A szerző, aki a magyar irodalom szakértője és műfordító, a bajok fő okát abban látja, hogy minél nyilvánvalóbbak a politikusok hazugságai és tarthatatlan ígéretei, az emberek annál inkább elhiszik, el akarják azokat hinni. És ki a felelős a bajokért e narratíva szerint? A liberálisok, értsd: a zsidók, a cigányok és a hajléktalanok, már jó ideje. De jött valaki, egy fiatal liberális, akit a régi liberálisok nem tudtak sakkban tartani. Büdös volt neki az idősebbek gyámkodása, ezért villámgyorsan konzervatív lett. Első kormánya idején ugyan kudarcot vallott, de hatalmas tévedés volt azt hinni, hogy nem tud kimászni a gödörből, amelybe belezuhant. Újra itt van, és az országban terjed a félelem, bár ez még nem tükröződik azoknak az arcán, akik lassan felfogják, hogy felültek egy átlagon felül tehetséges politikusnak, aki szeretne diktatúrát meghonosítani – állapítja meg a szerző.

Orbán egymillió munkahelyet ígért, de ennek nyoma sincs, mostanra bekövetkezett a kijózanodás. Az élelmiszerárak nyugati szinten vannak, a deviza-lakáshitelek időzített bombát jelentenek. A kormány problémái egyre szaporodnak, a bejelentett gazdasági növekedés csak nem akar bekövetkezni. A munkanélküliség nő, a nyugdíjellátás legkésőbb harminc év múlva össze fog omlani. Sok befektető kivonul Magyarországról, vagy a jogbizonytalanság miatt eleve nem is jön ide. A törvényeket sokszor visszamenőleges hatállyal hozzák, elveszik a magánnyudíjpénztárak vagyonát, hozzányúlnak az MNB tartalékaihoz.

Orbán Viktor szabadságharcot folytat a nemzet megmentésére. De az EU ellen, amelynek Magyarország a tagja? A miniszterelnök szembeszegül Brüsszellel, mert az szerinte nyomás alá helyezi a magyar nemzetet, vagyis igazából a kormányt. Hintapolitikát folytat az unióval szemben, de úgy tűnik, ebben a macska-egér játékban egyelőre a macska szerepét alakítja. Ennek ellenére megsértődik, amikor kipellengérezik a politikáját. Folyton gondot okoz neki a média, amely az istennek sem akarja hagyni, hogy uniformizálják. Fájdalmas vereség volt a hatalom számára, amikor a Klubrádiónak végre megítélték a frekvenciát, de az ügynek még nincs vége. A sugárzási díj növelésével talán sikerül gazdasági összeomlásba kergetni az adót. A szélsőjobboldali lapokat viszont békén hagyják, de végtére is sajtószabadság van: Bayer Zsolt nyugodtan cigányozhat. És Fekete György büntetlenül mondhatja, hogy Konrád György nem magyar.

Nemigen akad sok örvendetes jelentenivaló a mai Magyarországról. De van élet a politikán kívül is. A sajtószabadság még működik, Brüsszel ez ügyben keresztezi a kormány szándékait. Sokan attól tartanak azonban, hogy Magyaroszág hamarosan eljut odáig, hogy valóban félni kelljen. Egy év alatt félmillió fiatal fordított hátat az országnak: menekülnek az egzisztenciális kilátástalanság elől. A felmérések továbbra is nagy Fidesz-többségről tanúskodnak, de ez hamisnak bizonyulhat a választásokon. Alakul az ellenállás a diktatórikus fiatal demokratákkal szemben, még a bólogató Jánosokká züllött pártkatonák körében is. Az Alkotmánybíróságban ugyancsak ébredezik az elégedetlenség, amiért a testületet megfosztották jogkörétől. Orbán az unió nyomásával szemben a nemzet ébredéséről álmodik, és sokan még ujjonganak neki. A másként gondolkodókra és másfélékre bármikor rányomhatják a bélyeget: liberális, zsidó vagy cigány, a törvénygyár éjjel-nappal működik. Mégsem lenne helyes feladni a bizakodást, hogy egyesül a szétforgácsolt ellenzék és mozgósítja a választókat, hogy véget vessenek a kísértetjárásnak. Kérdés, hogy ez már jövőre megtörténik-e. Mert a politikai ellenzéket kísérti a múlt, és a szavazópolgárok emlékezete elég jó. Azonfelül mégiscsak túlságosan szép a nemzetről szóló romantikus mese – olvasható a publicisztikában.