Nemzeti lista
„Összesereglettünk hát ismét, az ország minden szegletéből Debrecentől Sopronig, Kézdivásárhelytől Szabadkáig és Beregszásztól Komáromig” – így indította a Békemenet részvevői előtt mondott választási beszédét a Hősök terén Orbán Viktor. Kevesen figyeltek fel az újabb verbális lépésre: immár nemcsak az „egységes magyar nemzet” részei a határon túli magyarok, de Kézdivásárhely, Szabadka, Beregszász és Komárom (mármint a szlovákiai Komárom) az „ország” egy-egy „szeglete”. Újabb lépés Orbánnak a szomszéd államokat sértő retorikájában.
A Fidesz európai parlamenti listája, meghirdetői szerint, „nemzeti lista”, amennyiben azon határon túli magyar politikusokat, kettős állampolgárokat is indít: a harmadik helyen Tőkés Lászlót Romániából, a kilencedik helyen Bocskor Andrea főiskolai tanárt Ukrajnából, a tizedik helyen Deli Andor VMSZ-politikust Szerbiából, a huszonegyedik helyen pedig Gubik Lászlót, a Magyar Közösség Pártja ifjúsági szervezetének elnökét Szlovákiából. (Gubikot, mivel felvette a magyar állampolgárságot, megfosztották a szlováktól.) Ha jól értettem, mindannyian bejelentkeztek valahol Magyarországon, mert ez a feltétele annak, hogy magyarországi párt EP-listáján elindulhassanak. Mert hogy az uniós választásokon csak az indítható magyar párt listáján, aki itt él. Ahogy mi is gondoljuk, a Fidesztől eltérően. Ezt játssza ki a Fidesz, amikor jelöltjeit bejelentkezteti magyarországi lakásba, ami, ha nem élnek ott életvitelszerűen, közokirat-hamisítás, törvénysértés. Ezzel a listaállítással is azt fejezi ki immár újabb módon a Fidesz, hogy a szomszéd országokban kisebbségben élő magyarokat a magyarországi politikai közösséghez sorolja. Ezzel nemcsak a magyarországi lakcímnyilvántartás szabályozását, hanem a szomszéd országok szuverenitását is sérti. Az előbbi valójában annak eszköze, hogy az utóbbit névleg jogszerűen tehessék meg.
Kommentáld!