Két hete a Köztársaság helyzetéről szóló beszédemben azt mondtam, hogy felbomlott a rendszerváltáskori köztársaságpárti politikai közösség, és Orbán vezetésével a jobboldal ellenMagyarországot épít.

Az ellenMagyarország nem osztja a rendszerváltás alapvető politikai meggyőződését, melynek legfőbb elemei a nyugati orientáció, az emberi méltóság védelme, a jogállami alkotmányosság, a nyitott piacgazdaság, a szociális felelősség voltak.

Orbán hétvégén továbbment. A Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitungban megjelent interjúban ellenEurópáról beszél. Az európai modernitással szemben Orbán az ellenmodernitás politikai vezéreként jelentkezett. Tételei egyszerűek. Európa megerősödését a keresztény szellemiség és értékrend határozottabb társadalmi, állami képviseletétől remélhetjük, ezért (gondolom egyebek mellett) meg kell erősíteni a keresztény egyházak és az állam kapcsolatát. A keresztény erkölcsiség talaján a hagyományos (két különnemű szülő házasságán alapuló) családtól eltérő családmodellek (egyedül gyermeket nevelő szülőre épülő családok, élettársi viszonyban élő szülőkre alapozott családok, azonos neműek családjai stb.) nem nyerhetnek a hagyományos családokkal azonos elismerést és támogatást. Végül pedig az európai együttműködésben a különböző nemzeteket összekötő hasonlóságok, közös törekvések helyett a nemzeti karaktert kell megerősíteni.  

Amikor tegnap Berlinben egy vezető német politikussal Orbán szövegéről beszélgettem, ő nem kis malíciával azt tette még hozzá: „Igen, Európa központja pedig Brüsszel helyett legyen a Vatikán!”.

Polonius nyomán mondhatnánk, hogy őrült beszéd, de van benne rendszer. De nincs sok okunk az élcelődésre. Orbán a szabadság Európájának első számú ellenfele lett. Nem magányos harcos, még akkor se, ha az európai állam- vagy kormányfők nem állnak ki mellette. Mint hallom, a pénzügyminiszterek tanácsa, az Ecofin március 13-án elfogadja a Bizottság ajánlását és kilátásba fogja helyezni, hogy felfüggesztik 140 milliárd forint fejlesztési forrás kifizetését. (Történik ez annak dacára, hogy nagykövetek sora szerint Orbán kormánya minden követ megmozgatott annak érdekében, hogy a döntést megakadályozó úgynevezett blokkoló kisebbséget tudjon megszervezni. Pár nappal ezelőttig csak egyetlen ország jelezte, hogy esetleg hajlandó kiállni Orbán mellett. Csodálkoznék, ha március 13-ig több támogatója lenne Orbánnak.)

Mondom, Orbán mégsem magányos harcos, mert az európai jobboldal egy része, leginkább a radikális irányzatok képviselői osztják Orbán értelmezését. Megtaláljuk ennek lenyomatát Németországban, Olaszországban, Franciaországban vagy éppen Finnországban is.

Hatvanhét békében töltött év után a felvilágosult, szekuláris, szabad és demokratikus Európa legfőbb támasza, hogy képes folyamatosan növekvő jólétet biztosítani polgárainak. A jólét a demokrácia legjobb szolgálója, a bizonytalanság viszont legnagyobb ellenfele. Magyarországon 2006 óta egyre nehezebb a helyzet. A növekvő szociális bizonytalanság a radikális jobboldal előretörésének legfontosabb oka. Európa a 2008 őszén kezdődött válság óta van egyre nagyobb bajban.

Fáradnak az európai emberek. Türelmetlenebbek, egyre jobban félnek, egyszerű magyarázatot és megoldást keresnek. Rövid távon az elutasítás is megteszi: mondj minél több nemet, utasíts el minél többet a fennálló rendből: értékekből, erkölcsből, intézményekből. Menjünk vissza a modern világ előtti zéró ponthoz, Isten országához, a keresztény hithez és erkölcshöz, a még könnyen befogadható (földrajzi, kulturális, nyelvi stb) határokkal rendelkező nemzetig – ez az elfáradt Európa válasza. Orbán a fáradt, reményvesztett európaiak vezetőjévé válik ezekben a hónapokban. Magyarország ügye ettől a ponttól kezdve nem magyar ügy. Ha Orbánnak sikerül, akkor a hat évtizede épített közös európai szabadságálom bajba kerülhet.

A mi meccseink – LMP-vel, sok jó szándékú civillel, punnyadt Alkotmánybírósággal, személyes küzdelmet folytató elemzőkkel(?), szerkesztőkkel(?) – csak gyenge színvonalú grundfoci a történelmi játékban.

Komolyan kérdezem, ennyire nem lehet látni, hogy mire megy ki a játék?

Ui: Esetleg nincs még valaki a magyar demokratikus ellenzék környékén, aki szeretne egy kicsit beszélgetni rólam, meg kormányaimról, meg 2006-ról, meg…?