Az idei első két hónap államháztartási hiánya dermesztően magas lett. A 250 milliárdos stabilitási alap létrehozásának indokoltsága ma már nyilvánvaló. Ahogy az is: a költségvetés olyan strukturális zavarokkal küszködik, amelyeket illene lassan megoldani, mert baj lesz. Ehhez képest elég nagy a köd (egyesek nézőpontjából zűrzavar vagy nihil) a gazdaságpolitika környékén.

Hétfőn megjelentek a gigantikus februári államháztartási hiányt bemutató adatok, de ezeket a piac szinte szemrebbenés nélkül vette tudomásul. A CMA Datavision kedd délelőtti hírlevele szerint a csődkockázati felárunk (CDS) 293 bázispont volt, ami a Matolcsy-csomag bejelentése előttinél alacsonyabb, a bedőlésünk valószínűsége (CDP) pedig 18,4 százalék. Ez – tekintve a görögök rémisztő 57,7 százalékát, az írek 38,6 és portugálok 33,9 százalékát, illetve a spanyolok 18,6 vagy az olaszok 13,8 és a belgák 12,8 százalékos értékét – már nem is látszik olyan vészesnek. Sőt, az euró és a svájci frank árfolyama is ott van nagyjából, ahol a terv bejelentésekor. Hát akkor minden rendben, mondhatnánk, mert a piac elfogadja a jelenlegi helyzetet.

Matolcsy nemzetgazdasági miniszter előad. Tervezett káosz Fotó: Túry Gergely

Hogy ez igaz-e, arra még vesztegetnék pár mondatot, de előtte muszáj az összeesküvés-elméletekkel is foglalkozni egy keveset. Arról van szó, hogy a kormány gazdaságpolitikája körül – az ünnepélyesen bemutatott Matolcsy-csomag, hivatalosan Széll Kálmán Terv ellenére – elég nagy a zűrzavar, és igazából senki sem tud semmi biztosat. Vannak, akik azt állítják (köztük Békesi László egykori pénzügyminiszter), hogy nincs is miről, mert nem folyt érdemi háttérmunka, nem is születhetett érdemi, kidolgozott intézkedéssorozat. Csaba László közgazdász professzor – aki a választások előtt a jobboldali sajtó sztárja volt az akkor regnáló kormánynak címzett bírálatai miatt, most a március 1-i dátummal megjelent 168 órának adott interjújában a következőket jelentette ki a jelenlegi kabinet gazdasági terveiről: „Nehéz is megismerni azt, ami nincs… A mai vezetés vagy nem készült a kormányzásra, vagy egész másra készült, mint amibe belecsöppent... Hoztak egy technikai döntést, és ehhez tartották magukat: semmit sem terveznek, semmit sem mondanak, mert ami nincs, azt nem lehet kiszivárogtatni. Ami nem szivárog ki, abból baj sem lehet.”

Hamarosan megjelent egy következő forgatókönyv is, amely arról szólt, hogy a kidolgozatlansága miatt csalódást keltő Széll Kálmán Terv tulajdonképpen nem is az igazi (bár piaci elemzők az irányát szinte egyöntetűen jónak nevezték). Van ugyanis egy 180 oldalas dokumentum, amit elküldtek a nagybefektetőknek, de az abban lévő kemény intézkedéseket nem akarták egyből az ország nyakába zúdítani, nehogy az intézkedéssorozat olyan gyászos imázst rántson magára, mint a Bokros-csomag. Így aztán lassan csöpögtetnek, vagy ha úgy tetszik, sok apró, csinos levelibékát nyeletnek le velünk egy nagy ronda varangy helyett. Később napvilágot látott a Széll Kálmán Terv angol fordítása (illetve címe szerint egy azon alapuló anyag), amely valóban nem egyezett a magyar verzióval, de ez nem 180, hanem csak 32 oldal. Míg például az angol szövegben a Bajnai-kormány eredményeivel dicsekszenek, az eredeti magyarban a romok eltakarításáról beszélnek. E fordulatokat még érthetetlenebbé teszi, hogy a csomag bejelentése előtt nem sokkal Magyarországon jártak informálódni több nagy pénzpiaci cég szakértői, s még bizonytalanabbul távoztak, mint érkeztek. Nem úgy nézett ki, hogy megkapták volna azt a bizonyos, csak nekik szóló dokumentumot. Peter Attard Montalto, a Nomura széles körben ismert elemzője itteni benyomásairól többek között azt írta, hogy inkább rövid távú szemlélet vezérelheti a kiigazító csomag tartalmát, és a középtávon megnyugtató költségvetési pálya esélye a 2014-es választásokhoz közeledve kérdésessé válhat. Szerinte az 5 százalékra várt GDP-növekedési ütemben még a minisztériumi apparátus is kissé bizonytalan. Úgy látta, hogy a jelenlegi folyamatok és a homályos költségvetési kilátások mellett a 2014-es választások idejére a mostani gazdaságpolitika már fenntarthatatlanná válik.

