Nem tudom, hogy mi az, hogy "trollkodsz"?
Tapasztalat: itt szereztem M.o-on, munkámból kifolyólagosan országszerte / is/ - ezt mondod úgy, hogy " akkor nagyon rossz helyen szerezted" ? - valamint más országokban is utaznom kellett, kell. Találkozok, beszélgetek emberekkel.
A JOBBITÓ SZÁNDÉK VEZETETT AKKOR, amikor arra gondoltam, hogy elmondom a dolgokat, ahogyan valójában vannak az életben = úgy ahogyan látszanak és megjelennek = AZÉRT, hogy AVVAL, HA ELMESÉLEM a KÜLFÖLDÖN LÁTOTTAKAT / is /= az hátha másokban is FELÖTLI A GONDOLATOT és LÁTHATÓVÁ TESZI A KÉPET.
Az, hogy én sok-sok helyszineken megfordulván szélesebb körben látom az egzisztáló valóságot: nem az én hibám, - nem én szuggeráltam az ott élőknek, hogy hogyan, milyen elvek alapján éljenek.
Lehet, hogy az a hiba, hogy merészeltem elmondani és beszélni a valóságról?
Igen, nagyon is jó lenne, ha itt e kis hazánkban is úgy élnének az emberek, mint amikről a bevezető cikk szól.
Én a magam területén nem csak beszélek a jobbitó szándékomról, de megteszem a minden tőlem telhető dolgokat: eredményesen, mások megelégedettségére, örömére.
Igen, vannak emberek, akik hiába látják a lehetőségeket, azért annak ellenére választják a " nem, én már nem" vagy: " nem, nekem ez már nem való" -t. Ezeket az embereket is tiszteljük és szeretjük, tiszteletbe tartván az ő szempontjaikat. / nagy úr a megszokás/.
Igen, a legszebb ékszer nekem is a nyakamon unokám ölelése / most nyáron fizikálisan is gyakoroljuk. Habár az év során is folyamatos kapcsolatban tudunk lenni a technikai csodák által, használatával.
Ha igazán akarunk javitani, segiteni a dolgok jobbitásában = akkor nem-e a problémák megvilágitásával, megnevezésével kell foglalkozni: őszintén?
Meg lehet-e gyógyitani azt a beteget, aki nem mondja el őszintén a tényeket, őszintén a panaszait?
Vagy inkább akkor tennék-e jót itt e közösségben: ha= ugyan vannak ismereteim, de ennek ellenére mégis úgy gondolnám, hogy nem érdekel, nem mondok semmit, hadd menjenek csak úgy a dolgok: a megszokás nagy úr, - illetve a : ne szólj szám, nem fáj fejem alapján.

Előzmény

Válasz

Kedves Judy!Te a klubból kizárásra kerültél a meg nem engedhető megnyilatkozásaid miatt.Visszaszemtelenkedtél és most is abban leled örömödet,hogy trollkodsz és anélkül,hogy bármi alapja lenne pálcát törsz a hazai nyugdíjasokon.Tapasztalat?Akkor nagyon rossz helyen szerezted.Az egész lényedből a lelketlenség és rosszindulat ,empátia hiány sugárzik.Még olyan bejegyzésedet nem olvastam amiből a jobbító szándék kiviláglott volna,vagy akárcsak egy gyermek szerencsétlensége együttérzést váltott volna ki benned.Jó.ilyen emberek is vannak de az ilyeneket általában mindenütt elszigetelik.
inkább szeretjük az olyan nagyit aki nyakán a legszebb ékszer unokája ölelése.

Előzmény

Válasz

Igaza van kedves Tropauer úr ! Az ember élete akkor teljes, ha azt teszi az ember gyereke, amit akar, amit szeret, akárhány éves, és bárhol él.. Van ki a kisállattenyésztésnek él és hal, másik barátom meg postagalamb tenyésztő, elég sikeres versenyző is. Harmadik az unokázásban leli örömét, ha köztük van teljesen visszaváltozik gyerekké, elfelejti búját-baját-fájó derekát, sok évtized nehézségeit. Van ki zenél, vagy ősrégi hangszereket reparál, újít fel hobbiból, ahelyett, hogy tekeregne-inna. És van ki abban leli örömét, hogy trollkodik. Pedig mint mondja a Magyar : "Kibic kuss"!

