Darulesre az október-novemberi időszak a legideálisabb a Hortobágyon. Rendszerint szeptember közepén kezdenek megérkezni hatalmas csapatokban a délceg járású, több mint egy méter magas madarak. Napközben a learatott kukoricaföldeken nagy csapatokban láthatjuk táplálkozi a darvakat, majd alkonyatkor hangos krúgatás közepette húznak be éjszakázóhelyükre, a Hortobágyi-halastavakhoz.
Az alkony a Hortobágyi-halastavak mentén vezető földúton ért minket, ám hogy ne zavarjuk meg a darvakat, terepjárónk világítás nélkül robogott a holdfényben haloványan sejlő földúton. Az egyre hangosabb madárricsaj jelezte, hamarosan éjszakázóhelyükhöz, a Kondás-tóhoz érünk. Ott olyan varázslatos látvány fogadott, amelyre még kísérőm, a nemzeti park szakembere sem számított: a telihold előtt átúszva hatalmas, hullámzó "V" betűket rajzolva érkeztek a darucsapatok. A látvány mesebeli volt, így elhatároztam, visszatérek ide, hogy megnézzem, milyen a késő őszi Hortobágy.
Útban Afrika felé

A madárlesre érkezőket több magasles is várja a Balmazújváros-Tisza-csege útvonalon. Ezek előtt gyakorta láthatjuk, amint a szárnyasok leszállnak és csipegetnek kicsit. Érdekes megfigyelni, amint a rendkívül éber madár veszélyt sejtve, hosszú nyakát magasra nyújtja. A középkorban, amikor még fészkeltek a darvak hazánkban, a befogott és felnevelt fiókák voltak a várak legjobb őrszemei. Már messziről észrevették a közeledő idegeneket, s riasztották a vát népét. Ám a gyermekek kedvencei is voltak, sőt, a baromfiudvarban rendet tartottak a többi szárnyas között. Napjainkban ugyan már darufészekre nem bukkanhatunk hazánkban, ám madárvonulás idején több tízezres darusereg érkezik a Hortobágyra.

Novemberben ugyan továbbvonulnak dél felé, ám az se ritka, hogy egy-egy enyhe tél közepén még darvak tucatjai időznek a sekély halastavak mentén.
A Hortobágy-halastavi bemutatóterület - amely a legalkalmasabb a darvak meglesésére - a legizgalmasabb tanösvénye a nemzeti parknak. Európa egyik legjelentősebb vízimadár-élőhelyén a víztükör fölé épített betekintő kunyhóból és több tucat kilátóból távcsővel pásztázhatjuk a vidéket. A téli időszakra lecsapolt halastavak sekély vizeiben meglepően sok vonuló madár telel át. Láthatunk szürke gémeket, hófehér nagy kócsagokat és az utóbbi években egyre több kis kárókatonát is.

Ez utóbbi igazi halászmadár: a vízben is képes több méteren keresztül üldözni a halat szárnyaival csapkodva. Gyakori vendége a téli Hortobágynak a rétisas: a tavak környékén naponta akár tucatnyit is megfigyelhetünk. És, hogy miként juthatunk el az Európa legnagyobb mesterséges tavai között haladó öreg-tavi tanösvényhez? Nos, elindulhatunk gyalogosan vagy kerékpárral is körbejárni a tórendszert, ám tavasztól őszig kisvasúttal is megtehetjük ezt az utat.

Régiségek és újdonságok

Ám nem csak madárles várja a Hortobágyra érkezőket. Érdemes a vidék másik nevezetessége, a Kilenclyukú híd körül is sétát tenni. A Hortobágy folyó menti gyéren lakott puszta a XV-XIX. században került fokozatosan Debrecen város birtokába: a település gulyáját, ménesét legeltették itt a pásztorok. A híres Hortobágyi Pásztormúzeum - ahol összegyűjtve láthatjuk a pusztai élet hajdani kellékeit és használati eszközeit - őrzi az emlékét e régen letűnt világnak.

Eredetileg szekérállásnak épült, ahol a hídi vásárok idején megpihentek a vásározók és az Alföldről a gulyákat Pest, valamint Bécs felé eladásra hajtó pásztorok.
Hortobágy településen azonban hiába keressük a puszta életmódbeli, néprajzi, építészeti hagyományait. Csak néhány épület áll mutatóban: a híres Hortobágyi csárda, a Kőrszín és a Pásztormúzeum épülete. A község évtizedeken át főként az egykori Hortobágyi Állami Gazdaság dolgozóinak lakóhelyéül szolgált. Épületei az 1960-as, '70-es évek vidéki építészetére jellemző típusházak. A település az elmúlt évtizedekben vált a vidék idegenforgalmi központjává, ennek köszönhetően azonban egyre több "neonépies" jellegű épületet láthatunk.

A Hortobágy igazi kuriózuma a Madárkórház, amely az elmúlt években igazi turisztikai látványossággá fejlődött. Egy évtizeddel ezelőtt még csak egy elkötelezett állatorvos dolgozott itt, hogy megmentse a növényvédő szerektől mérgezett, légvezetékek áramütésétől sújtott, vagy éppen elgázolt pusztai madarakat. Az intézmény napjainkra látványkórházzá vált, ahol az érdeklődők egy üvegfal mögül még madárműtéteket is végignézhetnek, a gyengébb idegzetűeket pedig hatalmas röpdével, gyermekjátszótérrel, a látogatók között szabadon sétáló gólyákkal csábítják.

Beregi-Nagy Edit