Takács János

Október 23-a óta megpezsdült a közélet. Pártpolitikusok, politológusok, újságírók s a politika iránt érdeklődők is próbálják értékelni, értelmezni Bajnai Gordon beszédét, az Együtt 2014 mozgalom tartalmát, perspektíváit.

Úgy látom, hogy sokan nem értik vagy nem akarják érteni Bajnai Gordon beszédének lényegét, s ehhez – legalábbis én így gondolom – hozzájárul esetenként Bajnai nem pontos szóhasználata is. (Talán a kivételt éppen az a két politikus jelenti, Gyurcsány Ferenc és Kuncze Gábor – s a mögöttük álló szervezetek –, akiktől egyesek igyekeznek elhatárolódni.)

Az alábbiakban megpróbálom kifejteni, hogy értelmezésem szerint miről szólt Bajnai Gordon beszéde, milyen összefogásról, kiknek az összefogásáról beszélt.

2010-óta Magyarországon a demokrácia adta lehetőségeket kihasználó Fidesz, élve és visszaélve a demokratikus lehetőségekkel, felszámolta a jogállamot, autokratikus hatalmat épített ki. A helyzet részletes elemzésére nincsen szükség, a képlet minden demokrata számára világos.

Azonban a teendők meghatározásában, a feladatok kijelölésében nagy a zűrzavar. Értelmezésem szerint ma Magyarországon két erő áll szemben egymással: az egyik oldalon az antidemokratikus, a kizárólagos hatalomgyakorlásra törekvő Fidesz Orbán Viktor és köre vezetésével, a másik oldalon a köztársaság, a demokrácia, a jogállam hívei és képviselői.

Felfogásom szerint a beszédben az a felismerés fogalmazódott meg, hogy mára végveszélybe került a demokratikus Magyarország, Orbánék, de facto, kivezették az országot a demokratikus államok közösségéből.  A kialakult helyzetből két meghatározó következtetés adódik:

– valamennyi demokratikus erő összefogására van szükség, hogy vissza lehessen térni az 1989–90-ben megkezdett útra, vissza lehessen vezetni az országot a fejlett demokráciák közösségébe.

– a másik felismerés, hogy nem egyszerűen visszatérésre van szükség, hanem olyan új közmegegyezés, ha tetszik, olyan demokratikus minimum kialakítására, amely egyrészt megakadályozza a demokrácia felszámolására irányuló törekvéseket, másrészt megteremti a lehetőségét az ország hosszú távú fejlődésének.

Ha egyetértünk a fentiekben, akkor szükségszerűen meg kell fogalmazni az ebből adódó következtetéseket!

Olyan összefogásra van szükség, amelynek tagjai megértik, hogy ma a feladat egy olyan együttműködés megteremtése, amely képes kialakítani az ország demokratikus működésének kereteit, alapelveit, alapvető értékeit, azokat, amelyekben minden demokrata – függetlenül jobb vagy baloldaliságától – egyetért. Egy olyan Magyarország megteremtését kell elvégezni, amelyben a választás nem demokrácia és diktatúra, nem ellenségek, nem hazafiak és hazaárulók között dönt, hanem a demokratikus alapértékekben egyetértő, azon belül azonban különböző politikai utakat ajánló ellenfelek között.

Egyetértésre kell jutni emellett néhány olyan alapkérdésben is, amelyek nélkül egy normális demokrácia nem fejlődhet. Nem lehetséges, hogy választási ciklusonként fogalmazzák újra a fejlődés fő irányait az oktatásban, az egészségügyben stb., hisz láttuk az elmúlt 20 évben, hogy így az ország messze lemarad a lehetőségei mögött.

Ha komolyan vesszük a fentieket akkor bizony néhány dolgot ki kell mondani.

Amíg a fenti feladatokat el nem végezzük, értelmetlenség „középről”, „bal és jobboldali programról” beszélni. Ezek a kifejezések csak a kialakított demokratikus kereteken belül értelmezhetők, a mai viszonyok között értelmüket vesztették.

Ma a választóvonal a demokrácia hívei és ellenfelei között húzódik. Akik nem értik meg, hogy mi a ma kihívása, akik nem értik, hogy saját partikuláris érdekeiknél ma előrébb való az ország érdeke, akik nem értik, hogy „a haza nem lehet ellenzékben” azt jelenti, hogy a ma Magyarországán nincs jövője a demokratáknak, hogy a kormányzók a végleges leszakadás útjára vitték az országot, azok méltatlanná válnak, szándékaiktól függetlenül, a demokrata névre, s hozzájárulnak egy országvesztő hatalom fennmaradásához.

Számomra ezek a gondolatok voltak az október 23-i beszéd fő üzenetei. Hogy milyen szervezeti keretben, milyen technikai feltételekkel stb. valósítható meg a demokratikus erők együttműködése, nyilvánvalóan nagyon fontos kérdés. Bennem is számos kétely fogalmazódott meg – hasonlóan Kakuk Györgyhöz –, ám addig, amíg az összefogás tartalmában a lehetséges résztvevők nem látnak világosan, nem értik, miért van erre szükség, addig a keretek kialakítása nyilvánvalóan nem fog sikerülni.

Hogy a politikai szereplők képesek-e felülemelkedni személyes ambícióikon, szűk párt- vagy csoportérdekeiken, s így képesek-e felismerni a kihívás nagyságát, nem tudom.

Ám azt tudom, az a meggyőződésem, hogy egy olyan kivételes történelmi pillanatban vagyunk, amikor valóban tehetünk az ország jövőjéért, vagy ha ez kicsinyesség, pitiáner akarnokság, hiúság, magamutogatás stb. miatt nem sikerül, évtizedekre eltemethető a magyar demokrácia.