Az OTP Bank idén tavasszal is elkészítette országos szintű,
1 500 fős, reprezentatív mintán alapuló felmérését arról, hogy a
bankkapcsolattal rendelkező, 18-70 éves magyarországi lakosság hogyan
viszonyul az öngondoskodás kérdéséhez. A vizsgált célcsoport 49
százaléka az OTP ügyfele.
Az OTP Öngondoskodási Index a tavaly őszi adatfelvételhez képest 2
ponttal, 34 pontra emelkedett. Az index egy súlyozott mutatószám,
amelyben számos változó elem ad ki egy összefoglaló értéket.
Kedvező tendencia, hogy a tavaly őszi 50-ről 55 százalékra emelkedett
azoknak az aránya, akik valamilyen pénzügyi öngondoskodási
tevékenységet folytatnak. Ez az arány főként annak köszönhetően javult,
hogy az előző kutatáshoz képest 43-ról 50 százalékra nőtt a banki, egyéb
pénzpiaci megtakarítással rendelkezők gyakorisága - magyarázza Kovács
Antal vezérigazgató-helyettes. A pozitív elmozdulásban az is
közrejátszott, hogy a felmérést készítők tapasztalata szerint
valamelyest javult a közhangulat.
Magyarországon a bankhasználat még nem vált általánossá: a 18-70 éves
népesség 61 százaléka rendelkezik bankszámlával. Megtakarítási
szokásaik, illetve terveik alapján öt csoportba sorolhatók:
- 54 százalék folyamatosan takarékoskodik
- 17 százalék csak idén vagy jövőre kezdi meg a takarékoskodást
- 8 százalék feladta a takarékoskodást
- 10 százalék szünetelteti a takarékoskodást
- 11 százalék takarékoskodásra képtelen
A megtakarítók legnagyobb része (64 százaléka) otthon tartja a
megtakarítását vagy annak egy részét, banki megtakarítási formát 54
százalék választott, s 16 százalék egyéb pénzpiaci formába - például
befektetési jegy, állampapír, részvény) fektette a pénzét. Ezen arányok
összege meghaladja a 100 százalékot, mivel egyesek többféle formában
takarékoskodnak.
A megtakarításukat bankban tartók 28 százaléka a teljes
megtakarítását folyószámlán jegeli, nem lekötött formában, s további 18
százalékuk részben ily módon tartalékol. Lekötött betétben a válaszadók
35 százaléka tartja a pénzét. Mindössze 5 százalékuk rendelkezik tartós
befektetési számlával.
A bankkapcsolattal rendelkezők 68 százalékának van konkrét célja,
mire fordítaná az összegyűjtött pénzét, ezen belül 53 százalék azoknak
az aránya, akik többféle célra is spórolnak.
A felmérésben résztvevőket arról is megkérdezték, milyen anyagi
vonatkozású tervüket sikerült az elmúlt évben megvalósítaniuk. A
legnagyobb arányban, 19 százalékban a ruhatár bővítését, felújítását
jelölték meg a válaszadók. A családtagok (például gyermek, unoka,
testvér) tanulásának támogatására 14 százalékuk költötte a pénzét,
nyaralást, illetve lakásfelújítást, -korszerűsítést 13-13 százalék
jelölt meg. Ezzel szemben a válaszadók mindössze 5 százaléka
takarékoskodott a nyugdíjas éveire, de ugyanekkora arányban költötték a
pénzüket hobbival, sportolással, szórakozással kapcsolatos vásárlásra,
nagyobb vagy rendszeres kiadásra is.
A következő egy évre meghatározott célokat is leginkább az "élj a
mának" életérzés motiválja: a válaszadók 17 százaléka nyaralást,
belföldi vagy külföldi utazást jelölt meg, míg 14 százalékuk a ruhatárát
bővítené, s továbbra is 13 százalék fektetné a pénzét meglévő lakásába,
házába. Valamelyest többen gondolnak a nyugdíjas éveikre: 7 százalék az
aránya ennek a célnak. Biztató tendencia, hogy az időskorra való
takarékoskodás a következő 4-5 évben már 11 százaléknak fontos cél, bár
továbbra is a ruhavásárlás áll az élen 14 százalékkal.
