A Nemzeti Érzelmű Motorosok bíróságon támadják meg az Élet menete napjára tervezett motoros felvonulást megtiltó határozatot. „Az elmúlt napokban egy civil szervezet vezetőjeként akaratomon kívül egy lelkiismeretlenül gerjesztett félelemkampány középpontjába kerültem. A botránykővé vált rendezvényt az elmúlt évben azonos címmel és szintén az Élet menete nevű rendezvénnyel egy napon tartottuk meg anélkül, hogy bárkiben félelmet vagy felháborodást keltettünk volna”, érvel sokadszor a nemzeti érzelműek vezetője (aki most hirtelen a jogállamért aggódik).

Nézzék meg a 2012-es és a 2013-as plakátot:

A 2012-es „Adj gázt!” nevű rendezvényre nehezen lehetett volna ráhúzni bármiféle antiszemita vagy sértő és provokatív célzatot, hiszen nagy betűkkel hozták ország-világ tudomására, mi ellen motoroznak. Csupa olyasmiről van szó, ami ellen akár nemzeti érzelmekkel is lehet motorozni: üzemanyagárak, autópályadíj, teljesítményadó, jogosítvány. Ha valaki tavaly, pusztán az elnevezés alapján – adj gázt! – bármiféle provokatív szándékra asszociál, annak, azt mondom stílusosan, tényleg valami defektje van.

Nem így a 2013-as „Adj gázt!” nevű rendezvénynél. Amelyet ezzel a jelszóval hirdettek meg: „El a kezekkel a hazánktól és a házunktól!” A naiv lélek persze gondolhatna akár az Európai Unióra is, „akinek” a „kezét” Orbán Viktor szokta előszeretettel csapkodni. De az EU még szerinte is csak a magyarok hazájára szokott támadni, hogy a házukra is támadna, ezt még ő sem állítja. A magyarok házaira az antiszemita legendárium szerint Simon Peresz szokta kivetni a hálóját, aki a zsidókkal akarja felvásároltatni Magyarországot. Nem kell tehát „hivatásos rettegőnek” lenni ahhoz (ez nemcsak a szélsőjobb, hanem a Fidesz-barát sajtónak is állandó minősítése azokra, akik nehezen tűrik a antiszemiták és a rasszisták teljes elszabadulását), hogy az ember fejében összeálljon a képlet. Ha az Élet menetével egy napon, nemzeti érzelműek (ez a mai Magyarországon valamiféle kirekesztést mindig jelent), piros-fehér-zöldben, a Wesselényi utca érintésével (ott van a központi zsinagóga), „Adj gázt” jelszóval motorozzák végig a fővárost, ott valami nagyon nem stimmel. Okkal vált tehát „botránykővé” a rendezvény. És hogy Répássy Róbertet idézzem: „amíg Magyarországon egy olyan ember is él”, akinek a hozzátartozóit elgázosították, nem megengedhető „Adj gázt!” jelszóval, a náci koncentrációs táborokban meggyilkoltakra emlékező menettel egy napon, a zsinagóga mellett elvonulva, „el a kezekkel hazánktól és a házunktól” felszólítással végigvonulni Budapesten.

Kár persze, hogy Répássy Róbert ezt nem a nemzeti érzelműek provokatív vonulása ürügyén mondta, hanem az önkényuralmi jelképek tiltásáról szóló parlamenti vitában. És ezt a tiltást én látszatcselekvésnek tartom, mert úgy tesz, mintha a betegséget kezelné, pedig csak a szimptómákat púderozza.

És kár hogy nem az a rendőr mondta, akinek az összes körülmény mérlegelése után úgy kellett volna döntenie, amikor kézhez kapta a nemzeti érzelműek bejelentését, hogy a berregtetésüket megtiltja.

Most, az összes körülményt mérlegelve, érvelhetne majd a bíróságon a tiltás jogossága és jogszerűsége mellett. És ha van jog és igazság a földön, a bíróság neki adna igazat.

Mivel azonban a rendőr helyett Orbán Viktor járt el (mint többen megírták*, főkegyúri jogot gyakorolva és minden alkotmányos és törvényi szabályt megszegve tiltatta be a vonulást), a nemzeti érzelműek, ha van jog és független bíróság ebben az országban, nyerni fognak.

Így aztán az időközben felvilágosított** motorosok bírósági jóváhagyással a zsebükben fognak motorozni április 21-én, „Adj gázt!” jelszóval.

És hogy véletlenül se tartsa őket senki se sunyinak, se antiszemitának, a nemzeti érzelmű motoroselnök közleményében azt is bejelentette: „május 4-ére anticionista motoros felvonulást kezdeményezek”.

Igaza van, a zsidók meg a zsidóbérencek, azaz a „hivatásos rettegők” az okai mindennek. Annak is, ha a megfélemlítési szándékot megfélemlítési szándéknak látják, annak is, ha a provokációt provokációnak tartják, annak is, ha a nyilvánvaló embertelenség ellen tiltakozni merészelnek, meg természetesen annak is, hogy a magyar miniszterelnök a maga megszokott erőszakos és önkényúri módján barmol bele egy olyan súlyos problémába, amelyet, milyen érdekes, a maga kétharmadával három év alatt sem sikerült normatív módon megoldania.***

(Mihancsik Zsófia)