2014. MÁRCIUS 20. | 21:11

Akár kormányprogramként is értelmezhető Orbán Viktor tegnap, az iparkamara rendezvényén meghirdetett tízpontos cselekvési terve. Az egyetlen probléma a listával: 2010-hez képest egyetlen új elemet sem tartalmaz.

A miniszterelnök tegnap a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara égisze alatt tartott rendezvényen tíz pontban sorolta fel a következő - általa vezetendő - kormány tennivalóit. A most folyó választási kampányban eddig sem a Fidesz, sem személyesen Orbán nem árulta el a választóknak, mire kérnek tőlük újabb négy évre szóló felhatalmazást, így ezt a listát akár - kis jóindulattal - választási programként is felfoghatjuk. Apró szépséghibája, hogy az elmúlt négy év Fidesz-kommunikációjából megismert célokon kívül új elem nincs benne, így akár mindezt a most záruló ciklus kudarcának beismeréseként is felfoghatjuk.

Lássuk a pontokat: az első az államadósság kezelése - bár ezúttal szabadságharcról már nincs szó. Orbán szerint az államadósság csökkentése esetén "van némi vita", mivel nem ismerjük az év végi számokat. Nem tudjuk, pontosan mire gondolt, hisz ismerjük azokat: 2013. végére 79 százalékon állt a GDP arányos államadósság, ma viszont 84-85 százalék között mozog. A 3000 milliárdos magán-nyugdíjpénztári befizetések elköltése után ma magasabb a ráta, mint négy évvel ezelőtt. Orbán célként nem is a csökkentést tűzte ki - hisz ebben megbukott -, hanem az államadósság minél nagyobb mértékű, forint alapú finanszírozását. Ezzel csak egyetérteni lehet - az állam deviza-kitettségének csökkentése eddig is elsődleges szempontként kellett volna érvényesüljön.

A második pont az újraiparosítás - amiben a cseheket, de még a németeket is meg fogja előzni az ország. E téren nehéz megmondani, pontosan mire gondolt a miniszterelnök, ugyanis jelen pillanatban kizárólag a hozzáadott értéket alig tartalmazó autóipari összeszerelés dübörög Magyarországon - az azonban elképesztő mértékben, legutóbb 30 százalékkal múlta felül az egy évvel korábbi teljesítményét. Ehhez viszont a magyar kormánynak aligha van köze, mindössze a felvevő - nyugat-európai - piacok élénkülő keresletének köszönhető mindez. A tényleges, magas hozzáadott értéket képviselő számítástechnikában és az azzal összefüggő iparágakban viszont 15 százalékos zuhanást regisztrált a KSH. Magyarország amúgy soha nem volt ipari nagyhatalom - az "újra" kifejezés talán a Rákosi-rendszer őrült, "vas és acél országa" megvalósíthatatlan megalomániára utal? Orbán sajnos nem fejtette ezt ki bővebben.

Orbán a következő ciklusban be akarja fejezni a "nemzetközi térben való helyfoglalást" - utalva a fejlődő török és indiai kapcsolatokra. Vélhetően ez a keleti nyitás - amúgy kudarcos - politikájának folytatását jelentheti.

"Tudom, hogy ez tabukérdés és aki ezt felhozza, az olyan, mintha a padlóra köpne" - így vezette fel a negyedik pontot, a pénzügyi szektor tulajdonviszonyainak megváltoztatását, vagyis az 50 százalékos magyar tulajdoni arány elérésének fontosságát. Nem tudjuk, mire gondolt pontosan a bevezetőben, hiszen ebben sincs semmi újdonság, 2011-ben is az iparkamara előtt dobta be a témát. Most legalább volt a kormányfőben annyi - meglepő - realitásérzék, hogy jelezze: nem egyszerű meghatározni a bankvilágban, mit is jelent a "magyar" jelző. Utalt az OTP-re, amelyet határokon belülre, de kívülre is számolhatunk.

Az OTP példáján, leegyszerűsítve mutatjuk be a problémát: az OTP részvénytársaság, amelynek részvényeivel szabadon kereskednek a tőzsdén, bárki vásárolhat belőlük. Így a bank tulajdonosainak elsöprő többsége külföldi - vagyis a pénzintézet nincs magyar állampolgárok vagy intézmények, esetleg a kormány tulajdonában. Azonban a pénzintézet központja Budapesten van, itt hozzák meg a stratégiai döntéseket. Ma a pénzvilág általában utóbbi alapján határozza meg egy bank nemzeti hovatartozását - vagyis az OTP-t nyugodtan tekinthetjük magyar banknak. Ebben az esetben azonban furcsa, hogy Lázár János, a miniszterelnökséget vezető államtitkár szerint az OTP első embere, "Csányi Sándor az ország legnagyobb uzsorása". Akkor az orbáni cél, az 50 százalékos magyar tulajdon igazából Fidesz-oligarchákat jelent?

Ehhez kapcsolódik az újabb pont: Orbán folytatni kívánja a birtokszerkezet átalakítását. Magyarul: még több földet Mészáros Lőrincnek.

Az újraiparosításhoz kapcsolódó, igazi, jól hangzó választási ígéret, nesze semmi - fogd meg jól: innovációs központok létrehozása. Nehéz értelmezni, nehéz belekötni, nehéz számon kérni - ideális ígéret, bár négyéves por ül rajta.

Hetedik pont: a munkát terhelő adók további csökkentése. Itt nem a megálmodott, 9 százalékos jövedelemadóról van szó, sokkal inkább a járulékok csökkentésén. Tegyük hozzá: az adó- és tehercsökkenést ígérő, 2010-es Orbán négy év alatt héttel növelte a központi adók számát, az állami adóbevételeket pedig 31 százalékkal, vagyis messze az infláció feletti mértékben. Magyarán: 2010 óta nőtt a lakossági adóterhelés. Ha négy éve csökkentést ígért és ez lett belőle, mit tenne a következő négy évben? Hisz most is csökkentésről beszél.

Újabb jól hangzó, de megfoghatatlan ígéret: "Az egész magyar gazdaságot demográfiai gondolkodásra kell helyezni" - bármit is jelentsen ez. Orbán tavalyi évértékelő beszédében a prosperitástól megszületni akaró kisbabákat vizionált - ám mindez délibáb volt csupán. A prosperitás is, az emelkedő születésszám is. Persze kisgyerekkel nem csak fotózkodni jó, de róluk beszélni is mindig megéri egy politikusnak. 

Az utolsó két pont annyira lerágott csont, hogy nem elemezzük azokat mélyebben - hiszen nap-nap után megtesszük amúgy is: rezsicsökkentés és teljes foglalkoztatás. Szintén négyéves ígéretek, rengeteg kormányzati erőszak-lépéssel és hamis statisztikával, fals kommunikációval.