Előzmény

Válasz

Bocsánat, kedves Borbála, - mióta tekinthető mocskolódásnak a tapasztalati tények leirása? , elmondása, megosztása ?
Mindenki tudja, hogy Magyarországon a nyugdijasok / se / élnek olyan életet, amiben a cikkben irnak.
Talán éppen azért jelent meg a cikk, hogy felkeltse a figyelmet?
Tudjuk, hogy senki nem változik meg egy dátum miatt, tudjuk, hogy itt az anyagi helyzet nagyban befolyásol / én is tapasztalom..../
Köztudott az is, hogy az emberek szemlélete nem változik meg egyik pillanatról a másikra........
Csakhogy nagy kérdés az, hogy milyen mértékben, mélységben és őszinteségben lehet a problémákról beszélni: itt a klubban: magunk között?
A " persona non grata " : az ugye kirekesztés?
A kirekesztés ugye: rasszizmus?
Pl: a beteg elmegy az orvoshoz: elmondja a problémáját - én elmondtam a problémákat - csak azt szeretném tudni, hogy azt miért nevezed mocskolódásnak?
Nos: folytatva: miután az orvos megállapitja a betegséget , akkor tud csak felirni gyógyszert és megállapitani a gyógymódot.
A fenti cikk esetében pedig úgyis mindenki önmaga dönti el természetesen, hogy hogyan értelmezi: Jónak találja-e a jelenlegi helyzetet, - vagy: esetleg felmerülhet a kérdés: hogy: nézzünk körül talán: mit és hogyan csinálnak mások másutt: és milyen eredménnyel. / hátha ad valamiféle használható ötleteket?
Aztán majd dönt az egyén abban saját maga, hogy mi tettszik neki, mit akar csinálni, egyáltalán akar-e valamit csinálni.
Igen, ez csak szemlélet kérdése, mindenkinek a saját szive joga.
A témát nem én kezdtem, - csak merészeltem hozzá tenni a magam és bővebb környezetem ismereteit, tapasztalatait.
Remélve, hogy talán elindithat valahol egy gondolatot, hogy talán valahol valaki önmagába néz....
/ / ugyanis emberek vagyunk, senki se tökéletes, mindnyájunknak van önmagába nézni valója, - hogy mennyire akarunk kiegyensúlyozottak és boldogok lenni.
Szemlélet kérdése.......

Előzmény

Válasz

A nagy titok : Minden ország egyben külföld is :) csak szemlélet kérdése.
Senki nem változik meg egy dátum miatt, Kiegyensúlyozott, és boldog emberek, olyanok lesznek nyugdíjasnak is. Én már csak tudom.

Előzmény

Válasz

Mit keresel itt Judy aki csak mocskolni tudja honfitársait?Honnan veszed,hogy Magyarországon a nyugdíjasoknak nincs igénye a teljes életre?Hogy jössz ahhoz,hogy becsméreld a hazai nyugdíjasokat ?Mindenki úgy él ahogyan az igényeinek megfelel és amit az egészsége és pénztárcája megenged.Fejezd be a mocskolódást,Maradj magadnak ott ahol vagy! Értsd már meg persona non grata vagy itt .

