Nő a nyomás: Orbán Viktor erejét fitogtatja
2011.06.14. I
Véleményvezér I Címkék:
demokracia fidesz orban
Miért
kockáztatja saját hitelességét egy ilyen bombasztikus, de üres
kijelentéssel? A hivatalos sikerpropaganda ellenére a miniszterelnök
nagyon is érzi a nyomást. (Fotó: Burger Barna/fidesz.hu)
Orbán Viktor a napokban egy osztrák bulvárlapnak adott interjújában jó nagyot mondott:
„Egy ponton terjesztem ki a kétharmados törvények körét: a gazdasági
törvények terén. És nem csinálok titkot abból, hogy ebben a
vonatkozásban megkötöm a következő kormány kezét. És nem csak a
következőét, hanem a következő tízét”.
Annyi finomság van ebben a
történetben! De hagyjuk most azt a részt, hogy a miniszterelnökkel
valaki elhitette, hogy neki bulvárlapokban a helye; és azt is, hogy már
megint úgy csinál, mintha csakis az ő akarata („terjesztem ki”) kellene
mondjuk egy kétharmados törvény elfogadásához. Ezeket kezdjük megszokni,
ha megszeretni nem is. A fenti mondatok azonban ahelyett, hogy okos
stratégiáról vagy ravasz taktikáról tanúskodnának – vagy valami
olyasmiről, amit a miniszterelnöktől hallani szeretnénk – egészen
egyszerűen üres nagyotmondásnak tűnnek. És mint ilyenek, csak rombolják a
hitelességét: nekünk úgy tűnik, az utóbbi időben mintha szokatlanul
sűrűn követne el ilyen ki nem kényszerített hibákat Orbán Viktor.
Kapcsolódó írásunk: Aki elintézi: nem a kormány, Orbán Viktor
Tíz kormány keze megkötve?
Szögezzük
le, hogy természetesen a jelenlegi kormány nem fogja megkötni a magyar
gazdaságpolitika kezét 30-40 évre. Lehet, hogy szeretné, de bizonyosan
nem tudja. Gondoljunk csak bele abba, hogy mi is volt Magyarországon
negyven éve: 1971 elején Vályi Péter, a közepétől pedig Faluvégi Lajos
volt a pénzügyminiszter. Nemcsak a problémáikra, az intézkedéseikre, de a
nevükre se nagyon emlékszünk. De kiválaszthatunk az elmúlt 150 év
magyar történelméből bármilyen időszakot és ugyanezt fogjuk látni: a
30-40 évvel korábban lefektetett szabályok soha nem kötötték gúzsba a
gazdaságpolitikát.
Arról van szó ugyanis, hogy ennyi idő alatt
kezelhetetlenül sok minden változik. Sőt már tíz év alatt is túl sok
minden változik ahhoz, hogy előre meg lehessen mondani, mi is lesz az
üdvözítő gazdasági stratégia. A közgazdaságtannak ugyanis nincsenek
nagy, állandó igazságai. Néhány fontos összefüggése van, de ezek mindig
csak adott körülmények között igazak.
Lajárt szavatosságú bölcsességek
Itt
van például a munkákat terhelő adók és járulékok kérdése. Három évvel
ezelőtt ez volt a magyar gazdaságot visszafogó legfontosabb fék,
elsősorban emiatt nem született több munkahely az országban. 2010-ben
azonban ez már nem volt igaz. Nem mintha nem lett volna nagyon magas
továbbra is ezek szintje, de felbukkant egy még fontosabb akadály: a
termékek és szolgáltatások iránti kereslet (az ún. összkereslet)
stagnálása. Magyarul nem azért nincs több munkahely, mert drága a magyar
embert alkalmazni, hanem azért, mert nem éri meg új dolgokat gyártani,
hiszen úgysem nagyon veszik őket. Ha pedig egy ilyen helyzetben, mint
ahogyan a kormány teszi, a munkakínálatot ösztönözzük, abból nem lesz
több munkahely, legfeljebb több álláskereső.
Meg lehet próbálni
sarkalatos törvényekkel kőbe vésni az aktuális gazdasági bölcsességet,
de a változó környezet úgyis kikényszeríti az eltérést – hiszen itt a
kormányzás egyik legfontosabb részéről, a mindenkori kormány
népszerűségének alapjairól is szó van. Nem gondoljuk, hogy ezt a
kormányfő ne tudná.
Szerinted meg tudja-e kötni a következő tíz kormány kezét gazdaságpolitikai kérdésekben a második Orbán-kormány?
Igen.
Ha tízét nem is, de egy párét azért igen.
Nem.
Nem tudom megítélni.
Eredmények feedback surveys
Felesleges erőfitogtatás
Akkor
viszont miért kockáztatja saját hitelességét egy ilyen bombasztikusan
üres kijelentéssel? Ráadásul nem egyedi példáról van szó. Alig két hete
azt találta mondani egy szakszervezeti vezetőnek, hogy a tüntetőkhöz
maga helyett bohócügyi államtitkárát küldi. Az ilyen otrombaság
egyáltalán nem volt eddig Orbán Viktorra jellemző. Ugyanebben az
időszakban egyik miniszterét is nyilvános földbe döngöléssel leckéztette meg
– pusztán azért, mert az Operaház élére a kiírt pályázat toronymagas
nyertesét merte kinevezni főigazgatónak. A fentiek mindegyike felesleges
erőfitogtatás volt, melyek ráadásul visszafelé is sültek el, vagy
fognak várhatóan elsülni.
Szerintünk egyszerűen arról van szó,
hogy a hivatalos sikerpropaganda ellenére a miniszterelnök nagyon is
érzi a csökkenő népszerűség, a folyamatos gazdaságpolitikai rögtönzési
kényszer és a kedvezőtlen nemzetközi reputáció okozta nyomást.
Kommentáld!