Abcúg Nyomják Krahácsot! Mátyás Győző jegyzete Az egész világ ellenünk van, mindenki a mi vesztünkre tör.

De mi elszántan küzdünk a globális világhatalom elnyomó szipolygépezete ellen, amelyik az imperialista fináncoligarcha vámszedőjeként ki akarja facsarni belőlünk a nemzet életereje végső cseppjének utolsó morzsáját is. Vagy hogy.

Legutóbb egy világméretű összeesküvésre – CNN! – is fény derült, illetve ez ma már kicsit bonyolultabb, a lényeg, hogy érezze a sok manipulátor: sötétben bujkálásuk a homály leple alatt nem maradhat.

Hetek óta mást sem hallani, olvasni a kormányhoz közeli sajtóban, minthogy ellenünk egy globálisan összehangolt méltánytalan, igazságtalan támadás folyik. Amelyet természetesen a honi balellenzéki liberálhazaárulók politikai gesztenyéjük sütögetésének alkalmával szítanak. A kettős mérce mentén.

És hát tudjuk, aki a kormányt támadja, az a népet támadja. No pasaran!

Holott egy fenét, a nyugati közvélemény kizárólag a Magyarországra a demokrácia lebutított verzióját installálni kívánó, szavahihetetlen kormányt illeti néha valóban szokatlanul éles kritikával.

Merthogy a Nyugatnak tökéletesen elege van abból, hogy a fülkeforradalmi had a háta mögött teli szájjal anyázza a saját szövetségeseit, majd eléjük áll, és pofátlanul azt mondja: „aggyá pézt”. Biztos nagyon karakán, pöpec dolog, ha egy miniszterelnök azzal dicsekszik, hogy micsoda kokikat meg sallereket is osztogat ő „az Európai Parlament izgága kötekedőinek”. Akiknek ugye, mint tudjuk, a Brüsszel nevű Moszkvában van a székhelyük. Csak hát minderről nekik is megvan a véleményük. Amúgy meg képzeljék el, mit kapnak az ellenségeink, ha ez jut a barátainknak.



Nem beszélve arról, hogy ha netán a kormánynak kifejezetten igaza van is, álláspontját vagy végtelenített üzemmódba kapcsolt cyborgok képviselik, vagy olyan tünemények, akiknek a cipősarka magasabb, mint az IQ-ja.

És ha azt még el is néznék nekünk fintorogva, hogy bekéredzkedünk a klubba, felzabáljuk a kaviárt, aztán odahajítjuk a büdös zokninkat a svédasztal közepére, azt már nem, hogy veszélyt jelentünk magára a klubra.

Mellesleg én is azt gondolom, hogy ezt az aggódást az Unió vezetői nem egyszer tényleg túlzásba viszik, és olyasmiért is sarokba állítják a kormányt, amit máshol észre sem vesznek. De hát azt kellene már tudomásul vennie a mindenkori magyar vezetésnek, hogy mi vagyunk az új jövevények, nekünk sokszorosan kell bizonyítanunk a demokratikus elkötelezettségünket, és jó képet kell vágni ahhoz is, hogy elektronmikroszkóppal vizsgálják a nálunk meghozott törvényeket. (Kettős látás!)

Mi ellenben „alkotunk” olyan választási törvényt, amelyik még Abháziában is kiverné a biztosítékot, 200 évre kinevezzük az uralkodó klán rokonságát a valamire való hatalmi pozíciókba, s amikor ezért megrónak bennünket, elkezdünk sivalkodva hisztériázni, hogy nyomják Krahácsot. És pontosan ez megy másfél éve. Megpróbáljuk folyamatosan átverni az Unió különböző testületeit, elsumákolni a kötelező érvényű törvények betartását, elbliccelni a szükséges normakorrekciókat és eközben szakadatlanul lökjük a propagandisztikus süket dumát.

Az Unió illetékeseiben az idők során egyszerűen az a benyomás alakult ki, hogy a magyar politikusok nem korrekt felek. El is vesztették a bizalmat, de teljesen.

Friss hír, hogy „a héten az Európai Bizottság azt javasolta, hogy jövő januári hatállyal függesszék fel 495 millió euró - több mint 140 milliárd forint - Magyarországnak szánt kohéziós, vagyis felzárkóztatási támogatási összeg folyósítását, mert az EU-bizottság szerint az ország nem teljesítette deficitcsökkentési kötelezettségeit.”

Mi ebben az esetben is azt próbáltuk meggyőző arccal előadni, hogy a fehér fekete, de nem hitték el. Például a magánnyugdíj-pénztári vagyon lenyúlását, azaz az egyszeri sarcot az Unió illetékesei nem hajlandók strukturális bevételnek elkönyvelni. És ezek után hiába ágál sértődötten a magyar miniszterelnök, hogy milyen „igazságtalan”, sőt „illegális” eljárás a támogatási összeg megvonásával fenyegetőzni. Más esetben talán az is volna. Csak hát, tetszettünk volna az európai normákat és értékeket tiszteletben tartó, civilizált partnerek módjára viselkedni az elmúlt másfél évben. (Egyébként a szoclib kormány ugyanígy trükközött, de a mostaniak mintha éppen azt ígérték volna, hogy szakítanak ezzel a gyakorlattal.)

Addig-addig teszteljük újabb és újabb simlis unortodox húzásokkal az Uniót, míg kapunk majd egy jó nagy ortodox sallert.