Már megint ez a Gyurcsány!
Olyan, mint Piszkos Fred, állandóan kavarja, csak ebben a
történetben nem ő, hanem Tuskó Hopkins lopja el a Radzeer cirkáló üzemanyagát,
ergo nem is megy a hajó.
Ameddig Piszkos Fred lopta, addig – valamilyen csoda folytán
- mindig haladt a hajó, mindig akadt üzemanyag és voltak kikötők is, ahol
kiköthetett a cirkáló.
Azt írta az exminiszterelnök: „Szerintem legyen olcsóbb a
madártej is. Vagy legalább a habja. A gázt meg adjuk ingyen. Elment az esze a
kormánynak. Ha volt egyáltalán.”
A madártejre vonatkozó követeléssel messzemenőleg egyet
tudok érteni, a többi
ellen sem szerveznék Békamenetet, beletörődnék.
Azt kell mondjam, Gyurcsánynak már megint igaza van.
Ami itt most rezsicsökkentés címen megy, az leginkább a
magyar választó hasbaakasztásának minősített esete, a szegények arculköpése, a
gazdagok számára adott újabb kedvezmény.
Gyurcsány gazdag, és pontosan fel tudja azt mérni, hogy
mennyit hoz neki személyesen ez a kóklerkedés , hiszen minimálisan is két
helyen tart fenn lakást, egyiket sem nevezném garzonnak, az Orbán által neki juttatott
megtakarításból éppen futni fogja majd a medence fűtésére, de a fűtött
kocsifelhajtók üzemeltetésére biztosan.
Mégsem örül, inkább fel van háborodva politikustársai
viselkedésén.
Nem, nem a Fidesz viselkedésén, hiszen az csak úgy
viselkedik, mint ahogy egy tisztességes maffiának viselkednie kell, mint ahogy
viselkedett legutóbbi kormányzása vége felé is: megpróbálja megvenni a
választót.
Kilóra, mint a libát.
Orbán akkor kedvezményes lakáshitellel hagyott az országra
kezelhetetlen örökséget, ma a választási rezsicsökkentéssel operál, folytatva a
megalapozatlan ígéretek politikáját.
Orbán olyan, mint Jézus Krisztus a kánai menyegzőn, a
nincsből osztogat, aki pedig iszik az ő borából, az megrészegül, és nagyobb hülyeségeket
beszél, mint Hoffmann Rózsika a tandíjról.
Akkorákat, mint például azok, akik most elkezdtek megint
ideológiát gyártani pitiáner, gennyes kis megalkuvásaikhoz, mert képtelenek
lemondani a személyes haszonról, képtelenek azt követelni ordítva, hogy az
ország ebben a gazdasági helyzetben ne osztogasson, mert aki ma osztogat, az
fosztogat.
A gazdaság recesszióban van, csökken a termelés, a közüzemi
szolgáltatók bevételei is csökkennek.
A bevételeknek pedig helye van, hiszen vannak mindenféle mellőzhetetlen
költségek, melyekre fedezet kell.
Meg kell venni a gázt, a vizet, a gépjárművekbe az
üzemanyagot, embereket kell foglalkoztatni, utánuk adózni kell, a
berendezéseket karban kell tartani, a hulladéklerakókat kezelni kell, a díjakat
be kell szedni, vannak hatóságilag előírt feladatok, ÁFÁ-t is illik fizetni –
van kiadás bőven.
A csökkenő bevételekből vesz el most Orbán, nem is keveset.
Ha valaki azt képzelné, hogy ez a tíz százalék a
vállalkozásokra kirótt kváziadó mértéke, akkor téved.
A vállalkozás ugyanis a nyeresége – a bevételek és kiadások
közötti különbség után fizeti az adót, ezt a tíz százalékot viszont az
árbevételéből veszi el a kormány.
A nyereség a bevételek és kiadások különbözete, ennek
mértéke egy közüzemi vállalatnál adózás előtt csodálkoznék, ha több lenne harminc
százaléknál, és ebből kell még adózni is, - ami meg adózás után megmarad, abból
lehet fejleszteni.
Az optimizmusunkat, merthogy másra ebből már nemigen futja.
Ez persze jól ki lett találva, merthogy egy évet ki lehet
bírni féllábon állva is, mint a liba, de utána jönnek majd a problémák csőstül.
Állami szinten sem túl szerencsés ez a dolog, mert
adókieséssel jár.
Ha nincs bevétel, akkor nincs adó sem, ha nincs adó, akkor
azt valahonnan pótolni kell, mert azt az adót már elköltöttük, amit még be sem
szedtünk.
Na, ezt fogják beszedni tőlünk, majd kinevezik vigalmi adónak
– aki örült, fizessen, ingyenleves nincs!
Márpedig adót mindenki fizet, az is, aki petróleumlámpával
világít, kukoricacsutkával fűt és a pottyantós budija egész hátralevő életidejét
kiszolgálja, tehát ad abszurdum előfordulhat, hogy Csányi rezsiköltségéből egy
forintot majd Julcsa néni finanszíroz.
Ez ugyan nem sok, de a Julcsa nénik sokan vannak, a Csányi
féle oligarchák meg kevesen, és nemigen hinném, hogy rá lennének szorulva erre
a támogatásra, kapnak ők eleget más csatornákon keresztül.
Orbánon nem csodálkozom, mert ő teszi azt, amit a
választások megnyerése érdekében szükségesnek tart a helyiérdekű Corleone
család, de – mondjuk - egy Mesterházyn azért már álmélkodom egy cseppet.
Mesterházy sem buta, ő is pontosan tudja, hogy ami itt
folyik, az a luftballon hámozása, a felelőtlenség netovábbja, az ország kifosztása,
ami egyébként remekül illeszkedik az unortodox gazdaságpolitikához, de semmi
köze nincs a politikusi felelősséghez.
Orbán úgy spekulál: ha megnyerem a választást, majd kezelem
valahogy a problémát, ha meg elveszítem, akkor legalább belerokkan az utódom,
hiszen ha jót akar, akkor azonnal leállítja ezt a baromságot,.
Ha ezt nem meri megtenni, akkor viszont remek támadási felületet
ad maga ellen.
Mesterházynak tudnia kellene, hogy amikor lelkendezve
támogatja ebben a populista szarakodásban Orbánt, akkor éppen a saját politikai sírját
ássa.
De nem tudja, vagy nem akarja tudni, mint ahogy
állampolgársági ügyben sem a politikai tisztesség mellett tette le a voksát,
hanem a rövidtávú politikai haszonszerzés motiválta.
Mellesleg minden más politikus is csak hümmög, hímez-hámoz, ahelyett,
hogy egységesen felháborodnának azon a hihetetlen szemtelenségen, hogy Vityka választási
győzelme árát a kisemberrel akarja megfizettetni, támogatva egyúttal – láss csodát
- ismét csak a gazdagokat.
Az őszödi beszéd egy része arról szólt, hogy véget kell
vetni a fedezet nélküli osztogatásnak és a nyakló nélküli választási ígérgetésnek.
A tiszta beszédnek Gyurcsányra nézvést súlyos következményei
lettek, ennek dacára ma sem taktikázgat, nincs egyrészt meg másrészt, hanem
egyenes beszéd van - az ország érdekében.
Ha valaki megkérdezi tőletek, hogy ki ma Magyarországon az
államférfi, bátran mondjátok ki a nevét.
A többi politikus.
Olyanok is.
Kommentáld!