Meg bizony. Nekem is. Személyesen. Úgyis, mint még 1 hónapig nyugdíjasnak. Mert utána már „ellátott” leszek.

Külcsín: közepes, belbecs: minimum ambivalens reakciókat kiváltó 2 szlogen a levében. Felül: „Hallgassuk meg egymást”, alul: „Az emberek mellett állunk.” Balra fent miniszterelnöki portré, melyen kb. 25 kilóval kevesebb, mint mostanság, az arcon kisfiús mosoly és mély tisztelet. Megszólítás: Tisztelt Magyar Nyugdíjas!

A megszólított ezennel kérdezz-felelek formában reflektál erre-arra, a teljesség igénye nélkül.

Ellátóból ellátott (Lara Korlara fotója)

Miniszterelnök: „Bizonyára emlékszik rá, hogy egy évvel ezelőtt már küldtem Önnek egy levelet. Akkor a 2011-es év nagy kérdéseit próbáltuk közösen megválaszolni. A magyar nyugdíjasok közül több mint egymillióan válaszoltak és osztották meg velem gondolataikat. Azóta is hálás szívvel gondolok arra a bizalomra, amellyel megtiszteltek. Sok nehéz döntéshez kaptam bátorítást.”

Én: Emlékszem. Akkor nem (mert feleslegesnek tartottam), most azonban (bár most is feleslegesnek tartom), válaszolok Önnek. Én nem bíztattam Önt mindarra, amit 2011-ben elvégzett. Sőt. Hálájára nem aspirálok és bizalommal sem szolgálhatok, bátorításról már nem is szólva. Leveleire nem tartok igényt, már csak azért sem, mert ezeket az én pénzemből is fizeti, ehhez azonban nem kérte (ahogy egyéb döntéseihez sem) a hozzájárulásomat.

Miniszterelnök: „A hozzám érkező válaszok megerősítettek abban, hogy a kormány egyik legsürgetőbb feladata a nyugdíjak vásárlóértékének megőrzése. Ez nehéz feladat volt, mert a magyar nyugdíjrendszer az előző kormányok hibás döntései miatt az összeomlás szélére került. Ennek ellenére 2011-ben sikerült a nyugdíjak értékét megőrizni.”

Én: A feladat olyannyira nehéz lehetett, hogy meghaladta az Önök erejét. Önökkel ellentétben cseppet sem érzékelem nyugdíjam értékálló voltát. Egészen mást érzékelek. Leginkább azt, hogy hónapról hónapra kevesebbet ér. Ön hol vásárol? Valószínűleg nem ott és nem azt, ahol és amit én. Félreértések elkerülése végett: nem falok 24 órában pármai sonkát lazaccal és nem vedelek hozzá francia pezsgőt. Egyszerűen csak élni próbálok, még egy kicsit dolgozni is és néha enni. Utóbbit egyre nehezebben!

Miniszterelnök: „2011-ben a kormány belevágott a nyugdíjrendszer megmentéséhez szükséges változtatásokba és így 2012-ben már garantálni tudjuk Önöknek a nyugdíjak értékállóságát. Ez azt jelenti, hogy az infláció mértékével, vagyis az áremelkedésekkel arányosan jövőre is növelni tudjuk a nyugdíjakat.”

Én: Nem örömmel bár, de tanúsítom, hogy a kormány „belevágott”. Leginkább a magán-nyugdíjpénztári vagyonba. Fel is falta, meg is ette. ( nem szólnék most a témához nem tartozó MOL-pakett felvásárlásáról, mi egészséges étvágyukat szintúgy bizonyítja) A nyugdíjak értéke azonban hosszú évek óta nem követi az áremelkedések mértékét (így 2011-ben sem). Bonyolult és követhetetlen, ám garantáltan irreális számítások következtében, csak és kizárólag papíron, de a valóságban már régen nem infláció-követő a nyugdíj összege.

