Gyöngyösön pelenkagyárat épít az amerikai Procter&Gamble. A zöldmezős beruházás bejelentésekor megjelent Szijjártó Péter, a Miniszterelnökség külügyi és külgazdasági államtitkára is. Méltatta a százötven (!) új munkahelyet teremtő vállalkozást, amely „jelentősen hozzájárul az ország exportteljesítményének és versenyképességének növeléséhez”.

Amiben az a dermesztő, hogy a magyar gazdaság mai tetszhalott állapotában még egy ekkora fejlesztés is tekinthető akár „jelentősnek” is. Nem beszélve a beruházás kormánymarketing célú felhasználásáról. Mert akár az elmaradt baby boom is beindulhat nyomban, ha az „anyukák” magyar tájon, magyar dolgozók által előállított pelenkához nyúlhatnak a „családbarát” kormány szorgos fáradozásainak eredményeként. Komolyra fordítva: az exportteljesítmény és a versenyképesség komoly növekedéséről beszélni egy behozott technológia egyszerű legyártatása kapcsán – kispályás kommunikációs trükk. Mert bár a Gyöngyösön előállított pelenkákat – a bejelentés szerint – több kontinensre is szállítják, alkalmas ez vajon országunk „nemzetközi hírnevének öregbítésére”, hogy a kormánymarketing pár tucat panelje közül a legelcsépeltebbel éljek? Próbáljuk már meg ezt a sikert egy kicsit vizualizálni! A propaganda készítőinek – kognitív deficit okán – amúgy sem fog sikerülni.

A kormányzati propaganda agyonfizetett „szakemberei” megpróbálnak a, mondjuk így, pelenkából is nemzeti győzelmet kovácsolni. És némi pozitív hangulat keltésére most csakugyan nagy szükség van, mivel a kormányfő lánya esküvőjének híre nagyon is rosszul sült el. Mely esetben kiszivárogtatásról szó sem lehetett, hiszen maga Orbán Viktor mondta el a kormány kedvenc,  köztéri szobron is megörökített bulvárlapjának lánya esküvőjének tervezett részleteit. Ami nagyjából-egészéből a színpadokról már évtizedek ókat érdektelenség miatt lehervadt népi színmű narratológiáját és esztétikáját követi. A „Piros bugyelláris” kompozícióját idéző fantáziatermék a csigatésztát szipogva készítő „asszonyokkal”, az ellágyulástól félő kemény férfiember-örömapával, a cigánybanda nagybőgőjébe ugráló vidám vendégsereggel, a kivilágos-kivirradtig tartó csűrdöngöléssel a népnemzeti giccsnek egy olyan csimborasszóját valósítja meg, amire a huszonegyedik században még a leggyanútlanabb médiafogyasztó sem vevő. Az egész kommersz médiaterméknek az lett volna a célja, hogy a média nyári „uborkaszezonjában” fényesítse a kormányfő „szigorú, de jóságos édesapa” médiaképét, nemzeti szappanoperaként kiszolgálja az „anyukák” és a „nagyik” megbocsátható pletykaéhségét.

Az ellenkező hatást váltotta ki, erről a viharos gyorsasággal terjedő mémek tanúskodnak. Idén ugyanis még negyven fok körül sincs uborkaszezon. A kormányzati propaganda célszemélyei: a „családok” és a „kisvállalkozók” augusztus elsején megtapasztalhatták a banki költségek brutális emelését. Azt, hogy többet fizetnek ugyanazért vagy még rosszabbért. És már nem hatásos „az emberek zsírján nyerészkedő” bankokról szóló gyűlöletbeszéd sem. Különösen most, amikor – az uborkaszezon derekán – a kormányzat a vidéki kisemberek bankjaira, a takarékszövetkezetekre is ráteszi a kezét. Amelyek ezek után már egyáltalán nem tudnak hitelezni a nem kormányközeli magyar vállalkozóknak. Ezért van az, hogy még egy százötven fős munkahelyteremtéshez is egy multi gigász, a Procter&Gamble kell.  Közben pedig óránként jelentenek be csoportos elbocsátásokat a magyar középvállalkozók.

A „tusványosi” akció sem volt egy médiasiker. A sötét öltönyhöz zoknit és szandált viselő Tőkés fellépéséből meg lehetne tanulni például azt, hogy a penetránsan rossz ízlés nem garantálja sem a népközeliséget, sem a népszerűséget. Valamint azt is, hogy ha valaki évek óta Brüsszelben működő  EU-képviselőként magyarországi „védhatalmat” követel az erdélyi magyaroknak, azzal nemcsak saját magát járatja le. Hanem mellesleg Orbánt is, akinek évek óta tanácsadója és rossz szelleme. Nyilván ezért tart fenn az Andrássy úton is irodát megfelelő személyzettel, mint erről az iroda kirablása kapcsán a bűnügyi hírekből értesülhettünk.

Annak sem örülhettek  sokan, hogy Orbán saját volt szobatársának cégét, a Közgépet említette (saját) nemzeti büszkeség(e) legfőbb tárgyaként. Ez is mutatja, hogy a miniszterelnök végképp elveszítette kapcsolatát a valósággal. Mert lehet, hogy nem mindenki követi egészen pontosan az állami beruházások alakulását. Meg van mifelénk némi lusta elnézés is: „nyomtató lónak sem kötik be a száját”, egy kis korrupció elkerülhetetlen. De a hetente több állami megrendelést elnyerő és teljesítő, többszörös milliárdos volt kollégiumi szobatárs nemzeti tőkésként erkölcsi példaképpé emelése még a tájékozatlan fideszhívőket is elgondoltat(hat)ja.

A valóságtól tökéletesen elszakadva zajlanak a titkos tárgyalások az Azeri park létesítéséről is. Ezt – így kívánja az azerbajdzsáni képviselet – a Városligetben kívánják látni. Melynek egy (!) négyzetkilométeres területén a jelenleg is ott levő Állatkert, Széchenyi fürdő, Petőfi Csarnok mellé tervbe van véve a Nemzeti Galéria anyagát bemutató épület, egy természettudományos, valamint egy ipartörténeti  múzeum, a fürdő mellé pedig egy gyógyszálló. Ha átlagos alapterülettel és nem felhőkarcolókkal számolunk, már így is többszörösen elfogyasztják a maradék területet. Egy fűszálnak sem marad helye a tizenkilencedik század végén a város „zöld tüdejének” tervezett közparkban. Most pedig még azeri barátaink is bejelentkeztek egy emlékparkra. Márpedig, ahogy Szijjártó miniszterelnökségi államtitkár mondta tavaly télen egy azerbajdzsáni rendezvényen: „Azerbajdzsán mindig számíthat ránk.”

Igaz: legyen szó a baltás gyilkos kiadatásáról vagy emlékparkról. Szijjártó úr mostanában gyakori vendég azeri barátainál, s mint többször nyilatkozta, Magyarország „keleti nyitásának” hídfőjét éppen Bakuban látja. Márpedig ő tudja, mit beszél, és nem éppen a pelenkagyár kapcsán. Tavaly is jóval többet takarított meg, mint amennyit keresett. Sajtósa az államtitkár jó „befektetési döntései”-vel indokolta a folyamatos vagyongyarapodást.

Most már csak az kéne, hogy Szijjártó úr elárulja befektetési titkait a magyar nemzetgazdaság döntéshozóinak is. Alkalmazásuk nyilván „jelentősen hozzájárul(na) az ország exportteljesítményének és versenyképességének növeléséhez”. Többel, mint a pelenkagyár és az azeri park összesen.