Arról a bizonyos titokzatos részletes dokumentumról az is elterjedt a sajtóban, hogy állítólag kőbe vésett számokat tartalmaz, s ez nagyon megnyugtatta a befektetőket. A hétfőn bejelentett államháztartási hiány és a piac eközben mutatott rezignált viselkedése mintha igazolná ezt a verziót. Az elemzői értékelések azonban cseppet sem voltak elragadtatottak.

E vélemények – amelyekről jó összefoglaló olvasható a Portfolio.hu-n – nagyjából egységet mutattak abban, hogy a 250 milliárd forintos stabilitási alap létrehozása nagyon is indokolt. Továbbá az áfa-bevétel még a februárban szokásosnál is kevesebb volt, s az eredményt rontotta egy esedékessé vált nagy kamatfizetés. Felhívták a figyelmet arra is, hogy mind a stabilitási alap, mind pedig az úgynevezett nem szokványos intézkedések (ágazati adók, nyugdíjpénztári átcsoportosítás) egyszeri bevételei majd csak az év későbbi részében állnak rendelkezésre, de az adócsökkentés, amely ezekkel szemben áll, már az év elejétől fogva érezteti hatását a korábbiaknál kisebb bevételeken keresztül.

Megjegyezték azt is, hogy a strukturális egyenleg látványos ütemben romlik, ami cseppet sem megnyugtató. Továbbá a hiánycél 80 százalék feletti teljesülése még akkor is rémisztő, ha az egyszeri intézkedésekből később beérkező bevételek időarányos részével korrigálják a számot, mert az is eléri az 50 százalékot, ami még mindig példátlanul magas érték.

Ezek után nem meglepő a konklúzió: bár az egyszeri intézkedések (például a magánpénztáraktól származó mintegy 530 milliárd forintnyi egyszeri tétel önmagában durván a GDP 2 százaléka) még jelentősen javítani fognak az egyenlegen, a Széll Kálmán Tervben lefektetett intézkedések szigorú végrehajtása nélkül nem lesz teljesíthető a hiánycél. Ez azt jelenti, hogy nincs kecmec, a tervezett 900 milliárd forintos kiigazítást 2013 végéig be kell fejezni, s közben nem lesz mód semmiféle lazításra a munkaerőpiaci alapnál és a gyógyszerkasszánál fennálló kockázatok miatt.

Számszerűen ez úgy fest, hogy idén az egyszeri bevételek és a 250 milliárdos stabilitási alap együtt nagyjából 1000 milliárd forintot tesznek ki. Jövőre az egyszeri bevételek, a terv intézkedései és az idei meg a jövő évi növekedési többlet szintén 1000 milliárdot érnek, ami a kockázatokkal együtt 1000 milliárdos lyukat képesek elfedni. Ahhoz azonban, hogy 2013-ra az államháztartás megfelelő pozícióba jusson, már szerkezeti reformok kellenek.

Hogy ez reális elképzelés-e, arról érdemes meghallgatni Simor András véleményét. A jegybank elnöke szerint a Széll Kálmán Terv több pontja is biztató a költségvetés fenntarthatóságával összefüggésben. Ilyenek a rokkantnyugdíjazást, általában a nyugdíjrendszert, illetve a munkaerőpiacot és a gyógyszerkiadásokat érintő tervek. "Ha a tőlük várt megtakarítás valóra válik, annak pozitív kihatásai lesznek Magyarország kockázati megítélésére, az államháztartás fenntarthatóságára" – mondta. Az MNB elnökének hiányérzete van azonban, mert egyelőre nem tudni, hogy a kormány pontosan milyen intézkedésekkel fogja mindezt elérni. Simor András a csomag negatív elemének tartja a bankadó meghosszabbítását, mert az még jobban visszavetheti a banki hitelezést. "De én inkább az optimisták táborába tartozom a csomag általánosabb, hosszabb távú makrogazdasági hatásait illetően" – szögezte le.

A második Orbán-kormány 284 napja van hivatalban, s kétségkívül szükség van az optimizmusra e közel tíz hónap alatt felmutatott gazdaságpolitikai teljesítmény alapján. Mi más lehetőségünk is lenne arra várva, hogy egyszer tényleg elkezdik hullajtani a 180 oldalas forgatókönyv szerint a megszorítás szinte észrevehetetlenül apró, ám keserű cseppjeit? Nem tudom, hogy az optimizmusunkat inkább erősíti vagy rongálja a tény, hogy ma még ez is csak fikció.