Kutyapékség Grazban. Hogy ez a kép hogyan kapcsolódik a cikkhez, az ki fog derülni

Orbán Viktor a munka alapú társadalom szlogenjét régóta ismételgeti, már a 2010-es választás óta, amikoris tízcsillió munkahelyet akartak teremteni. De megjelent a legutóbbi posványosi beszédében is. Ez a szlogen persze trükkös. Trükkös azért, mert populista. Mert hát azokon kívül, akiknek büdös a munka, mindenki akar munkát, mert azt azért felfogják az emberek, hogy általában ebből lehet megélni. Persze most itt a "munka" fogalmát tágabbra vettem, mert vannak vállalkozók, gyártulajdonosok, értelmiségiek, és hasonlók. De azt gondolom, hogy a munka alapú társadalom kifejezéstől úgy önmagában nem ijednek meg ezek a vállalkozók, gyártulajdonosok, értelmiségiek sem.

Például a kisvállalkozókkal szemben Orbán retorikában soha nem is mondott tudtommal semmit, mert hát az is köztudott, hogy az igazán jó munkahelyeket ők teretik. Ennek megfelelően egy olyan szlogennek, hogy "munka alapú társadalom" a vállalkozó elvben örülhet, mert hiheti, hogy azt is jelenti, hogy a politika olyan intézkedéseket fog bevezetni, ami neki teszi könnyebbé több munkás alkalmazását. De hát itt kezdődik az átverés.

Orbán mondjuk a 2010-ben kezdődő ciklus elején véghezvitt némi adóreformot, ami a vállalkozókat segíthette volna. De aztán valahogy mégsem szaporodtak el ezek a vállalkozások, egyre kevesebb befektető jött külföldről is az országba. Az egész világ lassan kijött a gazdasági válságból, és Orbán politikájának egy kis sikere csak ennyiből lett, hogy ha mindenhol élénkül a gazdaság, akkor Magyarországon is. Ehhez a kis növekedéshez nem kellett semmit sem tenni.

A külföldi tőke közismerten attól fél, hogy állandóan változnak a törvényi keretek, kiszámíthatatlan a kormány politikája. Nincs jogbiztosnág, évközben vezetnek be adókat, sőt, akár visszamenőlegesen is törvénykeznek. A bankok attól szenvednek, hogy bankadót róttak ki rájuk, és most a devizahitelesek megmentésénél is ők szívnak. Ha ennek eredményeként kivonulnának az országból, akkor ennek durva következményei lesznek. Mert ugye Széchenyi óta tudjuk, hitel nélkül nehezen megy a vállalkozás.

Ennek eredményeképpen Orbán munka alapú politikája alatt köztudottan igen kevés igazi munkahely jött létre, csak, amennyi a gazdasági fellendülés alapján várható, vagy annyi sem. Ezt a kudarcot próbálta meg Orbán azzal ellensúlyozni, hogy óriási közmunkaporgramot indított be. No de míg egy vállalkozó a bevételből fizeti a munkás fizetését, jó esetben szociális és nyugdíjbiztosítását is, addig a közmunkás az állam, az adófizetők pénzébe kerül. A közmunkás a munkanélkülihez képest, aki segélyt kap, annyiban jobb, hogy dolgozik valamennyit, "szokja a munkát", hogy be kell járni dolgozni, hogy emberekkel kell kijönni, hogy munkaképes állapotban kell lenni. Ellenben sokkal kevesebb ideje van munkát keresni, mint a munkanélkülinek. A közmunka másik hátránya, hogy ellentétben az igazi munkával, ahol a vállalkozó a munkás körmére néz, a közmunkás egyáltalán nem dolgozik olyan sokat, nem sok igazi értéket hoz létre. A közmunkaprogram eredményessége tehát kétséges, nem meglepő módon nem is járt eredménnyel: a közmunkások elenyésző része jutott el az igazi munkához.

