Szélsőjobboldali kormányzás, szélsőjobboldali ellenzékkel – nem lennék a saját helyemben, de nincs választás, Magyarország éppen azokat a napjait éli, amit majd nagyon fog szégyellni, de aminek be kell következnie, az bekövetkezik, lehetetlen a sorrendiséget felcserélni, tehát előbb szégyenkezni, aztán nem csinálni hülyeséget, nem, azok nem mi vagyunk, köszönjük szépen, mi kizárólag a saját kárunkon vagyunk hajlandóak tanulni.

Harmadszorra, negyedszerre – esetleg.

Ha valaki ebből arra következtet, hogy a magyaroknak minimum három vesztes világháborúra van szükségük ahhoz, hogy elfogadják a valóságot, akkor nem járnak messze az igazságtól.

A nyilas mókaládák legutóbb épp uniós zászlót égettek, miközben kinyilvánították, hogy nem kívánnak az európai közösség tagjai lenni, ami ugyan határozottan becsületesebb hozzáállás, mint a Fidesz sunyi szabadságharca, nyugatekézése, kompországunk rángatása a Szaúd Arábia-Kína-Oroszország tengelyen, azonban még becsületességében is teljesen felesleges elfoglaltság. Kedves nyilas lakótársaim, ti nem tartoztok az Európai Unióhoz, nem tartoztatok sohasem, ilyeténképpen kilépni onnan szükségtelen, mi pedig, akik okosabbak, szebbek és tehetségesebbek vagyunk nálatok, még maradnánk egy darabig, és nem kértünk segítséget ennek eldöntéséhez, mert rendelkezünk agyberendezéssel, ami egyébként sokat segít az élet más területein is. Ha majd lesz olyan orvosi eljárás, amivel kialakítható nácik koponyájában is a szerv, meg fogtok lepődni, milyen praktikus.

Az különösen finom eljárás, hogy olyanok is lelkesen részt vettek a zászlóégetésben, akik az EU-tól kapják a fizetésüket, kifejezetten ízléses és mélységesen magyar módszer: adjál pénzt, de dögölj meg!, piti és haszonleső politikai elfoglaltság.

A szélsőjobb egyébként is elsősorban bizniszegyház, hiszen még Kelet-Európában sem annyira idióták az emberek, hogy hatalomba segítsenek egy gerincvelőből politizáló pártot, viszont a vezetőik életük végéig kiválóan meg fognak élni abból, hogy képtelenségeket és ritmikus nyelvi torzszüleményeket kiabálnak az utcán, mert annyi marha mindig akad, amennyi eltartásukhoz és gyarapodásukhoz szükséges.

Az Orbán-kormány direkt alacsony színvonalú törvényeket hozott magának, hogy a jobbikos segéderők is befogadhassák, illetve, hogy képesek legyenek maguk is betartani, de még ez sem sikerült: hiába hajtották végre a nyilasok választási programját, a Jobbik megélhetése érdekében tovább lépett, a Fidesz pedig még az általa állított alacsony kerítést sem tudta átugrani, és a gránit alapot, amire az ország az Alaptörvény következtében került, az ideiglenes szabályozások, módosítások és egyéb gránitevő kártevők serege amortizálja éppen, hogy mire Orbán Viktor hátradőlhetne döblingi rezidenciáján, az egész úgy néz ki, mint a híres boszniai pálinkasajt.

EU-pénzből öltözködő szélsőjobboldali képviselőnek EU-zászlót égetni olyan, mintha Morvai Krisztina holnaptól elítélné az antiszemitizmust, és kiskosztümében bejelentené, hogy a metélt farkincák is lehetnek ügyesek.

Az antiszemitizmus egyébként meglehetősen hátráltatja a nyilas-bizniszt, mivel az európai nácik között jelenleg egyáltalán nem divatos a zsidókat utálni, hiszen a muzulmán veszély sokkal kézzelfoghatóbb és láthatóbb. Nem mondanám, hogy az ő országaikban hiány lenne leárnyékoltakból, de azért annyi aktív mesüge egyikben sincs, hogy a túlságosan absztrakt zsidó veszélytől annyira megijedjen, hogy fizessen nekik, míg az iszlám egyenesen az utcájukban lakik, nosza rajta, utáljuk őket együtt, és a zsidókat kifejezetten támogassuk szent háborújukban.

Ezt képtelen megérteni a Jobbik. Elszaladt mellettük a modern szélsőjobboldal, és csak Oroszországban és egyéb elmaradott térségekben találnak megértő társakra, illetve kampánypénzekre.

Az európai szélsőjobb sem elméleti fizikusok gyűjtőpártja, de az egyenletet értik: arab – rossz, mert fel lehet ismerni az utcán, zsidó – jó, mert a franc sem képes kiszúrni őket a tömegben. (A cigányság természetesen mindenhol rossz, és az afrikaiak pedig mind muzulmánok, ennyi egyszerűsítés szinte kötelező, kivétel az Egyesült Államok, mert ott ennél valamivel differenciáltabb náculás szükséges az ismert körülmények miatt. Nem okosabb, csak bonyolultabb.)

Mindezt tehát el lehetne intézni egy alapos kézmosással, ha a Fidesz éppen nem most szakadna szét abbeli igyekezetében, hogy megfeleljen a nyilasoknak (EU-ellenesség, magyar csoda, harmadik út), illetve megfeleljen azoknak (EU, IMF), akiktől pénzt próbál kikönyörögni borzalmas adópolitikájának és egyéb bénázásainak helyrehozására (Martonyi János szívhez szóló mentegetőzése és a szélsőjobboldali veszély elleni összefogásra való felszólítása).

Orbán Viktort ismerve nem lehet kétséges, hogy egy kicsit hagyja repülni Martonyit, amíg ideér a lé, aztán kirúgja, mert gazsulált az ellenségnek.

Felmerül tehát a kérdés: érdemes-e drukkolni, hogy kihúzzon Európa minket a szerves trágyából, vagy hagyjon belefulladni, elősegítve ezzel a kormány mielőbbi bukását?

Nem könnyű helyzet. Sem Európának, sem nekem. De azért Európának valamivel könnyebb.