Krug Emília írása "Ostoba ötlet" - Beszólt Orbánéknak a volt pénzügyminiszter Közadakozók Egy győri plébános kezdeményezése nyomán pár hete bárki beszállhat az államadósság törlesztésébe, ha befizet az e célra létrehozott bankszámlára. Az ötletet nemcsak a Széchenyi Gazdaságfejlesztő Társaság vállalkozói, de a kormány is felkarolta. Az önmegváltás ára fejenként kétmillió forint. KRUG EMÍLIA írása. – ’68-ban épp akkor jöttem haza Berlinből vonattal, amikor a magyar csapatok megszállták Csehszlovákiát – kezdi egy történettel Horváth Tihamér. – Egy évvel később ismét ugyanarra utaztam, s egyik útitársam, egy prágai fiú mesélte: akkoriban mekkora összefogás volt a hazájában. Romlott a korona értéke, ezért az egész nemzet gyűjtésbe kezdett, az ő családja is mindent összeszedett a gyertyatartótól a jegygyűrűkig és a nagypapa aranyfogáig. Rossz érzésem volt, mert mi, magyarok eltapostuk ezt. Azóta is sokszor jut eszembe ez a beszélgetés.

Nemzeti összefogás?

Merthogy – magyarázza a Széchenyi Gazdaságfejlesztő Társaság elnöke – ilyen a nemzeti összefogás. Amely most épp az Összefogás az Államadósság Ellen nevű alapban „csúcsosodhat ki”. Az elnök, bár a civil adósságapasztás nem saját ötlete, optimista. Hiszen már a plébános úr példája is gyönyörű.

Történt ugyanis, hogy Rédly Elemér győr-szabadhegyi plébános, pápai prelátus, a Győri Hittudományi Főiskola tanára nemrég elnyerte a Hit Pajzsa díjat. A díjátadón kiderült, az atya nemcsak a hit, de a büdzsé védelmében is buzgólkodik. Bejelentette: jövedelméből egymillió forintot ajánl fel az államadósság törlesztésére, s kezdeményezi egy bankszámla nyitását, amelyre hozzá hasonlóan mások is utalhatnak.
Az atya megkeresésünket elhárította, mondván, nem ér rá, dolgozatokat kell javítania, s egyébként is: elege lett a felhajtásból. Az Origónak korábban adott interjúban azonban elmagyarázta az államadósság iránti érdeklődését: Orbán Viktor évértékelő beszéde tudatosította benne, hogy ez az ország legnagyobb terhe, ezután pedig egy felméréshez érkezett hozzászólások háborították fel.

Februárban a Nézőpont Intézet kutatásából kiderült: bár a megkérdezettek kilencvenöt százaléka súlyos problémának tartja az ország eladósodottságát, csupán a válaszadók negyvenöt százaléka lenne hajlandó – jelenlegi adóterhein felül – évente 2500 forintot áldozni az államadósság csökkentésére. Rédly atyát felbosszantották a cikkhez érkező, „majd bolondok leszünk fizetni” típusú kommentek. Merthogy szerinte az államadósság mindnyájunk terhe. Vallja: akármilyen kevéssel járulnak hozzá az emberek a célhoz, gesztusuk az összetartozást erősíti, s erkölcsi példát is mutatnak.

Díjátadóján Hende Csaba mondott beszédet, ő hozta össze az atyát a nemzetgazdasági miniszterrel. Matolcsy György a civil összefogásban szabadságharcos mozgalmat üdvözölt, és zöld utat adott neki. Született is nyomban kormánydöntés, amely létrehozta az Összefogás az Államadósság Ellen Alapot, s kimondta: a befizetéseket az állam adókedvezményekkel ismeri el. Nemsokára dolgozni kezd az alap 3-3 fős irányító testülete és felügyelőbizottsága (a tagok semmilyen díjazásban, költségtérítésben nem részesülnek), feladatuk annyi lesz, hogy a beérkező felajánlásokat három napon belül továbbutalják a Nyugdíjreform és Államadósság-csökkentő Alapba.

És itt egy apró bibi. Utóbbi alap ugyanis 530 milliárdot az idei költségvetésbe fizet be, amelyet majd folyó kiadásokra költenek. Vagyis nem látszik garancia arra, hogy a felajánlások valóban az államadósság csökkentésére mennek.

A pénz útja

– Évi háromszázmilliónyi adót fizetek be az áfán kívül a vállalkozásaim után. Ha a felajánlásomat nem az adósság csökkentésére fordítanák, én se utalnék. De Matolcsy úr nyilvános ígéretet tett – mondja Horváth Tihamér. – Mi pedig majd nyomon követjük a pénz útját.

Ő is részese lesz az alap vezetésének, nemsokára elnököt választanak, aztán belehúznak: lesz honlap, PR. Horváth Tihamér szerint most már minden ezen múlik.