A program mégis nyilván sokaknak pozitívum. Azoknak mindenképpen, akik más munkát egyáltalán nem kaphatnának. És ha belegondolunk, hogy valaki egy olyan faluban él, ahol mondjuk száz kilométeres körzetben nincs munkahelyre semmiféle esélye, akkor a dolog érthető. Ha az illetőnek nincs eladható tudása, annyi pénze, nyelvtudása sincs, hogy elköltözzön az ország másik részébe, vagy külföldre, akkor tényleg nehéz helyzetben van. Ezen már nehéz segíteni, ha már ennyire elrontotta az ilető a dolgot a tanulásnál. A közmunka neki segít, és nehéz volna azt mondani, hogy negatívum. Csak azt, hogy ez a célkitúzés, mint társadalmi cél szánalmasan kevés. Az igazi megoldás ugyanis az volna, amely eljuttatná ezeket az embereket odáig, hogy eladható tudásuk legyen.

A tudás alapú társadalom egy másik szlogen, amit nem szoktak a munkapolitikában alkalmazni, pedig érdemes lenne. Orbán Viktor politikájából legjobb esetben is az jönne ki, hogy Magyarországon mondjuk tényleg nem lenne munkanélküliség. Ezt ugye ismerjük a létező szocializmusból. Ennyit arról, hogy Orbán 25 év alatt legyőzte a kommunizmust. Nos, a szocializmusból tudjuk, hogy ez megvalósítható úgy is, hogy ettől még az ország nem igazán van előrébb.

Miről is szólna ez a vízió? Egy olyan országból, amelyben a jelenleginél sokkal több a közmunkás. Emberek milliói csinosítgatják a köztereket, tisztítják az árkokat, ültetik a virágokat, nyírják a gazt, mettszik a bokrokat és fákat. Mint mondtam, talán emberek milliói vannak Magyarországon, akiknek ez tényleg előrejutás a munkanélküliséghez képest. De nem valami nagy célkitűzés, és kérdéses, hogy fenntartható-e.

Ennél kicsit jobb változat az, hogy a munkások nagy része azért mégis gyárakban vagy vállalkozásoknál dolgozik, de ehhez Orbán a politikájával nem igazán tett semmit. Pontosabban intézkedett össze-vissza, és az eredmény inkább bizonytalanság lett. A gyárakban dolgozhatnak éppen alacsony képzettségű munkások, de a vállalkozásoknál általában képzettebb munkásokat keresnek. A Fidesz kormány oktatáspolitikája pedig szétverte az okatatást. A tankönyvüggyel, a hallgatói szerőzdésekkel, a keretszámok és a támogatás meghúzásával. Ráadásul Magyarországról több százezer ember menekült külföldre. Leginkább, akinek eladható tudása van, de valamennyi olyan is, akinek nincs. Összességében a gazdasági emigráció valószínűleg nagyobb részt azokat vitte el, akik könnyen találtak volna munkát, akik az idejövő külföldi cégeknek jó alap lettek volna, akik a vállalkozásokban inkább kellenének, vagy akik akár maguk is vállalkoznának. A gazdasági emigráció tehát a  munkanélküliség szempontjából az arányt minden bizonnyal rontotta, és pár cég vagy vállalkozás léterjötte vagy Magyarországra jövetele emiatt vélhetően elmaradt. Emiatt is, meg a Fidesz kormány egyéb dolgai miatt is.

Ha az Orbán kormány kiszámítható gazdaságpolitikát folytatott volna. Ha az adózás kiszámítható lenne a jövőben, ha a vállalkozások tudnának számolni, és belátható terveket készíteni, ha az oktatást jó irányban megreformálták volna, ha a befektetéseket, bankokat nem elijjesztették, hanem csábították volna, akkor több cég, több vállalkozás lenne, több valódi munkahellyel.

De ez még mindig nem minden. Amit ugyanis a nyugati, fejlett országoktól irigylünk, az még ennél is több. A fejlettebb országokban a társadalom már nem munka alapú a legerősebb szektor nem az ipar, hanem a szolgáltatás. A fejlettebb országokban az emberek nagy része valóban tudásából vagy vállalkozásából él, amelynek jelentős része szolgáltatás. Az emberek nagy része nem gyárban gürcöl, nem építkezésen dolgozik. Ezek a területek egyre inkább automatizáltak, és egyre kevesebb ember kell oda. Nem ezer ember van a gyártósor mellett, hanem csak egy-két ember vigyázza fel a robotokat, aki ért az installálásukhoz, irányításukhoz, működtetésükhöz, a minőség biztosításához. A fejlett országokban az emberek inkább programozzák a robotokat. No de ezt azért tehetik, mert megvan a tudásuk hozzá.