Előzmény

Válasz

Biztosan nem magyarországi történet.
Teljes életet a nyugdijasok külföldön élnek, - nem azért mert a pénzük engedi, hanem azért mert igényük van rá.
Igényük van az aktiv életre: vágyaik, elképzeléseik, céljaik vannak, amiket meg is valósitanak / soha nem azt nézik, keresik, hogy mit miért nem lehet !/.
Megszünt számukra a napi rendszerességű élet = hát kialakitanak önmaguk számára.
Barátok elköltöznek, meghalnak = új barátságokat kötnek.
Mivel gyermekeik felnőttek és önálló életet élnek, - ilymódon ők egyedül maradtak, esetleg elváltak, vagy özvegyek = hát új családot alapitanak.
Résztvesznek a körülöttük történő világ valóságában, eseményeiben / ezt itt e hazában még az aktiv korúakról se lehet elmondani, hogy az emberek rendszeresen járnának szinházba, moziba, hangversenyekre, képtárakba, vagy akár csak heti, kétheti rendszerességgel látogatják egymást: egy-egy vacsora, baráti összejövetelek, társadalmi események alkalmából! /.
Ott akiknek van igényük a teljes élethez: heti rendszerességü tánc estek, esetlegesen aktivistaként ingyenes munkával segitik a szükséges helyeket / múzeum felügyelet, idegen vezetés, stb: mindenféle fajta területeken.
Nem apritják szét önmagukat , nem hagyják kihasználni önmagukat, nem hagyják, hogy családtagjaik lenyúlják életük során megszerzett javaikat.....
Igy válnak továbbra is 100%-os teljes jogú tagjaivá a társadalomnak.
De külföldön mindezeket a nyugdijasok megteszik.
Élik a saját életüket 100 %-os aktivitással.
Nincsenek elkötelezve, lekötelezve senkinek se / ez nem pénzkérdés, hanem életfelfogás, életmód kérdése !.
Nem nyafognak, hogy: én már nem, - vagy: ugyan ez már nekem nem illik, -
nem húzodnak vissza saját kis bugyrukba: kizárva önmagukat mindentől és mindenből.
A teljes életet élők: keresik mindig a szépet és jót, pozitivan gondolkodnak, megvalósitják a sokszor lehetetlennek tünő dolgokat is= vasakarattal és kitartó tevékenységgel a cél érdekében.
Igy akkor : jó dolgok, öröm, boldogság, kellemes életérzés veszi körül őket.
Miért: mert a boldogság soha nem jön csak úgy önmagától = a boldogságért keményen és kitartóan kell megdolgozni: percről percre, óráról órára, napról napra, mindig és mindig: megint és megint.
Megéri?
Megéri bizony, - csak dolgozni kell rajta........
Csak igy lehet teljes az életünk aktiv korban is, nyugdijas korban is......
Rajtunk áll,.....tőlünk függ, hogy mire vágyunk, mire van igényünk, mit akarunk teremteni önmagunk és környezetünk számára.....
Talán e hazában is el lehetne kezdeni dolgozni rajta.........
HA AKARUNK ! ....................
Bátraké a jövő, - és akiknek van önigényük rá.............

Válasz

Mi is a "teljes élet" fogalma? mert először egyértlműsíteni kell.
Hogyha azt jelenti:- Munka-tanulás-szórakozás-utazás-pihenés-aktív családi és baráti valamint "egyéb" kapcsolatok a társadalom mai szintjén,- AKKOR BIZONY EZ A tartalom sok kívánnivalót hagy maga után.
Nem teljesen pénzkérdés, de bizony pénzkérdés. Ami valahogyan egyre kevesebb. Nem olvasom a agyar Nemzetben, sem annak digi változatában az mno.hu-n azt, hogy most meg sem várva a negyedéves fordulót, máris több mint 500 gyógyeszer támogatását szüntették-vagy csökkentették. Meg nőtt a "hiánycikklista" is. A "defláció" ellenére is kevesebb a pénz. Ezt tapasztalják a gyerekeim is, pedig ők nem gyógyszereznek,-csak ha az unokák "óvodás" fertőzéseket hoznak haza. Akkor meg pláne fogy.
Emellett én sosem éreztem úgy, hogy nincs semmi tennivalóm. Valaha 18 órákat dolgoztam nap mint nap. Meg 50páréves koromig tanultam is mindig valamit. ( a "múttrendszerben") Utazni NEM SZERETTEM.-SZERETEK még most sem, pedig régóta ingyen tehetném. Koncertekre-vendéglőbe-színházba járni sem nagyon lehet felénk. Koncerthallgatás helyett én "csinálom". Nincs este 18 óra után helyi tömegközlekedés. Leáll. Kösz Zsigó! (tehát vagy taxi, vagy gyalog..hazfelé is, odafelé is..Ami csak pénz kérdés.. Még az ország legrosszabb helyi közlekedésén -itt Baján sem érdemes utazni ingyen sem, mert az a 4 óra, amit elvesz egy átszállásos út oda-vissza, az sok. Bicajjal, vagy épp saját járművel 30 perc alatt megteszem. Van mit tennem a maradék 3,5 órában is. Még mostanság is naponta éjfélkor fekszem a szokásos időben. Úgy hatig. Tanulásnak már csak az olvasás és a net maradt, ahol lehet okosan és látva is barangolni. A családi kapcsolatok mára már megfogytak, és sajnos egyre fogynak, a barátok egy jó része is "elment" már. Marad a szűkebb család, míg gyerekeim maradnak a hazai legelőn. Ha dúsabb "fűre" vágynak és mennek, akkor ... hát nem is tudom, de szar lesz, mert utazni azt sose szerettem...

Válasz

Lehet,csak sok pénzre van szükség hozzá

Válasz