Varga István
Miért is emlékezetes vagy mára elfeledett ez a
naptári nap. Pedig hazánk XX. századának gyászos napjai között igazán
fekete keretes gyásznapnak kellene tartani. Mi is történt? 1944. október
15-én a kétbalkezes, a sikertelen vesztett háború összes terhétől
szabadulni akaró Horthy kétségbeesett proklamációja után bekövetkezett a
rettenet, a nyilas Szálasi nevével jelzett vészkorszak. Hatvannyolc év
telt el. Azonban erre sem az írott, sem az elektronikus sajtóban sem
találtam megemlékezést. A lelkiismeretünket megint egységesen
elaltattuk. Az Országházában, ahol mindenről beszélnek, egyetlen
képviselőnek sem jutott eszébe, hogy napirend előtt erre emlékezzen.
Persze a Jobbiktól, amely hordozója a szélsőjobboldali eszmevilágnak,
nem is várható el, hogy elítélje a vészkorszakot, a Fidesz–KDNP-vegyes
pedig ma a Horthy-éra szalonképessé tételével van elfoglalva, ilyen
„kicsiségre” nem tud figyelni. De hölgyeim és uraim, az ott ülő
ellenzéki képviselőknek sincs sem naptárjuk, sem történelmi ismeretük?
Senkinek a családtagjai nem lettek áldozatai a tobzódó nyilas
vesszőfutásnak?
Kár, hogy rövid az emlékezet, pedig a romba döntött Budapest, a
Dunába robbantott hidak képekben még fellelhetők. A Duna partján látható
bronzba öntött cipők nem emlékeztetnek senkit a Dunába lőtt
áldozatokra. Pedig nemcsak a gettók lakóit lőtték bele a folyóba, de
azokat is, akik segíteni akartak az üldözötteken. Elfelejtették talán
Beregfy (Berger) nyilas honvédelmi miniszter parancsát a dezertőrök
felkoncolására? Radnóti Miklós abdai, Szerb Antal balfi lemészárlása
értelmiségünket nem emlékeztette semmire, amikor hétfőn a naptárra
néztek?
Szálasi még 1945 márciusában, Kőszegi barlangjából, a „gyepűről” ellenállást követelt és a csodafegyverekben reménykedett.
Ez a fekete nap a gyász napja. Igaz, ma a bértollnok „történészek”
mindent megtesznek az átélt történelem meghamisítására és
kiszidolozására.
Nagy kár, hogy nem tanultak/tanulunk a történelemből, hanem
igyekeznek/igyekszünk feledni és feledtetni az ilyen rettenetes
dátumokat, nem észrevenni, hogy a káros eszmék újra megjelenésének
milyen hatása van, és mind ez hova vezet.
Pedig a mártír költőnek van egy olyan örökérvényű verse, amely így
kezdődik „Oly korban éltem…” Ugye sokan tanulták ezt a verset, ma is
ismerik, mégis feledik.
.......................................
Köszönet Varga Itvánnak a figyelemfelhívásért, hogy nem engedi feledni a feledhetetlent.
Gy.A.
Kommentáld!