A fejlett országokban az emberek jóval nagyobb része rendelkezik eladható, speciális tudással, ami a gazdaságban jóval nagyobb termelékenységet is jelent. Az ezer robotot programozó, karbantartó ember sokkal többet termel, mint az egy robot munkáját elvégzó ember. Az ezer robotot alkalmazó vállalkozás sokkal többet termel, mint a tíz embert alkalmazó vállalkozás. Ugye ezer embert ugyanez az alkalmazás nem tud alkalmazni, mert az drágább, mint ezer robot. Ezért is jóval nagyobb Németország GDP-je.

A fejlett társadalomban a felszabaduló munkaerő nagyobb része él valamilyen szolgáltatásból. Olyan szolgáltatásokból, mint mondjuk állatkozmetika, a vendéglátás olyan foka, amelyre Magyarországon alig van fizetőképes kereslet, vagy mondjuk a kutyapékség. No de mivel a fejletteb gazdaságokban sokkal több az eladható tudással rendelkező ember,  akik jól keresnek, sokkal több a fogyasztás, és sokkal többen engedhetnek meg maguknak, sokkal több olyan kis dolgot, ami ilyen nélunk luxusnak számító szolgáltatást tart el. A magasabb nyugdíjakról és jobbmódú nyugdjasokról nem is beszélve.

Ausztriában és Németországban kisebb városokban is vannak éttermek, kávézók, melyek tele vannak helyiekkel, mert nagyon sokan engedhetik meg maguknak azt, hogy hétvégén, vagy munka után mindennapos szinten étterembe menjenek. Szinte minden héten van valami kis fesztivál, ami arról szól, hogy a fél kisváros kimegy az éttermekbe, meg külön standokon sört, virslit eszik. Nem csak a nagy városokban, hanem a legkisebb helyeken is. Az éttermek is tele vannak bármelyik hétvégén, de hétközben este is. És kis, falusi helyeken is vannak éttermek, és nem alkoholistákkal van tele.

Magyarországon a rendszeres étterembe járást csak a felsőbb, legtöbbször nagyvárosi réteg teheti meg, és nem is szokás annyira. Németországban, Franciaországban teljesen normális, hogy emberek tömegei mennek el az országon belül ide vagy oda, egy gyógyfürdőbe, egy kis bórkóstolásra, egy kis levendulagyűjtésre, kastélylátogatásra, extrém vagy kalandos sportprogramokra. A középréteg is jelentős mennyiségű pénzt költ el belföldi túrizmusra.

Éttermek Tiszavasváriban és környékén. Tiszavasvári lakossága majdnem 13ezer

Éttermek a németországi Kisslegg környékén, melynek lakossága kevesebb, mint 9ezer. A térkép ugyanakkora területet fed le.

Minderre az olvasó nyilván megjegyzi, hogy Németország és Ausztria gazdag, Magyarország szegény. Ez van. Ilyen egyszerű. Történelmi örökség. Ahol persze a történelmi örökségben van valami, de az ledolgozható volna. Németország is többször ledolgozta történelme során. No de most, Magyarország hogyan tudná beérni Németországot?! Közmunkából?! Keleti nyitással?! Ugyan már! Munka alapú társadalomból, ahol majd mindenkinek van munkája?! Úgy valamivel jobb lehet Magyarországnak, de felzárkózni nem lehet.

Mert a szolgáltatás csak egy következmény. A szolgáltatásban a legtöbb helyen olyan dologról van szó, amely nem valami nagyon speciális tudás. Jó, nem minden ember tud kapásból professzionálisan kutyát kozmetikázni, meg nem mindenki borszommelier,  vagy nem tudják, hogy kell egy mászótermet összeállíttani és működtetni, de ha valaki ebbe vágja bele a fejszéjét, és nem totálisan tehetségtelen, megtanulhatja. Tehát ha Magyarországon sok embernek volna vállalkozókedve, valamilyen EU támogatást képes volna megszerezni, és legfőképpen fizetőképes kereslet is volna, akkor Magyarországon is jóval több ilyen szolgáltatás jelenne meg. Olyan, amilyenből persze Budapesten, Balatonnál sok van, és elszórtan jelen van az országban. De sajnos Borsod és Szabolcs isten háta mögötti helyein kevés luxusszámba menő vállalkozást lehet működtetni. Persze előfordul, senki ne jöjjön a linkekkel, de nem olyan arányban, mint mondjuk Németországban.