Még egy miniszterelnöki mondatot idéznék. Ez pedig így szól: „A mai magyar kormány elkötelezett az idős emberek biztonsága és megbecsülése iránt.”

Sem biztonságban, sem megbecsülve nem érzem magam, de MÉG MINDIG maradt bennem önbecsülés. Annak ellenére, hogy 2012 januárjától (Önnek és kormánya törvénykezésének hála) szakmai nyugdíjam szociális ellátássá minősül. Mindez annak dacára, hogy 26 + (már nyugdíjasként) 4 évet húztam le az ország egyik első színházában, majd ugyancsak nyugdíjasként még 7 évet tanítottam Főiskolán, miközben még mindig visszajártam előadásokat abszolválni abba a színházba, mely tudásomra igényt tartott a továbbiakban is. Nyugdíjas egyéni vállalkozóként rengeteg helyen tanítottam és 50 felett, újra iskolapadba ülve szereztem még egy felsőfokú diplomát, amit keserves önerőből finanszíroztam. Számtalan jogcímen járulékok özönét fizettem be a „közös”-be, így határtalanul sérelmesnek érzem, hogy az Önök jóvoltából szociális járuléknak becézhetem ezentúl azt, amiért nem keveset és nem akármilyen minőségben teljesítettem és teljesítek még ma is.

Határozottan szeretném a következő éveimet egy olyan országban élni, ahol nem az átgondolatlanul meghozott és a társadalom egészére nézve keserves konzekvenciájú gazdasági és politikai döntések dominálnak. Olyan országra vágyom, ahol szóba sem jöhet egy náci ideológiájú és vezetésű színház, ahol a független társulatok működését nem ellehetetlenítik, hanem támogatják, ahol a pályázatok elbírálása szakmai és nem politikai alapon történik, ahol a média híradói a társadalom égető és megoldásra váró problémáiról szólnak (nem bulvárgyilkosságokról és közlekedési balesetekről), ahol a legnehezebb sorúak: a mentális és testi hiánnyal élők támaszra és szociális védőhálóra számíthatnak, nem modern Taigetoszra ítéltetnek, ahol megszűnik a kirekesztő gyűlöletbeszéd, de természetessé válik a tolerancia, ahol a hontalanokat nem megbélyegzik és börtönbe küldik, hanem megsegítik , ahol nem kell az utcára vonulva tüntetni az elemi emberi szabadságjogokért, ahol ahelyett, hogy a politikusok a rettenetes bizonyítványt magyaráznák rettenetesen hamis és hazug kommunikációval, inkább olyan felelős és érett döntéseket hoznak, ami nem szorul magyarázatra. Olyan országot szeretnék, ami nem a múltba zuhanva fest hamis történelmet és fejtetőre állított valóságot, hanem a jövőt próbálja építeni, ahol a gazdasági realitásokat nem hazug ellenségképpel magyarázzák, hanem a ZEMBEREK valóságos érdekeit képviselik, ahol nem a hatalom megszerzéséről és megtartásáról szól minden, hanem a SZOLGÁLAT-ról!

Megkérem Önt, hogy a továbbiakban ne fecsérelje idejét és közös pénzünket levelezésre. Kérem, hogy a továbbiakban csakis a közjó alázatos szolgálatával foglalkozzon – mellyel nem csak az ország 2/3 lakosságának – hanem az egész ország teljes lakosságának tartozik! Értem ez alatt a romákat, melegeket, zsidókat, buddhistákat, keresztényeket és ateistákat, nyugdíjasokat és ifjakat, hontalanokat és egyetemistákat, valamint a politikailag Önnel egyet nem értőket. A továbbiakban inkább felelős döntéseivel, valamint az elkövetett tévedések és hibák korrekciójával érdemelje ki az Ön által remélt bizalmamat.

üdvözli:

egy szakmai nyugdíjas,

aki jövőre már csak szociálisan ellátott az Önök jóvoltából