Az évszázad üzlete - mondja róla a hivatalos kormánypropaganda. Ennek ellenére minden részletéről hazudnak a Fidesz vezetői. A legfrissebb leleplezést épp egy orosz honlap szolgáltatta, amelyre kikerült az aláírt pénzügyi megállapodás. A magyar polgároknak nem volt lehetőségük ezt itthon olvasni.

A paksi atomerőmű bővítésével kapcsolatban az első, talán legnagyobb kormányzati átverés éppen a kivitelezési szerződés aláírása volt Vlagyimir Putyin orosz elnökkel és a Roszatommal. Amikor Orbán Viktor január tizedikén kiutazott Moszkvába, még a hivatalos tájékoztatás szerint is csupán a "rendszeres kormányfői találkozók" egyikére került sor. Az utolsó pillanatig titkolta, takargatta a kormány, hogy közel egy éve tárgyal már az orosz féllel a szerződés megkötéséről. (Arról már nem is beszélve, hogy 2012 végén még Martonyi János külügyminiszter egyértelművé tette: amennyiben bővítik is a paksi reaktort, kizárólag nemzetközi tenderen választják ki a kivitelezőt.)

A következő hazugság a parlamenti felhatalmazásra való hivatkozás volt. A kormányoldal kijelentette: 2009-ben született egy országgyűlési határozat, amely arra kötelezte a kormányt, hogy tegyen lépéseket Paks II. ügyében. A valóság ezzel szemben az, hogy a hivatkozott határozat arra hatalmazta fel a mindenkori kabinetet, hogy vizsgálja meg az élettartam hosszabbítás vagy a bővítés lehetőségét és készítse elő ennek parlamenti megtárgyalását.

A kormány azon állítását, miszerint az országnak elengedhetetlenül szüksége van új paksi blokkokra, sajnos nem tudjuk elhelyezni az igaz-hamis skálán. Bár készült az előkészítés során hatástanulmány, az abban foglaltakat Orbán Viktor kormánya tíz évre titkosította. A miértre nincs válasz, csak annyi biztos: a magyar polgárok nem ismerhetik meg azokat az adatokat, amelyek alapján a kormány titokban és önhatalmúan döntött az ügyben.

"Paks bővítése az évszázad üzlete" - harsogja a mai napig a kormánymédia. Ugyanis - szól a magyarázat - a lehető legkedvezőbb feltételekkel kapott Magyarország 10 milliárd eurónyi, hosszú távú hitelt a beruházásra. Varga Mihály gazdasági miniszter roppant büszkén többször is elmondta: mindez nem terheli meg a magyar államkincstárt, mivel csak a két új blokk beindítása után kell elkezdenünk törleszteni a hitelt. (Orbitális hazugság egy.) Hozzátette sokszor: a 20 százalékos magyar önrészt is csupán a tíz évre tervezett építkezés végső fázisában kell majd előteremteni. (Orbitális hazugság 2.)

Míg a magyar Országgyűlés és a lakosság csupán egy általános tartalmú keretszerződést ismerhetett meg az ügyről, amelyet a kétharmad szolgaian megszavazott az idei, kurta tavaszi ülésszakon, tegnap a Roszatom portáljára kikerült a Dmitrij Medvegyev orosz kormányfő által aláírt pénzügyi megállapodás szövege is. Ebből derült ki, hogy Varga állításaiból lényegében semmi nem igaz. Az oroszok ugyanis minden elköltött eurócentről kettébontott számlát állítanak ki, amelynek 80 százalékát a hitelből, 20 százalékát pedig saját zsebből fizet a magyar állam. Vagyis a beruházás első pillanatától kezdve finanszíroznunk kell a bővítést. De ha ez nem lenne elég a hazugságból, az is kiderült, hogy már idén, 2014-ben el kell kezdenie Magyarországnak törlesztenie a hitel kamatait - vagyis nem tíz év múlva jelent először terhet a költségvetésnek, hanem azonnal.

Még mindig az évszázad üzlete: a kormánytagok szerint hihetetlenül kedvező kamatozású hitelt kapott Budapest Moszkvától. A valóságban azonban a 3,95 százalékos kamatszint csak az első tíz évre érvényes - ugye ekkor állítólag semmit nem is kell a Fidesz szerint fizetnünk -, utána viszont 5 százalék közelébe pattan a kamat. A sokat átkozott IMF ezzel szemben 2,5 százalékos kamatszinten hitelezte korábban Magyarországot, emellett az orosz hitelnél a régiós versenytársaink mindegyike olcsóbban képes a pénzpiacról hosszú távú finanszírozási forráshoz jutni.

Bár rengeteg apró, rész-hazugság tarkítja a történetet, a legnagyobbak közül való a paksi bővítés oksági összekapcsolása a rezsicsökkentéssel. Orbán Viktor és Rogán Antal egymást túllicitálva harsogta a parlamentben, miként lesz majd Paks II. miatt 13 százalékos áramár-csökkenés tíz év múlva. (Ezzel együtt szokták emlegetni: az orosz hitel nem növeli az államadósságot.) Az már most, az első kapavágások előtt látszik, hogy a kormányzat elképzelését, miszerint a Magyar Villamos Művek ajándékba megkapja a beruházást, amelyet az adófizetők állnak, vagyis a cégnek nem kell kigazdálkodnia, Brüsszel nem fogja jóvá hagyni. Korábban is próbálkozott a magyar állam ilyen, bújtatott támogatásokkal, de mindig lebukott. Vagyis a hozzávetőleg 4-5000 milliárdos beruházásnak valamilyen formában meg kell térülnie. A fejlesztések megtérülését garantáló plusz bevételeket a szolgáltatók a termék árába szokták beépíteni, vagyis Paks II-től (mint mindenhol a világon, ahol ilyen fejlesztések történtek) emelkedni fog az áram ára. Amennyiben ez mégsem így történik, akkor új adók formájában szedi be az állam a polgároktól a pénzt. 

A végeredmény ugyanaz: a lakosság fizeti meg a Fidesz paksi hazugságait.