Kinyomtatom • Elküldöm •Hozzászólások (#19)

Rendszerint hideg távolságtartással figyelte azokat a kormányzati döntéseket a miniszterelnök helyettese, melyekkel nem értett egyet. Bár különvéleményéről tudtak a pártban és a kormányban, a hvg.hu-nak fideszes politikusok azt mondták, Navracsics kerülte a belső vitákat, amit Orbán nem mindig vett jó néven. Minisztériumától két év alatt számos hatáskört vontak el, az utóbbi napokban pedig arról cikkezett a sajtó, hogy a Külügyminisztérium élére "száműzhetik". Kérdés, hogy van-e még elég ereje nemet mondani a kormányfőnek, ha a felkérés valóban megtörténik.

„Sértődős ember ne menjen politikusnak, mert akkor második nap már sértődötten hagyja el a munkahelyét” – akár az elmúlt két és fél évben végzett munkájának mottójául is választhatná ezt, a Népszabadságnak adott, tavaly júniusi interjúban elejtett mondatot Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter, aki lehet, hogy hamarosan a Külügyminisztérium élére távozhat posztjáról, hogy leváltsa a betegeskedő Martonyi Jánost.

Egy, a kormányzati munkára rálátó forrásunk szerint december közepén ismét lábra kaptak a találgatások arról, hogy a miniszter távozik a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) éléről a Külügyminisztériumhoz (KüM). Ennek hátterében részben Martonyi János hétfőn nyilvánosan is elismert betegsége, másrészt a Navracsics által kiemelt ügyként kezelt járási rendszer kiépülése áll. Először múlt szerdán az Index írt arról, hogy a kormányfő Navracsicsot szánja Martonyi utódjának, majd hétfőn a Népszabadság írta azt: Orbán olyan igazságügy-minisztert keres, aki határozottan kiáll az alaptörvény mellett, akár az Alkotmánybírósággal szemben is. Egy másik kormányzati forrás ugyanakkor a napokban megjelent, a kabinet átalakítására vonatkozó hírekre úgy reagált, a híresztelések mögött legfeljebb az egyes kormánypárti körök vágyai és ambíciói fedezhetők fel. Szerinte Navracsics munkakapcsolata Orbánnal az utóbbi időben is jónak mondható, hetente találkoznak és egyeztetnek négyszemközt.

A csúcsról partvonalra

„Már másfél éve hallani azt a folyosói pletykát, hogy Tibort esetleg a külügy élére teszi a miniszterelnök" – mondta a hvg.hu-nak egy, a kormányzati munkára rálátó forrás, aki szerint a szóbeszéd hátterében első perctől kezdve az a vélekedés húzódott meg, hogy a miniszterelnök-helyettes elveszítette Orbán Viktor kormányfő bizalmát, aki ezzel a megoldással váltaná le helyettesi pozíciójából Navracsicsot.

Navracsics és Orbán 2009-ben - akkor még tandemben nyomták Fotó: Túry Gergely

A szivárgó hírek hihetőségét nem erősíti az sem, hogy Martonyi távozásáról már két éve folyamatosan jelennek meg találgatások. 2011 elején arról szóltak a hírek, hogy a miniszter csak a soros EU-elnökség végéig, vagyis 2011 júliusáig vállalta a megbízatást. Miután Martonyi ez után is a posztján maradt, a híresztelések annyiban változtak, hogy csak egy fél ciklusra, 2012 tavaszáig marad hivatalában, de ez az időpont is anélkül telt el, hogy változott volna a külügyminiszter személye.

Azt viszont minden forrás elismerte, hogy az Orbán és a Navracsics közötti viszony már nem a régi, össze sem hasonlítható a 2006 és 2010 közötti időszakkal. A korábban Orbán szűkebb stábját kabinetfőnökként irányító Navracsics 2006-ban a pártelnök kérésére – miközben a Fideszben nem volt érdemi hátországa – elvállalta a képviselőcsoport vezetését, majd 2010-ben jutott a csúcsra, amikor miniszterelnök-helyettesként lehetőséget kapott a kormányzati struktúra kialakítására, és gyakorlatilag ő lett a kabinet második embere.

