Almási József

Orbán Viktor nemrég megköszönte azt az óriási erőfeszítést és önfegyelmet, amellyel „a kormány és a választópolgárok együtt végigcsinálták” a mögöttünk hagyott két és fél évet.

Szerinte „a kormány és a választópolgárok együtt” csinálták végig. Szerintem meg a választópolgárok nagy többsége csak ámult és bámult – na és persze mérgelődött azon, amit a kormány végigcsinált ez idő alatt. Ugyanis ez a „végigcsinálás” a KSH szerint kétszázalékos nettó reálbér-csökkenést hozott a magyar dolgozóknak. Ráadásul a versenyszférában 46 ezer fővel kevesebb embert alkalmaztak, mint egy évvel korábban.

Volt már hasonló „elismerése”, pontosabban elismerés-követelése a miniszterelnöknek. Kormányra kerülése után, 2010. november 11-én a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak azt mondta, hogy „Európában senki nem tett annyit az államháztartás egyensúlyának helyreállításáért – és adott választ a válsághelyzetre –, mint az ország két utolsó kormánya”. Hozzátette, hogy a drasztikus intézkedéseket sikerült sztrájkok és tiltakozó megmozdulások nélkül bevezetni, ezért kijárna, hogy „a külföld kalapot emeljen”.

Vajon melyik „két utolsó kormányra” gondolt Orbán Viktor 2010. november 11-én? Csak nem a Gyurcsány- és Bajnai-kormányra? Gyanítom, hogy egyáltalán nem rájuk, hanem a Bajnaiéra és természetesen a saját kormányára. Ezért követelte a külföld kalapemelését. Pedig az a fránya külföld akkor már rég megtette. Az Európai Bizottság elnöke pl. kijelentette: „Magyarország helyes, megfelelő intézkedéseket tesz a gazdaság ’megfordítására’, vagyis a fellendülés irányába terelésére.” A 2010. június 4-i tudósítások pedig kiemelik, hogy az Egyesült Államok elnöke gratulált Bajnai Gordonnak a gazdasági válság sikeres kezeléséhez.

Orbán Viktor lényegében a külföldi lapnak elismerte a Bajnai-kormány sikeres válságkezelését, persze úgy, mintha az az ő kormányának is sikere lenne. Az már csak külön pikantériája a dolgoknak, hogy az MTI 2009. május 13-án arról tájékoztatott, hogy egy EP- választási gyűlésen a Fidesz elnöke kijelentette: „A kormány ma az országban nem válságkezelő, hanem válságmélyítő programot képvisel... ezért az európai parlamenti választás legfontosabb tétje, hogy ’meg tudjuk-e védeni az országot ezzel a Bajnai-féle megszorító csomaggal szemben’.”

Most meg itt van a kecskeméti Mercedes gyár esete. „A gyárban két sikertörténet egyesült: egy tradicionális, amelyet a Mercedes képvisel és egy új, a magyar gazdaság megújításának európai sikertörténete.” Ezt Orbán mondta a termelés megkezdésekor tartott ünnepségen. Pedig a jelenlegi kormányfőnek semmi köze nincs a sikerhez. A Daimler-Benz magyarországi beruházásáról még Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége idején született döntés.

A gyárépítés megkezdését a jobboldali média elhallgatta. Az európai politikai kultúra, az emberi tisztesség és a „betyárbecsület” azt kívánná, hogy az avatóra meghívják Gyurcsány Ferencet is. Nem hívták meg.