A magyar nyugdíjrendszer 3. pillérét az önkéntes alapon finanszírozott, nyugdíjcélú megtakarítás érdekében létesített intézmények alkotják. Az önkéntes nyugdíjpénztárak 1994. január 1-jén kezdték meg tevékenységüket hazánkban. Ezek az intézmények a magánnyugdíjpénztárak..
Az önkéntes nyugdíjpénztár nyugdíjszolgáltatása vagyis a
kiegészítő nyugdíj (adómentesen) a nyugdíjkorhatár elérése után vehető
igénybe. E szempontból betöltöttnek minősül a nyugdíjkorhatár akkor is,
ha a pénztártag speciális, korhatár előtti ellátást (korengedményes
nyugdíjat, előnyugdíjat, bányász- művész-, szolgálati vagy
rokkantnyugdíjat, növelt összegű öregségi és munkaképtelenségi
járadékot) vesz igénybe.
A nyugdíjpénztári tag az
egyéni számláján lévő követeléshez a nyugdíjkorhatár betöltését
megelőzően, egy összegben vagy részletekben is hozzájuthat. Ennek feltétele a 10 éves várakozási idő (kötelező várakozási idő) elérése, valamint a pénztártagság további fenntartása.
Amennyiben
a pénztártag részére az önkéntes nyugdíjpénztár a kötelező várakozási
idő leteltét követően nyugdíjszolgáltatásnak nem minősülő kifizetést
teljesít, az adóköteles jövedelemnek minősül, kivéve a fedezeti alapból
történő befektetések hozama vagy értékelési különbözet címén az egyéni
számlán jóváírt összegből teljesített kifizetést, juttatást. (Ez utóbbi
kifizetés tehát adómentesen vehető igénybe.) Az adóköteles jövedelem
után a pénztártag egészségügyi hozzájárulást is köteles fizetni.
A
kötelező várakozási idő leteltét követő második évtől már kedvezménnyel
vehető igénybe a nyugdíjszolgáltatásnak nem minősülő adóköteles
kifizetés. Az ilyen címen történő kifizetés adómentes része évenként
10%-kal emelkedik, és a 20. évet követően válik adómentessé.
Kommentáld!