Bergen  Norvégia második legnagyobb városa. 1070- ben alapította III.(Csendes)Olaf király.

A Vågen-öböl keleti partján épített kikötő már a 13. században Bergen kereskedelmi és gazdasági központja volt, ahol legalább 30 raktár várta az árut. Az 1360-as év változást hozott Bergen életében. A város a Hanza –szövetség egyik telephelye lett, és ettől kezdve négy évszázadon át a kereskedelmi tevékenység és az idetelepült németek monopóliuma lett. A Bryggen elnevezés tulajdonképpen az általuk létrehozott Tyskebryggen (Német-rakpart) rövidített változata. A kereskedelem legfontosabb árucikke a tőkehal volt, amiért a norvégok gabonát, kelméket, üvegárut, rajnai borokat kaptak.

Itt a rakparton alakult ki a német közösség telephelye, a Kontor, amelyet kizárólag férfiak lakták, akiknek szigorúan megtiltották, hogy a helyi nőkkel kapcsolatba lépjenek. A feleségek, női hozzátartozók évente egyszer , tavasszal jöhettek látogatóba, ősszel pedig haza kellett térniük. A kb.1000 főnyi német közösség saját törvényei, szokásai szerint  élt.
A kikötő két-háromszintes épületei fából készültek, sőt a házakat összekötő keskeny utak is deszkából voltak. Minden épület végében volt egy ún. közösségi helyiség, ahol a munka után összegyűltek a kereskedők. A szigorú szabályok ellenére is sokszor tűz ütött ki a faházak között, de mindig felépítették a leégett házakat. A kereskedést mindennél fontosabbnak tartották, így aztán soha nem került sor új házak építésére, és ennek köszönhetően a kikötő képe az idő előrehaladtával mit sem változott.
A 17. században a Hanza-szövetség pusztulásnak indult. Ennek az volt az oka, hogy az európai városok megpróbálták saját kereskedelmüket megteremteni. Egy évszázaddal később megépült az első norvég tulajdonú raktárház, és újabb 100 év elmúltával már csak 9 német tulajdonú raktárház állt Bergen városában.1754-ben a telephely végérvényesen norvég tulajdonba került, az új tulajdonosok követték az elődök által kialakított rendet és a szokásokat, olyannyira, hogy a az árucsere nyelve továbbra is a német maradt.
1850-től a tőkehal kereskedelem háttérbe szorult. A kikötő pedig a nagy forgalom lebonyolítására már alkalmatlannak bizonyult, így aztán 1899-ben megszűnt a német közösség  telephelye.

A világ legrégebbi kereskedelmi központjában ma már csak 58 eredeti épület található. A restaurálások után éttermek, galériák kaptak bennük helyet, az egyikben pedig a Hanza városok Múzeuma működik.