testületi
tagokat február 15-ig delegálták az illetékes szervezetek. A tagok
felét, s magát az elnököt is a miniszter jelöli. Ezzel véglegesen
elsúlytalanodik a testület, s a szakmai döntések miniszteri-államtitkári
hatókörbe kerülnek.
A MAB illetékesei próbáltak egyeztetni az illetékes minisztériummal
erról, hogy változtassák meg a felsőoktatási törvénynek a
minőségbiztosítást érintő paragrafusait. Erre eddig nem került sor. A
magyarországi felsőoktatás minőségbiztosítási intézménye tehát 2012.
március elsején – tizenkilenc év sikeres szakmai munka után –
árnyéklétre kényszerül, elveszíti jelentőségét.
A magyar felsőoktatás színvonalát – amelyre a deklarációk szintjén
olyan büszke az oktatási kormányzat – csak a szakmailag magukra hagyott
intézmények vezetőinek, oktatóinak egyéni és csoportos erőfeszítése
őrizheti meg. Addig, ameddig.
(Huszár Ágnes)
Kommentáld!