Miközben a többi visegrádi ország tagja lehetne az európai elitklubnak, nekünk még csak nem is segítenének a bajban, a Fidesz-kormány ugyanis eljátszotta mindenki jóindulatát. (Fotó: hirado.hu)

A Financial Times egyik mértékadó publicistája szerint úgy tíz napon belül eldől, hogy fennmaradhat-e az eurózóna. Hozzá hasonlóan egyre többen gondolják, hogy hamarosan megtörténhet, ami két hónappal ezelőtt is szinte elképzelhetetlennek tűnt. Ha valóban felbomlik az eurózóna, ránk, magyarokra különösen cudar idők várnak.

Ajánlott írásunk: Ha bukik az euró, Magyarországnak annyi

Mostanra elég pontosan leírható, hogy mi is a baj az eurózónával. Alapvetően az, hogy az elrontott válságkezelési kísérletek során annyira kitömték az Unió bankjait állampapírokkal, hogy a rendszernek mára nem maradt egyetlen egészséges pontja sem. Ugyanis akkor, ha egy méretesebb tagország esetleg csődöt jelent, az valamennyi tagállamot lehetetlen helyzetbe hozza, amennyiben legfontosabb bankjaik azonnali és rendkívül nagy mértékű tőkepótlásra kényszerülnek a csődbe kerülő ország államkötvényein elszenvedett veszteségeik miatt.

Az európai bankrendszer problémái mára olyan kiterjedtségűvé váltak, hogy egyre kevesebb hitelezőt találni, aki hajlandó ezeknek a bankoknak hitelt nyújtani. Ennek hiányában azonban bármilyen jelentősebb tőkepótlás csak állami pénzből történhet, ami viszont tovább növeli az európai országok egyébként is óriási adósságállományát.

Vagyis három probléma jelentkezik egyszerre: az európai bankrendszer romló likviditási helyzete, az európai bankok középtávú tőkeproblémája, illetve az európai országok államadósság terhe.

Ennek a helyzetnek nincs egyszerű megoldása, és az a néhány opció, ami elérhető lenne, mind-mind azt igényelné, hogy az eurózóna kormányai hirtelen megtalálják a közös hangot és egységesen felsorakozzanak egy fenntartható finanszírozási stratégia mellett. A helyzetet nehezíti, hogy a fentieken túl a relatíve jó helyzetben lévő országoknak, mindenek előtt Németországnak azt is vállalnia kellene, hogy átveszi a nála felelőtlenebbek terheinek egy jó részét. De az is biztosnak tűnik, hogy nincs valódi megoldás fiskális unió, azaz anélkül, hogy a szóban forgó országok szuverenitásuk még nagyobb részét feladva nagyon szigorú közös szabályokat fogadjanak el az éves költségvetéseikre nézve.

Mindennek az alternatívája nemcsak a közös pénz megszűnése, hanem valószínűleg az európai integráció számos korábbi eredményének szinte automatikus felszámolódása, illetve két-három rettentő mély recesszióban elöltött év lehet.

A sikeres mentési kísérletnek pedig könnyen elképzelhető, hogy az lesz az ára, hogy megvalósul az ún. kétsebességes Európa, ahol a legjobb helyzetben lévő országok szűk köre egy föderalista államhoz egyre inkább hasonlító államalakulatba szerveződik, míg a többiek amolyan másodrangú tagként, az Unió perifériájaként működnek tovább. Fontos azonban megjegyezni, hogy még ez a forgatókönyv is lényegesen vonzóbb, mint az eurózóna és vele együtt az Európai Unió belső piacának szétesése.

Magyarországot az összes európai ország közül az egyik legfelkészületlenebbül érné az esetleges kataklizma. A bankrendszerünket a végsőkig gyengítette a magyar kormány önsorsrontó politikája, devizatartalékunk az elmúlt időszakban ahelyett, hogy nőtt volna, csökkent, továbbá az államadósságunk egy tapodtat sem mozdult el a másfél évvel ezelőtti szintről. Mindeközben a magyar kormány tönkretette a forint és a magyar államkötvénypiac egyetlen komolyan vehető hazai bástyáját, a magánnyugdíjpénztári rendszert is.

Olvasd el ezt is: Megtámadták Magyarországot: Orbán elhitte

De sajnos legalább ilyen fontos, hogy az összes lehetséges szereplőnél, aki mentőövet dobhatna vagy segíthetne nekünk, a jóindulat utolsó szikráit is elveszítettük, köszönhetően a Fidesz-kormány „Majd én megmutatom nektek!”-típusú politizálásának. Nemcsak arról van szó, hogy az esetleges belső európai régiónak, európai elitklubnak a többi visegrádi ország akár még tagja is lehetne, miközben Magyarország részvétele fel sem merülhet. Hanem arról is, hogy az „amilyen az adjonisten…” elve alapján mára kifejezetten sok olyan külföldi kormány és befolyásos lobbicsoport van a számunkra kulcsfontosságú nyugat-európai országokban, akik egy ilyen esetben nagyon szívesen viszonoznák a keménykedő Orbán-kormány eddigi kedvességét.

Mindezek miatt sajnos valószínűnek tűnik, hogy az euró bukása magával rántaná Magyarországot.