Ki gondoskodjon az idősekről?
A tavaly őszi felméréshez képest emelkedett azoknak az aránya, akik
úgy gondolják, az állam feladata gondoskodni arról, hogy az emberek idős
korukban tisztességesen megélhessenek. Míg szeptemberben a válaszadók
61 százaléka gondolta így, addig márciusban már 65 százalék volt ez az
arány. Harminc százalék úgy gondolta, már fiatal korától kezdve az egyén
feladata gondoskodni arról, hogy nyugdíjas korában ne nélkülözzön, 2
százalék szerint a gyermekeknek kell a szüleikről gondoskodniuk, 3
százalék nem tudott egyértelmű választ adni a kérdésre.
A megkérdezettek összesen 72 százaléka most úgy látja, nem lesz elég
az állami nyugdíja ahhoz, hogy tisztességesen megéljen idős korában. Az
érintettek fele egészen biztos ebben, a másik része pedig valószínűsíti.
Érdekesség ugyanakkor, hogy tavaly őszhöz képest jelentősen csökkent a
szkeptikusok aránya: fél évvel ezelőtt még összesen 82 százalék
nyilatkozott úgy, hogy biztosan (44 százalék), illetve valószínűleg 38
százalék) nélkülöznie kellene az állami nyugdíjából.
A megkérdezettek 56 százaléka gondolja úgy, hogy a tisztességes
megélhetése érdekében megpróbál tovább dolgozni, és később nyugdíjba
menni. Ennél jóval nagyobb, 64 százalékos arányban feleltek igennel arra
a kérdésre, hogy nyugdíj mellett végezhető állást szeretnének találni.
Ugyanekkora volt az aránya azoknak, akik azt tervezik, hogy a
kiadásaikon fognak spórolni. Alkalmi munkát, például takarítást,
gyermekfelügyeletet, kertgondozást, magántanítványokat 38 százalékban
vállalnának. Minden ötödik megkérdezett bízik abban, hogy nyer a lottón
vagy a totón.
Érdekes tapasztalatok szűrhetők le a már jelenleg is nyugdíjas
bankszámla-tulajdonosok által adott válaszokból. A válaszadók 90
százalékának nincs a nyugdíj mellett más jövedelemforrása. Ellenben
csaknem a kétharmaduknak (64 százalék) van olyan megtakarítása, amelyet a
nyugdíjas éveire gyűjtött, és most szükség esetén fel tudna használni.
A legfrissebb kutatási eredmények alapján kijelenthető, hogy az
elmúlt két év távlatában nem változtak meg számottevően a
bankszámla-tulajdonosok öngondoskodására jellemző mutatók. Bár
érzékelhető egyfajta pozitív elmozdulás a megtakarítási termékek és
formák számában, illetve a takarékoskodási szándék is némiképp
erősödött, egyelőre nem lehet trendfordulóról beszélni.
A kutatás amellett, hogy egyfajta látleletet ad az öngondoskodási
állapotokról, és előre vetít a jövőben jelentkező trendeket, arra is
rámutat, milyen tényezők hátráltatják az öngondoskodás hazai
elterjedését. Az egyik leghangsúlyosabb ezek közül, hogy a többség még
mindig úgy gondolja, az államnak kell gondoskodnia a tisztességes
időskori megélhetéséről. A másik hátráltató tényező a kiszámíthatatlan
jövőtől való félelem, amely némileg meglepő módon inkább gátolja a
hosszú távú megtakarítások tömeges elindítását, mintsem tettekre
sarkallná a társadalmat - vonja le a felmérés következtetéseit Kovács
Antal.
Forrás: Pénzcentrum
Kommentáld!