Nem ereszti a Washington Post Orbánt
Herold Meyerson múltkori publicisztikája után most szerkesztőségi állásfoglalásban is értelmezi a magyar helyzetet és Orbán Viktor tusnádfürdői beszédét a Washington Post. Az előző íráshoz vagy például a New York Times anyagához
hasonlóan ez a cikk is oda lyukad ki, hogy az EU-nak lépnie kellene,
hogy világossá tegye a következő években sokmilliárdos uniós
támogatásokra számító Magyarország számára: a tagállamok nem élvezhetik a
tagság előnyeit, amikor megszegik a szólásszabadság vagy a jogállamiság
biztosítására vonatkozó kötelezettségeiket.
A cikk szerint Orbán
a július 26-i, illiberális demokráciát beharangozó beszédével kihúzta a
szőnyeget a saját lobbistái alól, akik az elmúlt négy év alatt
Brüsszelben és Washingtonban azt hajtogatták, hogy a magyar
miniszterelnök politikáját félreértik, nincs szó a szólásszabadság
korlátozásról vagy a bírósági függetlenség megnyirbálásáról, csak a
kommunizmus utolsó maradványait söprik ki.
Fotó: Kisbenedek Attila / AFP
A Washington Post szerint négy év Orbán-féle
kormányzás után elég jól lehet tudni, melyek is az általa elképzelt
illiberális modell jellemzői: a szólásszabadság korlátozása,
diszkriminatív törvények a nem keresztény vallásúak és a roma kisebbség
kárára, gazdasági populizmus, gyanakvás a magán-és a külföldi tőkével
szemben.
A cikk szerint az, amit Orbán új, válság utáni politikai
modellnek állít be, valójában nem sokkal több annál a tekintélyelvű
nacionalizmusnál, amit a 20. században "gengszterek és sarlatánok"
műveltek, többek között Magyarország nácibarát vezetése a II.
világháború alatt.
A Washington Post cikke szerint nemcsak az
EU-nak kellene reagálnia, hanem az Egyesült Államoknak is hűvösebbre
kellene fordítania az Orbán kormányához való viszonyát. Azzal fejeződik
be a cikk, hogy
Orbán kizárta magát a demokratikus nyugatról, ővele és a kormányával eszerint kellene bánni.
Kommentáld!