– Ez nyilvánvalóan ütközne az uniós jogokkal?

– Ütközne, de ezt a kormányt ilyesmi sosem zavarta. Az unió majd szól emiatt, akkor a kormány tárgyalni kezd az unióval, és ígéretet tesz a szabályok megváltoztatására. Változtat is, ám nem eleget, így újra lesz figyelmeztetés, tárgyalás és változtatás. Közben megy az idő, és az unió csak sok év múlva tudja rákényszeríteni a kormányt az információs szabadságot sértő szabályok visszavonására. Ám addig már sok ember el lesz butítva. Egyébként a kormány úgy magyarázza majd az egészet, hogy a fizetős letöltés nem a cenzúra egy sajátos formája, hanem arról van szó, hogy bizonyos információk beszerzése nekik is pénzbe kerül, ezért a fogyasztóknak is fizetniük kell érte.

– Közgazdászként miért tartja elhibázottnak az internetadó bevezetését?

– Az internet használatáért most is kell fizetni, s annak van adótartama is. Miért kellene rá kivetni büntetőadót? Ez nem alkohol vagy cigaretta, a nettől nem kell megóvni a fogyasztók egészségét. A netnek köszönhetően gyorsabban hozzájutunk az információkhoz, és ez hatalmas segítség a kutatásban, az oktatásban, az iparban, a mezőgazdaságban, a kereskedelemben. Ha ezt a szolgáltatást megdrágítjuk, akkor az azzal jár, hogy lassítjuk a gazdasági hatékonyságot és növekedést. Ráadásul a netadótól várt, 20-30 milliárdos bevétel a költségvetés egészét nézve nem tétel. Ha ezt a kormányzati körök nem tudják, akkor alkalmatlanok a munkájukra. És akkor is pancserok, ha nem tudják, hogy azok a gazdaságok a legversenyképesebbek, amelyeknek az infokommunikációs szektora a legerősebb.

– A pécsi gyűlésen arról is beszélt, hogy a magyar gazdaság azért sem hatékony, mert velejéig korrupt.

– Mindegyik országban jelen van a korrupció, de ha a fejlett világban kiderül egy politikus érintettsége, akkor annak távoznia kell. Nálunk ez elképzelhetetlen. Gyenge a magyar társadalom, hogy nyomást gyakoroljon a politikusokra. Nálunk megtörténhet, hogy Horváth András adóellenőr feltárja egy ezermilliárdos áfacsalás gyanúját, s a NAV válasza erre az, hogy minden rendben van. Normális országban felfüggesztették volna a NAV teljes vezetését, és egy nemzetközi szakembergárda vizsgálta volna ki a bejelentés igazságtartalmát. Ehelyett Horváth ellen indult vizsgálat.

– Mitől van az, hogy ez az ügy, vagy a trafikmutyi és a földbérletek igazságtalanságai nem ingatták meg a kormánypártok szavazóbázisát?

– Irracionális a pártokhoz hű választók magatartása. Azt szoktam mondani, hogy a pártokhoz kötődő emberek érzelmi alapon döntenek, ezért ha a vezetőjük közéjük lövetne, akkor is rá szavaznának. Azért van ez, mert hiányzik a társadalmi közbeszéd, ami feltárná a vezetők hibáit, tévedéseit, bűneit, és hiányzik a szolidaritás, amely nem engedné, hogy eltűrjük a gyengék eltiprását. A társadalom azzal se foglalkozott, hogy 2011–2013 között 88 milliárdot vontak el az egyetemektől. Onnan vették el, ahová a jövőnkért épp adni kellett volna. Az embereket ez se érdekelte, azt mondták, nem az ő ügyük. Nekem is a rokonaim mind azt mondják, mikor ezek miatt hadakozom, hogy: mit foglalkozol ezzel, ne figyelj rá, maradj csendbe, miért fáj ez neked?

„Hiányzik a szolidaritás, amely nem engedné, hogy eltűrjük a gyengék eltiprását” Fotó: Laufer László

– Sokan úgy gondolják, azért teszi, mert már nem kell a Fidesznek.

– Igen, meg hogy megsértődtem, mert nem én lettem a KSH elnöke. Erről szó sincs. Egyszerűen rájöttem, hogy amit a Fidesz akar, abban nem vehetek részt. Több alkalommal beszéltem Orbánnal, és számomra világossá vált, hogy ő nem az a vezető, akinek tanácsot lehet adni, akivel lehet értelmesen beszélni. Amikor három-négy ember társaságában ki mertem jelenteni, hogy ne haragudj, de ebben nincs igazad, akkor megállt a kés levegőben, Varga Miska rángatta a kezemet, hogy ne mondjak ilyet, és egyből látszott, hogy Orbán a kritikát abszolút nem tudja elviselni. Mostanra normális közgazdasági szakértő egy se maradt a kormányfő mellett.

– A Századvégtől is azért jött el, mert nem voltak kíváncsiak a véleményére, vagy simán elküldték?

– Nem küldtek el. Azért jöttem el, mert számomra kiderült, hogy az egész műhely csak egy pénzmosoda. Jöttek a megrendelések a minisztériumoktól, hogy csináljunk ilyen kutatást, meg olyant, én meg kutatási igazgatóként azt mondtam, hogy nem tudjuk megcsinálni, mert ehhez nem értünk. Ne törődj vele, mondták, akkor is meg kell csinálni, valamit kaparjatok össze, aztán majd úgyis ki fogják fizetni. Akkor döbbentem rá, hogy én csak aláírni kellettem. A minisztérium utalja a pénzt, én aláírom, s a miniszterelnök tanácsadói fölveszik nálunk a nagy pénzt, miközben nem végeznek érdemi munkát. Azért kaptak nálunk pénzt, merthogy tanácsadóként nem tudták őket kifizetni. Azóta az összes ember, akit én vittem a Századvéghez, eljött onnan, mert látták, hogy nincs szükség igazi szakmai munkára.