|
Öt hónapos csatározás után megszületett az egyezség, s
Magyarország lassan talán megkezdheti a tárgyalásokat a Nemzetközi
Valutaalappal az áhított hitelről, amelyet a kormányzat a tájékozatlanok
számára egyszerűen csak biztonsági hálóként szokott emlegetni.
Öt
hónapra volt szüksége Orbán Viktornak ahhoz a „világos politikai
elköteleződéshez”, amely mindennek feltétele volt. Öt hónapra volt
szüksége ahhoz, hogy eljusson oda, ahová öt hónappal ezelőtt egy
pillanat alatt eljuthatott volna, ha valóban azt gondolta volna, mint
amiről beszélt: tárgyalni szeretne az IMF-fel. S továbbra is nagy
kérdés, most mire gondol: arra-e, amiről Barrosónak beszélt, vagy valami
másra, amiről majd itthon fog beszélni legelszántabb hívei előtt. Mert
ha utóbbi lesz az igaz, akkor még nagyon-nagyon hosszú út áll előttünk
az elővigyázatossági hitelig, bár ha történetesen őszinte, az út akkor
sem lesz rövid.
Naivitás azt hinni, hogy az előfeltételek kipipálása után
Washingtonban, az IMF-nél is reflexből hasonlóképpen cselekszenek, s
valóban percek, hetek kérdése csupán a megegyezés. Lehet, csak arról van
szó, hogy a problémahalmazt egyszerűen áthajózzák a tengerentúlra,
mondván, vesződjetek innentől már ti a magyarokkal.
Az IMF technokratái pedig sokszor bizonyították, hogy nem
szívbajosak, ha diktálni kell, s az ő feltételeik nincsenek szoros
átfedésben Brüsszel kívánalmaival. Ők kezdik majd dagasztani azt a
guzmót, amihez Brüsszelben ebben az összefüggésben még hozzá sem
nyúltak: a gazdaságpolitikát. A második félidő tehát hamarosan
elkezdődik, s nem tudhatjuk, nem lesz-e küzdelmesebb az elsőnél.
|
Kommentáld!