Tisztelt Miniszterelnök Úr, tisztelt Miniszterelnök-helyettes Urak, tisztelt Belügyminiszter Úr!

Örömmel vettem tudomásul, hogy végre betartották ígéretüket: senkit nem hagytak az út szélén. Viszont ezúttal az úton hagyták a rászorulókat, akik Önöktől akár olvadásig ott rohadhattak volna, ha a gyarmatosító, gonosz Európai Unióból (lásd még: Ausztria) nem érkezik segítség. Természetesen nem kívánom az Önök felelősségét vizsgálni, pusztán néhány kérdést szeretnék Önöknek feltenni, mint munkaadójuk (lásd még: választópolgár).

Tisztelt Orbán úr!

Ön, mint Magyarország miniszterelnöke, miért nem érezte kötelességének, hogy a katasztrófa-helyzetet itthonról figyelje? Nem gondolom, hogy az EU-csúcson megjelent kollégái a szemére vetették volna, hogy nem a Matolcsy-féle tündérmesékről tájékoztatja őket, hanem haladéktalanul hazarepül, és részt vesz az ország problémáinak megoldásában.

Vagy minimum megígérjük... (forrás: Piroslap Blog)

Tisztelt Semjén úr!

Ön, mint Magyarország miniszterelnök-helyettese, miért érezte fontosabbnak, hogy lóháton vonulgasson Kézdivásárhelyen, miközben tisztában volt azzal, hogy akit szükség esetén helyettesítenie kéne, Brüsszelben tartózkodik, miközben az országban baj van? Nem hiszem, hogy a romániai magyarok felháborodtak volna, ha lepattan a lóról, hazautazik, és részt vesz az ország problémáinak megoldásában.

Tisztelt Navracsics úr!

Ön, mint Magyarország miniszterelnök-helyettese, miért nem érezte, hogy színre kell lépnie, ha az, akit szükség esetén helyettesítenie kéne, Brüsszelben tartózkodik, a másik miniszterelnök-helyettes pedig éppen lóháton vonulgat Kézdivásárhelyen, miközben az országban baj van? A legnagyobb tisztelettel szeretném Önt megkérdezni, hogy hol a fenében volt 2013. március 14-én és 15-én?

Tisztelt Pintér úr!

Ön, mint Magyarország belügyminisztere, miért elsősorban sms-ek írásával, az állampolgárok fegyelmezettségére tett megjegyzésével, a mobilszolgáltatók vegzálásával, és az időjárás iránti felháborodással töltötte idejét, ahelyett, hogy a kellő pillanatban kért volna segítséget attól az Ausztriától, amely akkor már régen készen volt megtenni mindent a magyarországi utak járhatóságáért?

Tisztelt Miniszterelnök Úr, tisztelt Miniszterelnök-helyettes Urak, tisztelt Belügyminiszter Úr!

Még egy kérdést azért muszáj feltennem, bár választ erre nem várok, mert valószínűleg fogalmuk sincs: miért gyűjtöttek adatokat a katasztrófavédelem esetén bevethető állampolgárokról, ha eszük ágában nincs az így szerzett adatbázist rendeltetésszerűen használni?

Mint munkaadójuk, Magyarország választópolgára, tájékoztatom Önöket, hogy ismét bizonyították: alkalmatlanok feladatuk ellátására. Alkalmatlanok arra, hogy Magyarország polgárait szükség esetén megvédjék, érdekeiket képviseljék. Az Önök szabadságharca a magyar szabadság ünnepén ismét leszerepelt. Ha az Önök békemenetein gyarmatosítónak nevezett, Európai Unió névre hallgató közösség Ausztria nevű tagállamából nem kapunk segítséget, alighanem emberéletekért kéne felelniük.

Ezt ugyan megúszták, de mint munkaadójuk követelem, hogy vonják le a megfelelő következtetéseket, és eszerint járjanak el. Ha ez nem történik meg, 2014. áprilisában kénytelen leszek – sok millió másik munkaadójukkal egyetemben – intézkedni, hogy soha többé ne vállalhassanak munkát Magyarország politikai vezetésében.

Kérdéseimre a válaszokat elvárom!

Tisztelettel,
a választópolgár