Tehát a legfontosabb a fizetőképes kereslet. A fizetőképes kereslet pedig akkor, amikor még a saját szolgáltatásából megélő vállalkozóknak egy jelentpős rétege, és hát a nagyon gazdag cégvezetők rétege igen kicsi, szóval a fizetőképes kereslet növekedése akárhogy is, de leginkább onnan lenne várható, hogy eladható tudással rendelkező emberek tömegei jelennek meg, akiket ráadásul a kormány Magyarországon tartana, és nem elijesztene a politikájával. A legfontosabb dolog tehát az volna, hogy az oktatást javítjuk, és ne romboljuk, a bankrendszert támogassuk, és ne szívassuk, a kormánypolitikát pedig tegyük kiszámíthatóan pozitívá. Ha ebben az országban Orbán posványosi beszéde szerint bármi megtörténhet, akkor fog a halál vállalkozni, és fog a Niemand AG. idejönni.

Ha viszont az egyetemről kijönnek az olyan mérnökök, gazdasági szakemberek és egyéb eladható tudással rendelkező emberek tömegei, és minden más feltétel is pozitív, akkor majd jönnek a befektetők, jönnek a multik, igen, a multik, és valóban munkahelyeket teremtenek. Itt olyan emberek fognak dolgozni, akiknek jó a keresetük, később akár maguk is vállalkozhatnak. Ezeknek a multiknak beszállíthatnak más vállalkozások más vidékekről. Idővel a multik is megjelenhetnek elmaradottabb vidékeken, de ha nem, vállalkozások alakulhatnak ott. Például, mert a szegény szülők gazdag programozó gyereke visszamegy oda, ahol felnőtt, és alapít valami vállalkozást. No de ehhez az kell, hogy a szegény szülők gyereke jó általános-, és középiskolába járhasson, majd jó egyetemre. És ez az, amit Orbán oktatáspolitikája elkaszált.

Aztán ha egy kisvárosban megjelenik sok tucat új vállalkozás, esetleg sok ezer jól kereső emberrel, akkor ezeknek lehet, hogy már érdemes a környéken bisztró és kocsma mellett igazi színvonalas éttermet nyitni, vagy ha ez még tovább fejlődik, kalandparkot, élményfürdőt, borkóstoló programokat, renoválni lehet és meg lehet nyitni az elhagyatott kúriákat melyekről annyit cikkeztek mostanában, és még kutyakozmetikát is lehet nyitni Hajdúborzasztó közepén.

Na most, akinek az a társadalom is megteszi, amit itt felvázoltam Orbán munka alapú társadalmaként, Orbán politikájának maximálisan legjobb lehetséges következményeként, az szavazzon Orbánra legközelebb is! Tudom, vannak ilyenek, nem is kevesen. Akik többet akarnának, egy olyan társadalmat, mint amilyen Németország, az ne szavazzon rá! Mert Orbán, még ha működne is a víziója, akkor is csak egy igen kis célt tűzött ki maga elé. Már rég nem mert nagyobbat álmodni se.

Mindezt, amit itt szemléletesen felvázoltam természetesen a témával foglalkozó szakértők tudják. Ők tudják, mi az, hogy "eladható tudás", ők tudják, hogy a legfejletteb társadalmak nem ipari társadalmak, hanem szolgáltatás alapúak. Ők tudják, hogy mindehhez jó oktatás, jó adópolitika, bankok, befektetők és infrastruktúra kell. Ők mindebben egyetértenének, én csak itt szemléletesen részleteztem az összefüggéseket. A szomorú az, hogy ezt Orbán nem tudja, és a hívei nem tudják, mert bekajálják a hülyeségét.