Szavazóink 12 százaléka úgy voksolt, hogy kapjanak több nyugdíjat azok, akik gyermeket vállaltak és neveltek föl, mert az is teljes értékű munkavégzés. Az országos eredmények június végére várhatóak, így bő másfél hónap múlva visszatérünk a témára.

Svédítené a kormány a nyugdíjrendszert?

A Széll Kálmán-terv végrehajtására létrejött egyik munkacsoporthoz készített előterjesztést a Magyar Nemzet részleteiben ismertette a hétfői  lapszámában, a nyugdíjrendszer jövőjéről szóló anyagból számos érdekesség tudható meg. Az előterjesztés szerint a felosztó-kirovó állami rendszernek nincs alternatívája, tehát csak az állami pillérre támaszkodva lehet megoldani a nyugdíj kérdését, nem szükséges elmozdulni egy tőkefedezeti rendszer irányába. Az anyag egyértelműen arra koncentrál, hogy a gyermekvállalás és a foglalkoztatottság növekedjen, viszont a sorok között egy svéd rendszerhez hasonló állami pillér képe jelenik meg, ami hosszabb távon erősen emelkedő nyugdíjkorhatárt feltételez. Számos kérdés nyitott még, sőt az anyag is csak egyelőre egy korai verziónak tekinthető, azonban a főbb irányvonalak valószínűleg már nem fognak változni.

Az előterjesztés szerint két rendszer futna egymás mellett párhuzamosan, az egyikben olyan tagok lennének, akik teljes egészében az államra támaszkodnak, míg a másikban olyanok, akik csak a magán-megtakarításaikra. Előbbi csoport lenne népesebb, hiszen ide tartoznak azok, akik január végéig úgy döntöttek, hogy visszalépnek az állami rendszerbe, míg a nyugdíjpénztárakban maradók csak saját megtakarításaikra számíthatnak. Utóbbi csoport az egyéni járulékokat a nyugdíjpénztárba utalhatja, azonban a munkáltató nyugdíj-hozzájárulásához nem férhet majd hozzá a nyugdíjban.

A korrektség és a pontos elszámolás elve alapján mindenki olyan ellátásra lenne jogosult, amilyen mértékben a rendszer fenntartásához hozzájárult. Az anyag szerint ezt részben a befizetett járulékok, részben a felnevelt gyerekek száma határozná meg. Ezt meghaladóan a rendszer egyes elemeit is szétválasztanák, a saját jogú öregségi nyugdíj illetve a hozzátartozói ellátás elkülönülne. A rendszer elemeinek a forrásait külön-külön teremtenék meg (a jelenlegi szerkezet egyszerűen két részre oszlik), míg újdonság, hogy az öregségi nyugdíj fedezetét szolgáló járulékrész is két részből tevődne össze.

Az egyik a hosszú távú egyensúlyért felelne, míg a másik a rövid távú egyensúlyért. Az egyéni számlára az előbbi kerülne, tehát az aktív korban, jövedelemmel alátámasztott egyéni járulék kerülne. A munkáltató csak az egyéni jogosultságot nem teremtő (rövid távú) részt fizetné a jövőben, radikálisan csökkentve a kimutatott közterheket. A hosszú távú stabilitást egy önszabályozó mechanizmus biztosítaná, ami automatikusan növekvő nyugdíjkorhatárt jelentene.

Az előterjesztés szerint a felosztó-kirovó rendszer (a mindenkori aktívak járulékaiból fizetik ki a mindenkori nyugdíjasok járandóságát) a generációk közötti redisztribúciót valósítja meg, és a szolidaritásra épül. Az anyag is kiemeli, hogy szükség van egy professzionális elszámolási technikára, aminek az egyéni számla rendszere felel meg leginkább.

A kormány erre már ígéretet tett, sőt már régóta folynak a munkáltatok, hogy egy ilyen egyéni számlás rendszert fel lehessen állítani, azonban csak jövő év első felére lehet számítani a rendszer beindulására. A számlákon természetesen valós tőke nem fog megjelenni, a járulékbefizetéseket fogják rajta jóváírni, azonban ezeket azonnal ki is fogják fizetni. A számla jelentősége abban van, hogy hitelesen lehet rajta vezetni a befizetéseket, még akkor is, ha valós fedezet nincs meg a számla mögött.

A kormány már korábban is többször tett arra utalást, hogy az állami pillérben is bevezetnék az öröklést, bár speciális formájában (hozzátartozói nyugdíjak) ez már most is él a rendszerben. A javaslat szerint csak a házastárs vagy a gyermekek számára lenne nyitott az öröklés lehetősége, és csak nyugdíjcélra lenne felvehető az örökség. Fontos, hogy a már meglévő elemeket, az árvaellátást és az özvegyi nyugdíjat nem váltaná ki az öröklés, a kettő között vélhetően csak az egyiket lehetne választani.

Sok a nyitott kérdés

A 2011. áprilisi előterjesztés szerint rövid távon két kérdést mindenképpen kezelni, egyrészt a gyermeknevelés honorálását, másrészt az átmenetet a jelenlegi rendszerből az újba. A gyermeknevelés elismerése kétféleképpen valósulhat meg, vagy úgy, hogy a gyermekvállalási idő alatt kieső vagy csökkenő járulékfizetést az életpálya-jövedelmének átlagával vennék figyelembe, vagy úgy hogy a mostani nyugdíjkorhatár csak azokra lenne érvényes, akik legalább 2 gyereket felneveltek és szakmához is jutattak. A két változat közül az anyag az elsőt preferálja, hiszen utóbbi, a nyugdíjkorhatárral való megkülönböztetés komoly politikai konfliktusokat gerjeszthet, míg előbbi sokkal jobban ösztönözhet a gyermekvállalásra.

Az átmenetre szintén két koncepciót dolgoztak ki, az egyik szerint az eddig megszerzett jogosultságokat számítanák át az új rendszerben, míg a másik szerint lezárnák a korábbi jogosultsági időszakot, majd egy újat nyitnának, ami azt jelenti, hogy a nyugdíj két részből tevődne össze. A nyugdíjkorhatárhoz nagyon közel állókra az új rendszer nem vonatkozna, ők a korábbi feltételek szerint mehetnének nyugdíjba.