Összegyűltünk látod sokan, 
Apraja és nagyja is, 
Hogy köszöntsünk és számba vegyük 
Velünk töltött napjaid. 

Majd’ hét éve hogy megjelentél, 
Hogy munkára jelentkeztél, 
És az eltelt évek alatt 
Sokat láttak eme a falak. 

Része voltál életünknek, 
Kezed alatt a munka égett, 
Téged megelőzni nem lehet! 
Kezed már reggel 6 előtt sepert: 

Nem tudtunk oly korán jönni, 
Hogy az ablak ne legyen már tárva, 
Most szeretnénk megköszönni, 
Hogy mindünket a tisztaság várta. 

Csendesen tetted a dolgod 
Hangos szavad soha nem volt, 
Pedig tudjuk, életedben 
Sok bánat,nehézség trónolt. 

A munkádban jól helytálltál, 
Nagy szorgalommal dolgoztál, 
Pedig otthon beteg férj várt 
És ápoltad még édesanyád. 

Az élet napos oldala elkerült 
Válladon súlyos teher terült 
Alázattal tűrted egymás után 
A fájdalmas sorscsapást. 

Mégse hagyott el humorod, 
Ritkán szóltál, de épp jókor, 
Félszavakból értettük egymást, 
Néha elég volt egy pillantás. 

Gabi, Gabcsi, Gabesz, Maricska, 
Ugye, néha jó lett volna egy szárnyacska, 
Mikor az átépítés ideje alatt 
Az alagsorban ugrottuk az „árkokat”?! 

Emlékszel? Se víz, se padló, 
Csak ködként szállongott a por, 
Hol egyik percben még fal volt, 
A másikban már lyuk tátongott. 

Sitt, árok, vödrös öblítés, 
Hozzá negyven fokos meleg, 
Emberfeletti munkát végeztél 
Társaiddal, te Gabesz! 

Istenem! oly közel, de mégis távol 
Az a nyár… aki akkor bent volt 
Emlékekben, élményekben ott 
Mindannyiunkat összekovácsolt. 

Átéltél velünk még áramszüneteket, 
Utcáról behömpölygő nagy vizeket, 
No meg egy-két kissé lusta kollégát, 
Kik helyett te álltál fenn a nagy létrán. 

Igen, ez volt jellemző terád, 
A feladatot nézted, nem a lazsát’, 
Míg más csak osztotta a parancsot, 
te végezted helyette is a dolgot. 

No, de most már ebből elég, 
A nyugdíjkor téged elért, 
Megérdemled a pihenést, 
Munka helyett emléknek élj. 

Szeretgesd az állatkáid’, 
Kik oly sokat jelentenek neked, 
Szeretetben nem lesz hiány 
Ők mindig hálásak neked. 

Felejtsd a munkát,de ne feledj minket, 
Döntésed értjük, hogy pihenni vágysz, 
Hiányozni fogsz nekünk, hát kérünk téged, 
Nézz be néha hozzánk, ha erre jársz. 

Emlékezz a szépre, a jóra, 
A rosszat pedig dobd a sutba, 
Reméljük te is kaptál tőlünk 
Pár szép percet emlékül. 

Feküdj korán és ébredj későn, 
Élvezd ki az ágy melegét, 
Aztán dél körül kelj föl 
És készítsd elő a lefekvést. 

Vagy sétálj sokat a parkban 
Tudom, szereted a virágokat, 
És ha magot gyűjtesz ismét, 
Gondolj ránk is, mint mindég. 

Ica, Maja, Zoli: a főnökeid, 
És mi mindannyian, a kollégáid, 
Szeretettel jó pihenést kívánunk - 
Reméljük, feldolgozod hiányunk!