Az elavult struktúra konzerválja a rossz gyakorlatot
Nem vezetnek sikerre a hálapénz elleni kezdeményezések
2013. 1. 23. 05:00|Utolsó módosítás: 2013. 1. 23. 09:30|Közélet » Társadalom
Húsz évvel a rendszerváltás után is
rendszeresen fizet hálapénzt a magyar beteg, és továbbra sem lát
kivetnivalót ebben. A hálapénz elleni kezdeményezések tehát eddig nem
vezettek sikerre – állapítja meg az Egészségügyi Gazdasági Szemlében
ismertetett tanulmány
Baji Petra és Gulácsi László egy 2010-es, Európai Bizottság által
finanszírozott magyar kutatást elemezve rámutatnak, hogy a betegek
egyötöde fizet az orvosi viziteken átlagosan 16.900 forintot, csaknem
fele a kórházi ellátás során átlag 37.300 forintot. Az eredmények
érdemben nem különböznek a gyakorlatilag két-három évente zajló
kutatások konklúzióitól. Ez viszont azt jelenti, hogy a hálapénzfizetés,
mint szokás nem változott jelentősen az utóbbi években.
A mostani kutatás egyik legfontosabb
következtetésének a szerzők azt tartják, hogy a magyar lakosság még
mindig meglehetősen toleráns a hálapénzzel szemben: a válaszadók több
mint fele közömbösen vagy pozitívan ítélte meg a paraszolvenciát.
Különösen igaz ez a fővárosiakra, a 65 év felettiekre és az alacsony
iskolai végzettségűekre. Több mint 60 százaléka a megkérdezetteknek
egyetértett azzal az állítással, miszerint az egészségügyi dolgozóknak
fizetett hálapénz elkerülhetetlen az egészségügy alulfinanszírozottsága
miatt.
Az emberek hajlandók fizetni a több vagy jobb ellátás reményében,
vagy ha úgy érzi, nem kapja meg azt az ellátást, ami várakozásainak
megfelel. A „mi jár”, valamint az „extra, több vagy jobb” azonban
Magyarországon továbbra is homályos fogalmak. Ez pedig teret ad a
hálapénz elterjedésének – vonják le a következtetést a kutatók.
Akik szerint a hálapénz létének megértéséhez látni kell azt is, hogy a
jelenséggel szemben tanúsított elfogadó magatartás vajon
egészségügy-specifikus jelenség, illetve mennyiben különbözik a gazdaság
egyéb területén tapasztalt korrupció, „feketézés” megítélésétől. Ettől
függ ugyanis, hogy az egészségügyi reformok elégségesek-e a hálapénz
megszüntetéséhez.
A hálapénz ellen irányuló egészségpolitikai kezdeményezések – amelyek
általában megmaradtak a szlogenek szintjén – nem vezettek sikerre. A
paraszolvencia ma is egészségügyi rendszerünk meghatározó eleme.A
tanulmány szerzői mindebből arra következtetnek, hogy a hálapénz nem
feltétlenül a szocialista rendszer maradványa, sokkal inkább az
egészségügyi rendszerünk terméke. Így gyökeres változás a
paraszolvenciát illetően nem várható az egészségügyi rendszer egészét
érintő változások nélkül.
Erre viszont nagyon is szükség lenne, mert például a Rezidens Szövetség
felmérése szerint az alacsony fizetés mellett a munkaterhelés és a rossz
munkakörülmények, valamint a hálapénz tartja leginkább külföldön a
magyar orvosokat. Ez utóbbiról a friss diplomás orvosok 90 százaléka
akár szerződésben is lemondana, annyira idegenkedik tőle. Jelenleg
ugyanakkor mindössze 15 százalékuk utasítja el teljességgel a
paraszolvenciát.
Mennyi is vándorolt a fehérköpenyes zsebekbe?
Magyarországon viszonylag magas a lakosság hozzájárulása az
egészségügyhöz: becslések szerint 30 százalékot tesz ki a magánkiadás a
hálapénzzel együtt. 2009-ben a KHS 460 milliárd forintra tette azt az
összeget, amit a lakosság közvetlenül az egészségügyre költött.
A 2009-es egészségfelmérés szerint pedig még ennél is jóval többet, 680
milliárdot. A hálapénzről készült felmérések egyike azt mutatta, hogy
2008-ban átlagosan havi 4300 forint vándorolt fehér köpenyek zsebébe.
Egy másik kutatás, amely két évvel ezt követően készült, fejenként
évente majdnem 10 ezer forintra tette a kifizetett hálapénz összegét.
Szerző: Haiman Éva
Kommentáld!