Orbán 2010-ben még – Navracsics elképzeléseire támaszkodva – szakítani akart azzal a gyakorlattal, hogy a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) magához von minden fontosabb jogkört. A Miniszterelnökség eredetileg csak a legszűkebb stábját, a korábbi miniszterelnöki kabinetet jelentette volna, míg a korábbi MeH többi funkciója a KIM-hez került, amely egyfajta szuperminisztériumként gondoskodott volna a politikai döntések végrehajtásáról.

A két politikus elhidegülésének az egyik oka forrásaink szerint épp az volt, hogy élesen elvált egymástól a döntéshozatal és a végrehajtás, Navracsics, illetve a KIM időnként nem is tudott róla, hogy mit vár tőlük Orbán, illetve a Miniszterelnökség. 2010 előtt, frakcióvezetőként Navracsics hivatalból tagja volt a Fidesz elnökségének, ahol a legfontosabb stratégiai döntések születnek, de a választások után Lázár János vette át ezt a posztot, míg a miniszterelnök-helyettes kikerült ebből a körből.

2011-ben, a Fidesz tisztújító kongresszusa előtt több sajtóorgánum is arról cikkezett, hogy Navracsics szeretne visszakerülni a pártelnökségbe, de Orbán nem támogatta alelnöki ambícióit, így hivatalosan el sem is indult. Több befolyásos fideszes politikus is azt állította, a miniszterelnök bizalmát helyettese elsősorban azért veszítette el, mert konfliktusos helyzetekben sem állt ki Orbán döntései mellett, ilyen esetekben még a nyilvánosságot is kerülte.

Hideg távolságtartás

Egy magas beosztású kormányzati forrás szerint Orbán azt szereti, ha a pozíciót vállaló kormányzati vagy fideszes vezetők egymás között vállalják a vitákat, érvelnek a saját nézőpontjuk mellett, ám az ezután meghozott döntés után mindenkitől elvárja, hogy teljes mellszélességgel felvállalja, a magáénak érezze a vezetőség álláspontját. Több forrásunk példaként a Schmitt Pál köztársasági elnökké jelöléséről szóló vitát említette, ahol Kövér László belső vitákat vállalva ellenezte Orbán tervét, Navracsics viszont forrásaink szerint annak ellenére sem foglalt állást, hogy a tervvel maga sem értett egyet.

Navracsics szavazó képviselők között - gyakran volt különvéleménye Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd

Forrásaink szerint az első nagyobb konfliktusa a miniszterelnökkel pár hónappal később, 2010 őszén volt, amikor viszont belső fórumokon ellenezte, hogy az Alkotmánybíróság költségvetéssel kapcsolatos jogköreit szűkítsék. Viszont a Fidesz elnökségi döntése után a nyilvánosság előtt nem állt be a döntés mögé, szemben Lázár Jánossal, aki rövid gondolkodás után a nevére vette az ügyet (ő terjesztette a parlament elé).

Később szintén nem támogatta a korábbi alkotmány folyamatos módosítgatását, így néhány kivételtől eltekintve nem az erre hivatott igazságügyi tárca terjesztette a javaslatokat az Országgyűlés elé, hanem képviselői indítványként fogadták el azokat. Ezzel megkezdődött a KIM egyik legfontosabb jogkörének, a jogalkotásnak a fokozatos kiszervezése, aminek csúcspontja az lett, hogy még az igazságügyi reformról (a bíróságok szervezetének átalakításáról) szóló törvényeket sem az illetékes minisztérium dolgozta ki.

A kiszervezett jogalkotás magában hordozta újabb konfliktusok csíráit. Forrásaink szerint például 2011-ben Orbán leginkább azért is neheztelt Navracsicsra, mert helyettese nem kezelte jól az új – egyéni képviselői indítványként benyújtott – médiatörvény után kibontakozó nemzetközi vitát, pedig abban az időszakban ő felügyelte a kormányzati kommunikációt. Navracsics távol tartotta magától az ügyet, legfeljebb csak akkor vállalt vitát, ha kiutazott tárgyalni Brüsszelbe és ott nyilvánosan bírálták a kabinetet.

Egy, a KIM-ben zajló munkára rálátó kormányzati forrás szerint ugyanakkor másból fakadtak a nézeteltérések. Szerinte Navracsics számos kérdésben egyetértett az iránnyal, ám a kivitelezés módjával nem. „Alaposabb előkészítést, több egyeztetést szeretett volna, mert szerinte a kapkodó döntésekből származó hibákat nem lehet utólag kommunikációval elrendezni” – magyarázta forrásunk.

