2014 MÁRCIUS 17 2:55

„A demokrácia lényegéhez tartozik, hogy legyenek az ország jövőjéről folyó viták. A viták tehát fontosak, de valódi jelöltek és kormányzóképes erők között.

Máig nem tudjuk, hogy ki a baloldal valódi vezetője*: Gyurcsány Ferenc, Mesterházy Attila vagy Bajnai Gordon. Máig nem tudjuk, hogy mit és mikor tudtak a baloldal vezetői Simon Gábor MSZP alelnök százmillióiról, mert nem hajlandóak elmondani. Azt tudjuk, hogy egymással többet vitatkoznak, mint politikai ellenfeleikkel. Azt is tudjuk, hogy szeretik megváltoztatni kéthetente a saját nevüket. És azt is tudjuk, hogy egymást a gázrezsóra ültetnék fel, viszont ezek nem elegendőek kormányképes alternatívának!

Mivel tehát nincs valós alternatívát felmutató, kormányzóképes igazi jelölt a baloldalon, ezért vita feltételei sem állnak fenn.

Fidesz Sajtóiroda”

Ezt a közleményt adta ki Magyarország kormányzó pártjának sajtóirodája arra, hogy a kormányváltó koalíció (MSZP-DK-Együtt-PM-LP) miniszterelnök-jelöltje, a Magyar Szocialista Párt elnöke, Mesterházy Attila vitára hívta ki a Fidesz-KDNP pártszövetség jelenlegi miniszterelnökét Orbán Viktort. Választások előtt ez normális menetrend minden demokratikus országban, és a választások előtti jelölti vitát éppen a jelenlegi miniszterelnök „hozta divatba”, még a ’90-es években. Három alkalommal volt hajlandó kamerák elé ülni ellenfelével: 1998-ban, 2002-ben és 2006-ban. Mindhárom alkalommal vesztesként hagyta el a terepet, még a köztudottan nem elég jó debattőr Medgyesy Péterrel szemben is (2002-ben). 1998-ban is több szavazatot kapott a Horn Gyula vezette MSZP, mint az akkor Fidesz-Magyar Polgári Pártnak hívott alakulat (jé, ezek szerint más is változtatott nevet?), csakhogy a Fidesz-MPP a két választási forduló között annak ellenére koalíciót kötött a Torgyán vezette kisgazdákkal, hogy Orbán nyilvánosan kijelentette: a kisgazdákkal soha. Így az egyéni körzetekben visszalépett kisgazdák helyett a Fidesz-MPP-MDF-KDNP jelöltjei kerültek az élre, ezzel érve el, hogy a legtöbb képviselője az Fidesz-MPP-MDF-FKGP-KDNP koalíciónak lett. Félre értés ne essék: a koalíció kötés az alapkérdésekben egyetértő politikai erők között természetes és jó dolog, bármelyik oldal is él ezzel a lehetőséggel. Hiszen a magyar társadalom is sokszínű – egyelőre még nyilvánosan is teheti –, és egyáltalán nem biztos, hogy például aki konzervatív, az egyben keresztény is, vagy az, aki szocialista az feltétlenül ateista is.

Más történet, hogy hová lett a ’98-as széleskörű koalíció többi tagja? És hová lett a magyar polgár a névből?

Nos, a Párt partnerének lenni nem egy életbiztosítás Magyarországon. A ’98-as koalíció más pártjainak útját a széthullásig bőven kísérték bírósági perek, néhány a mai napig is tart. (A KDNP-nek is volt ügye: bírósági úton „nyert” KDNP elnökséget Semjén Zsolt Giczhy Györggyel szemben, de egy rövid időben létezett egy KDSZ (Kereszténydemokrata Szövetség) is, Harrach Péter vezetésével, aki ma az országgyűlés egyik alelnöke, nyilván KDNP színekben.)

Az első ciklusban még fő szövetségesnek kinevezett MDF sorsa sem lett más. Legutolsó elnökét, Dávid Ibolyát és egy másik vezetőjét, Herényi Károlyt éppen most citálják másodszor bíróság elé, egy rendkívül zavaros titkosszolgálati ügyben, amelyben a másik fél egy köztudottan fidesz-közeli cég, az UD Zrt., amely őrzés védelemmel, meg, mint kiderült titkosszolgálati tevékenységgel is foglalkozó magántársaság. A kisgazdák is bíróságra járnak: elsősorban azt vitatják, hogy hová lett a lé? Mármint a székház eladásából befolyó?

Egyszóval az „Egy a tábor, egy a zászló” jelszó meghirdetéséig bizony a jelenleg kormányzó koalíció (bocs, a KDNP nem koalíciós partner, hanem „a pártszövetség” tagja) is gyakran változtatta a nevét, partnereit. Igaz, ami igaz: egy sziklaszilárd, immár 25 éve biztos pont a Kedves Vezető személye. Bár ez nem feltétlenül pozitívum, de nem is elvetendő megoldás.

Különösen akkor nem, ha az ellenzéktől hiányolt „valós alternatívát” ezen az oldalon immár sok-sok éve nem program, elképzelés, hanem egyetlen dolog jelenti: Orbán Viktor.

Teljesen természetes, bármilyen zseniális a KV, mindent azért nem tarthat fejben. Például azt sem, hogy az általa gründolt Nemzeti Választási Izé hivatalosan is elfogadta, hogy az ellenzéki koalíció miniszterelnök-jelöltje Mesterházy Attila.

Programok készítésére meg kár az időt fecsérelni, nem is teszi ezt a Párt, már 2010-ben is homályos lózungokkal nyert. De úgy tűnik, a pártprogramok olvasgatásával sem tölti az idejét a KV, de még a sajtóosztálya sem. Így azután, honnan is tudhatná, hogy az ellenzék mindegyik pártjának van programja, írott, honlapokról elérhető, részletes formában is és rövidített pontokba szedve is. Ugyan mi szükség olyan apróságokkal bíbelődni, mint a nyugdíjrendszer, vagy a munkahelyteremtés mikéntje? Nem káptalan a miniszterelnök feje sem, hogy minden piszlicsáré dologgal foglalkozzon! Elég, ha semmitmondó és hazug frázisokat öblöget lobogó zászlók előtt.

Én ugyan egy fikarcnyit sem bíznék olyan valakiben, aki nincs tisztában legalább a politika színpadán szereplők mibenlétével, ha már az ország dolgaira nincs rálátása…