– Az országban él csaknem háromszázezer tehetős ember, aki nemcsak saját maga, de családja után is ki tudja fizetni a fejenként kétmillióra rúgó tartozást. Így kijön kétezermilliárd forint, ami az államadósság majd tíz százaléka! Ekkora csökkenést, plusz amit a Széll Kálmán terv jelent, már megérezne az ország: jönnének a befektetők, felértékelődne a gazdaság. Ami bal- és jobboldali vállalkozónak egyaránt érdeke.
Saját példáját említi. Építőiparban és turizmusban utazik, kehidakustányi szállodájának átadásán Orbán Viktor is tiszteletét tette. Mégis bajban van.

– Középvállalkozás az enyém, a piaccal együtt kétmilliárdot ér. Csakhogy nincs rá vevő, legfeljebb hatszázmillióért. Hatvanévesen beledöglöm a munkába. Egy jól menő gazdaságban nem lenne gond értékén eladni a cégemet.

Horváth úr ezért „invesztál a jövőjébe”, vagyis utal. Idén kétmilliót, azt is nehezen. Jövőre háromszor kettőt, aztán pedig négyszer kétmilliót. Így letudta párjának, gyermekeinek, unokáinak, sőt, önszorgalomból még egy állami gondozottnak az adósságát is.

– Ha nem is kampányolunk jól, két-háromszázmilliárdot akkor is összehozhatunk. De nem is a pénz az igazi érték, hanem az összefogás.

Absztrakt fogalom

– Csodálkoznék, ha népmozgalom indulna – fogalmaz Krekó Péter, a Political Capital elemzője. – Az öszszefogás nem jellemző a magyarokra. S ha mégis sikerül kiállni valamiért, akkor azok sokkal kézzelfoghatóbb célok: az iskola, a helyi kórház megmentése, nem pedig az államadósság csökkentése, ami a többség számára igencsak absztrakt fogalom.

Áldozatokat mégis hoznak érte, persze nem önszántukból. A vállalkozói szféra különadókat fizet, az emberek pedig a segélyezés visszafogása, a gyógyszerkassza megnyirbálása vagy épp a korkedvezményes nyugdíjazás átszabása miatt élnek majd szűkösebben.

– Ezért nem sokan látják majd úgy, hogy ezen felül is hozzá kellene járulniuk az államadósság lefaragásához. Ami egyébként – az adók beszedésén és a kiadások csökkentésén keresztül – alapvetően az állam dolga. A Fidesz ezt hangoztatja is, és a Széll Kálmán terv is az adósságcsökkentést helyezi középpontba. De a kormány kommunikációja kettős. Elmondják, hogy túl magas az államadósság, de azt nem, hogy a csökkentése nem megy áldozatok nélkül. Inkább – részben jogosan – a baloldal politikai felelősségét hangoztatják.

– De azt nem teszik hozzá, hogy a költségvetést igencsak megterhelő döntéseket a Fidesz is két kézzel megszavazta – emlékeztet Békesi László.

Ostoba ötlet

A volt pénzügyminiszter arra is figyelmeztet: a ma durván 22 500 milliárdos államadósság haszonélvezői mi magunk vagyunk. Akik például nyugdíjat kapunk, használjuk az utakat, oktatási, egészségügyi vagy kulturális szolgáltatást veszünk igénybe, a piacinál – még mindig – kevesebbet fizetünk vízért, villanyért, gázért. S emellett az állam olyan veszteséges mamutcégeket tart fenn a munkahelyekért, mint a MÁV vagy a BKV.

– Az államadósság csökkentéséhez szigorú költségvetés kell, tartósan négy százalék feletti növekedés és a versenyképességet javító, kiszámítható gazdaságpolitika. Ha a vállalkozók azt mondanák, hogy mostantól ne csaljunk adót, fehérítsük ki a gazdaságot, minden vízszerelés után adjunk számlát, akkor azt mondanám, ez jó irány. Hiszen a feketegazdaság az éves GDP 25-30 százaléka, csaknem hétezermilliárd forint, amelynek negyven százaléka adó. Miközben 1300 milliárd az éves adósságszolgálati teher. Itt volna mit keresni. De az önkéntes befizetés farizeus és ostoba ötlet.

Máris megérkeztek az első jelentkezők. Köztük Szabó Lajos, a Magyar Öttusa Szövetség elnöke, Tóth Péter, Lipót polgármestere, pék, vagy épp a Szegedcsanádi és a Kalocsa-Kecskeméti Egyházmegye. Utóbbi az érsekség körüli felújításnak csaknem százmillió forintnyi áfáját fogja utalni.

S Horváth Tihamér is alig győzi kapkodni a telefonját.

– Rengetegen keresnek, sok a megható történet. Egy alföldi néni nemrég azzal keresett meg: pénze alig, hetvenezer forintos nyugdíjból él, de mivel nincs örököse, az alapra hagyná a házát. Igaz, azzal nem tudunk mit kezdeni. De fantasztikus.

Az.