Lopás. Rablógazdálkodás. Nyugdíjpuccs. Hosszasan idézhető a balmédia hörgése, miután a kormány nyilvánosságra hozta magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatos döntését.

Lopás. Rablógazdálkodás. Nyugdíjpuccs. Hosszasan idézhető a balmédia hörgése, miután a kormány nyilvánosságra hozta

magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatos döntését. A verdikt szerint az állami nyugdíjrendszerbe vissza nem lépők a jövőben csak a maguk által megtakarított pénzre számíthatnak. A nyugdíjkasszából egy fillérre sem.

A szikár, magyarázat nélküli bejelentés első pillantásra átgondolatlannak tűnt fel. Pusztán erődemonstrálónak. Hogy merik és teszik, ha nem értik is. Aztán lassan, döcögősen, nem kicsit széttartóan elkezdődött a kommunikációs kármentés.

Az ellenzék közben akkora előnyhöz jutott, mint 2001 decemberében az Orbán-Năstase-megállapodás aláírása nyomán indult szocialista riogatókampány kezdetén. Akkor 23 millió román ránk zúdítása volt a vád. Most a magánszámlán gyűjtött nyugdíjak lenyúlása. Holott a pénzek államkasszába terelésével együtt a nyugdíjfizetés kötelezettségét is átvállalja a kormány. Kérdem álnaivan, ugyan a tolvaj lop-e csekket, hogy befizesse?

A rutinválasz az, hogy húsz vagy harminc év múlva már se Orbán-kormány nem lesz, se pénz, csak a befizetetlen számla, azaz a kifizetetlen nyugdíj. Ám ha a 2660 milliárd forintos magánnyugdíjpénztári megtakarítások állami rendszerbe állítása a jövő felélése, akkor mi a 2008 őszén iziben felvett 20 milliárd eurós hitel? Ami uszkve 5600 milliárd forinttal terhelte meg a holnapunkat és a holnaputánunkat. Azt kinek kell kifizetnie, ha nem nekünk?

Az elmúlt nyolc év következtében az államadósságnak csak a kamatszolgálata 700 milliárdról 1200 milliárdra kúszott fel. És miközben a nyugdíjjárulék tetemes részét, öngondoskodás felkiáltással, magánpénztárakba tereljük, aközben az állami nyugdíjkasszán ütött évi 360 milliárdos lyukat drága hitelekkel foltozgatjuk. Normális eljárás?

Ölt már valaki pénzt alig fialó betétekbe, amikor napi kiadásait drága hitelekből fedezte? Kinek jó ez? A hitelezőkön kívül. Naná, hogy a befektetők és a pénzpiacok fenyegetőznek! De önleleplező, ha a magukat szociáldemokratának maszkírozók is ezt teszik...

Az államadósság radikális csökkentésénél és az elképesztő kamatterhek visszavágásánál semmi sincs sürgetőbb munka. Jó, ha megértjük.

A problémánk persze súlyos. 2013-ban nyugdíjba vonulnak a Ratkó-korszak gyermekei, 2030-ban követi őket a gyes-nemzedék, miközben a korfa olyannyira egészségtelen, hogy a születésszám - nem függetlenül attól, hogy a Bajnai-kormány csökkentette a gyes időtartamát - az idén először kilencvenezer alá fog esni (vesd össze az ötvenes évek 190 ezres adatával!).

Egymillió munkahely megteremtése és egymillió gyermek megszületése a reménybeli nyugdíjasok számára is a legsürgetőbb közös feladat. Jó, ha minden eszközt ennek rendelünk alá. És jó, ha mindennapi problémáinkon nem hitelekkel lendülünk túl. Ezért is képtelenség az aktuális nyugdíjak fedezetét jelentő járulékok jelentős részének kötelező kivezetése a nyugdíjkasszából.

Mert az nem öngondoskodás, csak önáltatás.

"Minél többen lépnek vissza az állami rendszerbe, annál nagyobb terheket kell később viselni a költségvetésnek, hiszen annál kevesebb nyugdíjas ellátását egészíti majd ki magánpénztári szolgáltatás.
(Oszkó Péter a blogjában, november 24.)

"Ha cinikus lennék, azt mondanám: 28 éves vagyok, mire a nyugdíjazásomra sor kerül, az én generációm fogja a szavazók mainál is nagyobb hányadát kitevő nyugdíjas tömeget adni, és a majdani kormány nem teheti meg, hogy nem biztosít nekem megfelelő ellátást."
(Tallián Miklós, www.komment.hu, november 26.)

"Ami ma zajlik, az a magyar demokratikus jogállam elleni legsúlyosabb támadás 1990 óta, amihez képest az Őszödön lelepleződött gyurcsányi hazudozás gyerekes csínytevés csupán."
(Ungár Klára, www.hirszerzo.hu, november 25.)

"A magánnyugdíjalapok a hazai pénzpiacok elmélyítésében is hasznos szerepet játszanak, amelyet nem tudnának továbbra is betölteni, ha aláásnák az életképességüket."
(Amadeu Altafaj Tardio, az EU gazdasági és monetáris biztosának szóvivője, Világgazdaság, november 26.)

"Törvényes volt valaha a zsidó vagyon konfiskálása is, mármint csináltak egy törvényt, amely szerint ez oké. De végül, amikor kiderült, hogy az ezeréves birodalmak seperc alatt dőlnek össze, felelniük kellett azoknak, akik ezt a törvényt meghozták."
(Tóta W. Árpád a blogjában, november 26.)

"Az Orbán-kormány az általa gyűlölt Robert Fico volt szlovák miniszterelnök érvrendszerének pontos másával nyomja vissza a magánnyugdíjpénztár-tagokat az állami rendszerbe."
(Aczél Endre, Népszabadság, november 27.)