„Szeretném remélni, hogy egyetért velem abban, hogy az alkotó emberek alkotásában mindig az alkotás az elsődleges, és a megítélés során nem használható kettős mérce” – írja a Fidesz kedvenc (és hazug) fordulatával Kövér László Elie Wieselnek küldött válaszlevelében. „A székely származású magyar író, Nyirő József nem – bár jelentéktelen, de kétségtelenül tragikusan elhibázott – politikai tevékenysége, hanem irodalmi életműve alapján érdemel tiszteletet” – folytatja Kövér. Szerinte „ahogy a zsidó származású magyar filozófusnak, Lukács Györgynek sem az 1919-ben betöltött bolsevik komisszár tevékenysége és az 1945 utáni kommunista diktatúra kiépítésében és fenntartásában való jelentős szerepe, hanem iskolateremtő filozófusi munkája miatt jár elismerés”. És miközben Lukácsról utca van elnevezve Budapesten, Nyirőtől még azt is elvitatják, hogy a végakarata szerint a szülőföldjében nyugodhasson.

Hát kérem szépen.

Volt a 19. században egy nagy és a filozófiában új korszakot nyitó német filozófus: Karl Marxnak hívták. Nem én mondom, azok a filozófiatörténészek és filozófusok mondják, akik nem a munkásságának utólagos felhasználása – a marxizmus és következményei –, hanem gondolkodói teljesítménye alapján ítélik őt meg. Ma Magyarországon Kövér László pártjának kilenc tagja (bocs, egyikük az önálló párt, a KDNP képviselője) arról nyújt be törvényjavaslatot az általa vezényelt kétharmados országgyűlésnek, hogy „Marx Károly” nevét tüntessék el a magyar utcák elnevezéséből, és tételesen fel is sorolják, melyek azok a települések, amelyeket a törvény erejével kell kötelezni erre. Pedig a nagy német filozófus 1883-ban meghalt, így sem Lenin nagy kísérletét, sem Sztálin gyilkos rendszerének kiépítését nem legitimálhatta személyesen és tevőlegesen (és ha élt volna, sem tette volna meg, ezt én állítom, de most nem fejtem ki az érveimet, mert ez egy apró). Szemben Nyirő Józseffel, akinek nemcsak hogy az írói teljesítménye (a maga területén természetesen) nem összevethető azzal a hellyel, amelyet Marx a filozófiában elfoglal, hanem még a magyar nyilas parlamentbe is beült, majd bátran távozott az országból Szálasi nemzetvezető sleppjével. És nem tudunk róla, hogy valaha is revideálta volna akkori magatartását.

Akkor most a „teljesítmény” vagy politikai szerepvállalás számít a fideszes egyes mérce szerint?

Aztán itt van ez a – Kövér megnevezése szerint – „zsidó származású” magyar filozófus, Lukács György, „a 20. század egyetlen olyan filozófusa – most már Vajda Mihály filozófust idézem –, aki világhírre tett szert” ebben a minőségében, s aki „az egész könyvtárát, a kiadatlan és a kiadott kéziratait az akadémiára hagyta, azzal a feltétellel, hogy az akadémia létrehoz egy archívumot, ahol ezek a dokumentumok letétbe vannak helyezve, és az érdeklődő kutatók kutathatják őket. Pontosan az történt, az archívum máig is ott van a Belgrád rakparton, Lukács volt lakásában.” Csakhogy időközben ezt az archívumot a Fidesz-hatalom szétverte. Nem én mondom, hanem megint csak Vajda Mihály filozófus mondja Bolgár Györgynek. (Ami Fidesz-nyelven központosítást jelent. És valóban, volt már módunk észrevenni, hogy az „új rendszer” kiépítése, azaz az egész országnak és minden intézményének a szétverése ezt a célt szolgálja: a központi hatalomtól való függést és az Orbán-mintájú fazonírozás lehetőségét teremti meg.) „Azokkal a kutatókkal pedig – folytatja Vajda – , akik számos könyvvel, írással és más megnyilvánulással bizonyították, hogy igenis nagyon kompetens kutatói nemcsak Lukácsnak, hanem az egész korszaknak […], most tudja, mi lett? Három ilyen kutató van. Kettő közülük katalóguscédulákat gyárt az akadémiai könyvtárban, egy pedig a könyvtár kölcsönzési osztályán adja ki más kollégáknak a könyveket.” Ugyanezt meséli el Radnóti Sándor (nem mellesleg a Fidesz-hatalom által indított – és elbukott – filozófusperek másik gyanúsítottja) Lukács helyett Puskás – a budapesti Lukács-kutatóközpont de facto megszüntetése című írásában, amely a Die Weltben és a Galamusban jelent meg. Azzal az apró, ám nem lényegtelen és jellemző kiegészítéssel, hogy Orbánnak arra volt pénze, hogy Felcsúton, sk-gründolt fociakadémiáján berendezze a Puskás-archívumot, arra nem, hogy a Lukács Archívum önállóságát meghagyja.

Szóval mekkora becsben is áll Lukács a Fidesz-hatalomnál? Szemben Nyirővel? A fideszes egyes mérce szerint?

Maradt még érve Kövér Lászlónak, amelyet pirulás nélkül vállalhatna? Ha nem, akkor megint Vajda Mihályt idézem: „Kérem szépen, akinek a fejében ez az ötlet megszületett, az nem egy politikai ellenfél, hanem egy közönséges bosszúálló szörnyeteg.” Hát ugyanilyen az ő „megbocsátó emlékezésük” és „megbékélésük” is.

(Mihancsik Zsófia)