A baltás ügye miatt is magyarázkodhatott

Navracsicsnak, illetve Martonyinak olyan, kifejezetten kínos ügyekben is magyarázkodniuk kellett, mint az azeri baltás gyilkos, Ramil Safarov kiadása. Az életfogytiglani börtönre ítélt Safarovot – aki 2004-ben baltával megölt egy örmény katonát Budapesten – annak ellenére adták át Azerbajdzsánnak, hogy az illetékes KIM és a Külügyminisztérium is ellenezte ezt. A bakui kormánnyal jó kapcsolatokra törekvő Orbán azonban egyszerűen utasította helyettesét, hogy írja alá a kiadatási megállapodást.

Lázár János Navracsiccsal beszélget - stílusbeli különbségek Fotó: Túry Gergely

A miniszterelnök-helyettes gyengülése egyértelműen látszik a KIM hatáskörein. A KIM-ben eredetileg számos szakterületet gyűjtöttek össze: a klasszikus igazságügyi feladatok mellett itt vonták össze a különböző közigazgatási hatásköröket, de itt kapott helyet a nemzetpolitikai államtitkárság is. Eredetileg a KIM része volt a társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárság, az egyházi és civil kapcsolatok államtitkárság, a kormányzati kommunikáció, és ide tartozott a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) is.

Ezek a hatáskörök aztán fokozatosan lemorzsolódtak: előbb a kormányzati kommunikációt vonta magához a Miniszterelnökség, a KIM-ben csak az állami ünnepségek szervezése, illetve az országimázs maradt. A tavalyi kormányalakítással az Emberi Erőforrások Minisztériumához kerültek a társadalmi felzárkózás, illetve az egyházi és civil kapcsolatok, a Miniszterelnökséghez pedig a Kehi felügyelete. A jogalkotás részleges kiszervezése miatt Navracsicsnak lényegében a közigazgatás átalakítása maradt, amiért riválisai időnként kormányablak-ügyi miniszternek csúfolják.

Lesz-e ereje nemet mondani?

Egyik forrásunk szerint a várható átmeneti nehézségek ellenére a kormányban és a Fideszben úgy ítélik meg, hogy az új közigazgatási rendszer felállítása az egyetlen olyan nagyszabású ágazati reform lesz, amely a ciklus végére nemcsak lezárul, de még a működés során felmerülő hibák javítására is marad idő. Ezt Navracsics az utóbbi napokban, a járási hivatalok felállásának alkalmából több interjúban ki is hangsúlyozta, a miniszter látványosan sok energiát fektet a reform kommunikálásába.

„Ha most kerül át a külügy élére, akkor nem lesz lehetősége a saját teljesítményeként bemutatni a közigazgatás reformját, egy rossz renoméjú ország külügyminisztereként pedig bő egy év alatt nem lesz népszerű” – mondta forrásunk, milyen hatalomtechnikai szempontok húzódhatnak meg a háttérben hangsúlyozva, hogy a miniszterelnök a személyi döntéseket mindig az utolsó percben közli, így addig a kormányból szivárgó információk legfeljebb a minisztériumi hangulaton és a folyosói találgatásokon alapulnak.

Egy, a frakcióban zajló törvényelőkészítő munkára rálátó forrás szerint Navracsics továbbra is népszerű azon képviselők körében, akiknek az előző ciklusban a vezetője volt. A parlamentbe 2010-ben bekerültek többsége pedig a neve elhallgatását kérő politikus szerint tudja, hogy a vitákat kiváltó, adott esetben az Alkotmánybíróság szűrőjén fennakadt törvények mögött olyan politikai döntések vannak, melyek meghozatalában Navracsics a legtöbb esetben nem vett részt – így van még politikai ereje ahhoz, hogy szükség esetén nemet mondjon, ha Orbán a külügyi tárcával kínálná.

Ő maga mindenesetre egy hétfő esti tévéinterjújában azt hangsúlyozta – minden alkalommal kihangsúlyozva a "szerintem" szót –, hogy nem lesz külügyminiszter és nem lesz más változás sem tavasszal a kormányban.