A Fidesz rosszul méri fel, hogy a külföldi sajtóhoz hogyan érdemes viszonyulni. Felkészült újságírókat, világpolitika iránt érdeklődő művelt olvasókat nem lehet olcsó trükkökkel megvezetni. (Fotó: AFP/GETTY)

Orbán Viktor nemrég interjút adott az Egyesült Államok egyik legbefolyásosabb politikai napilapjának, a Washington Postnak. Magyar miniszterelnök ritkán kerül amerikai politikai napilapok interjúlistájára, szerintünk már csak ezért is egy remek lehetőség lett volna ez a kormányfőnek arra, hogy az amerikai politikában és a hazánk iránt érdeklődő közvéleményben felmerült kételyek legalább egy részét megpróbálja eloszlatni.

Sajnálatosan azonban Orbán Viktor egy egészen más taktikát választott.

Ajánlott írásunk: Áder, Kövér, Szájer: Schmittnél is kevesebbek

Mindegy is, hogy az ember tud-e angolul vagy sem, elég csak ránézni a szövegre, hogy világosan kiderüljön, a kérdéseket feltevő újságíró valószínűleg többet beszélt az interjú során, mint a magyar miniszterelnök, aki a legtöbb kérdésre egy, legfeljebb két mondattal felelt.

Orbán Viktorból az interjú során nem a ravasz politikus, nem a tehetséges szónok és nem is a kiváló parlamenti vitatkozó, sokkal inkább az olcsó ügyvéd bújt elő, aki nevetséges eljárási szabályokba és szavakba kapaszkodva próbál meg terelni, ahelyett, hogy a feltett kérdésre egyenes választ adna. Például, hogy az egypárti médiatanács tagjait nem ő vagy a Fidesz mint párt, hanem a magyar parlament nevezte ki – mintha ott nem az Orbán Viktor által személyesen kiválogatott fidszes képviselők alkotnának kétharmados többséget. Ehhez hasonlóan az új alaptörvény egypárti mivoltának problémáját is annyival söpörte le, hogy állítása szerint egy bizottság a többi pártot is felkérte, hogy vegyenek részt a folyamatban.

A kormányfő mintha direkt ügyelt volna arra, nehogy véletlenül is érdemi választ adjon bármelyik kérdésre. Ezzel pedig sajnos biztosította azt, hogy az olvasóban a magyar helyzettel és a magyar kormány politikájával kapcsolatos kételyek nem csak, hogy megmaradtak, de még tovább is fokozódtak.

Az interjúban Orbán visszautasította, hogy a mostani alaptörvényről nem konzultáltak az ellenzékkel. "Volt egy bizottság, mely felkért minden parlamenti pártot - így az ellenzéket is -, hogy legyen részese a folyamatnak" - mondta.

A kérdésre, lehet-e arról beszélni, hogy az új alkotmány Orbán kezében összpontosítja a hatalmat, a kormányfő úgy válaszolt: az alaptörvény nem teszi lehetővé a hatalomkoncentrációt.

Az interjúban a médiatörvény és a médiatanács, annak fideszes elnöke, a Klubrádió ügye, a köztévés elbocsátások is szóba jöttek, Orbán azonban elhajolt a sorjázó kérdések elől; a szólásszabadság ügyében például a többségében külföldi médiatulajok felé irányította a kérdezőt.

A kormány sajtóbeli hirdetési gyakorlatával kapcsolatban pedig azt tanácsolta az újságírónak: próbálja meg Magyarországot ugyanolyan demokratikus országnak elképzelni, mint az Egyesült Államokat.

Az IMF-tárgyalások is szóba jöttek, erről Orbán azt mondta: nem tudja, mik a szervezet feltételei, az MNB-elnökéről, Simor Andrásról pedig úgy nyilatkozott: a helyén marad, ugyanis a törvények nem teszik lehetővé számára, hogy a saját jelöltjét nevezze ki a posztra.

(...) Amikor pedig a romakérdés jött szóba, Orbán úgy bagatellizálta el a kérdést: túl azon, hogy kormánya betiltotta a paramilitáris egységeket az országban, kérte már az amerikai hatóságok segítségét az Amerikából érkező gyűlöletpropaganda megállítása érdekében.

Így kerülgette Orbán a Washington Post kérdéseit (hvg.hu)

A Fidesz kommunikációjáról a Véleményvezér már többször leírta, hogy az alapvetően rosszul méri fel azt, hogy a külföldi sajtóhoz hogyan volna érdemes viszonyulni. Ugyanis régen vége annak a világnak, amikor Magyarország külföldről nézve egy egoztikus és távoli helynek tűnt: a Washington Post újságírója is szemmel láthatóan kiválóan fel volt készülve és könnyedén vitába tudott szállni Orbán Viktorral. Másrészt azt sem szabad elfelejteni, hogy a szóban forgó orgánum olvasóközönsége jellemzően egy tanult, a politikában jártas és a világpolitika iránt érdeklődő réteg, akiket nem lehet lerázni és megvezetni ilyen ügyetlen csúsztatásokkal.

A Véleményvezér is megírta már többször, hogy mivel „átszakadt a gát", olyan kritikákat is kap Magyarország Nyugatról, amelyek már részben vagy akár teljesen megalapozatlanok. Ezért igazából már az is elég lett volna, ha Orbán Viktor legalább azt megpróbálja részletesebben elmagyarázni, hogy miért is fontos egy új alkotmányt, miért nem kell félteni a bíróságok függetlenségét, vagy akár azt, hogy szerinte milyenek voltak és milyenek most a médiaviszonyok Magyarországon. A Fidesznek kellene, hogy legyenek jogi, gazdasági és politikai érvei, melyeket pontosan az ilyen fórumokon szokás bevetni.

Egy ilyen elpuskázott interjú után azonban nehéz ismét azt az önfelmentő érvet előhozni, miszerint a nyugati kritikusok még csak meg sem akarják hallgatni a magyar kormány álláspontját.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Sajnos azonban a kormányfő valamiért nem élt a remek lehetőséggel. A válaszok tartalmát nézve az az érzése az embernek, mint amikor a tinédzser gyereket a vasárnapi asztalnál a szülők az első szerelméről faggatják, az pedig úgy próbál kibújni a kérdések alól, mintha a fogát húznák.

Olvasd el ezt is: Orbán harca az istentelen kozmosz ellen

Ez stratégia pedig semmi esetre nem segíti sem az amerikai-magyar kapcsolatok, sem az ország külföldi megítélésének javulását. A kormányfő, úgy tűnik, nem először mérte fel rosszul, egy adott helyzetben milyen kommunikációra volna szükség, hogy hol mit kellene mondania.

Ha tetszett, kövesd a Vélemé