Sikerült meglepetést okozni Matókné Kapási Júlia számára. Tegyük hozzá rögtön, hogy tanítványai gondosan titkolt, ebből következően váratlan lépése érdekes, egyúttal megható epizóddal színezte a szekszárdi Bartina Néptánc Egyesület múlt heti évadzáró műsorát.

De ne áruljunk zsákbamacskát: a Bartina művészeti vezetője negyven éve van a pályán, ezt a kerek évfordulót tették emlékezetessé a keze alatt felnőtt fiatalok egy köszöntéssel. Melynek keretében a kivetítőn néhány fotó bejátszásával megelevenedett a szóban forgó négy évtized. A hálás, hosszas tapssal ünneplő közönség több archív felvételt is megtekinthetett: például abból az időből, amikor a 15 esztendős Kapási Júlia éppen elindult a világot jelentő deszkák felé.

– Az éveket a kezdésig visszapörgetve eljutok egykori önmagamhoz, akit elsős gimnazistaként Bézi László tanár úr ösztönzött arra: jelentkezzek Szabadi Mihály együttesébe táncolni – mondta el lapunknak a művészeti vezető. – A négy első osztályból mintegy hatvanan jelentünk meg a tornateremben tartott felvételin. Ebből a hatvan diákból alakult meg az a mag, mely a Bartina alapját adta. Máig büszke vagyok arra, hogy én is közöttük lehettem.

S mint azt már leírtuk, 15 évesen. Akkoriban ugyanis még nem létezett utánpótlás együttes. Más idők, más módszerek jártak akkoriban: két-három hónap elteltével – Matókné Kapási Júlia még a pontos dátumot is tudja –, 1970. január 31-én már betanult koreográfiát adott elő a csapat Szekszárdon, az akkor még létező Soós Sándor Művelődési Házban.

– Akkoriban, ha a kultúrát, a művelődést tekintem, a mi generációnk mindenre kapható volt; manapság viszont mindent megkapnak a fiatalok – ez az alapvető különbség a két kor és két nemzedék között. Úgy neveltek bennünket, hogy igenis legyünk ott a délutáni ismeretterjesztő előadáson, avagy irodalmi rendezvényen. Nem volt helyette más: nem volt disco, nem volt video, számítógép pedig végképp nem. Időnket tehát valóban a közvetlen kulturálódásra, a zenére, az irodalomra és nem utolsósorban a néptáncra áldozhattuk

– Manapság ez a belső igény nem a hozzánk beíratott gyermekeknél jelentkezik – öt-hat évesen nem is jelentkezhet –, hanem a szülőknél, a családnál. Ez egyáltalán nem baj, sőt, a helyes szülői iránymutatás nagyon fontos dolog. Hiszen azt jelenti, hogy a szülő értéket kíván nyújtani gyermekének a Bartina révén. Ugyanakkor én azt vallom, hogy éppen a Bartina révén nemcsak a gyermek, hanem valamilyen mértékben a szülő is alakítható.

De végül is mivel valósítható meg ez a tartós (jellem)formálás? Egy olyan világban, melyben korábban tartósnak hitt tekintélyek váltak semmivé. A művészeti vezető nem tagadja: ez a munka nem hoz eredményt másképp, csakis – bár erősnek tűnik a szó – bigottsággal. Olyan bigottsággal, ami az igény felkeltés, az értékek átadásának, az időtálló nevelési elvek megvalósításának vaskövetkezetességét jelenti. Tetézve mindez azzal az útravalóval, amit Szabadi Mihálytól kapott, s mely útravalóból – mint azt nyugtázza nem titkolt elégedettséggel – immár jelenlegi munkatársai is merítenek. S még valamit nem szabad elfelejteni. Ennek a hatékony pedagógiának megvan a maga eszköze is. Ez nem más, mint a néptánc. A művészet ugyanis összpontosításra, alázatra, odafigyelésre, a másik megértésére nevel.

Zárásként csak egy gondolat arról a "bigottságról", melyet a művészeti vezető magáénak vall. Matókné Kapási Júliát köztudottan igen szigorú pedagógusnak tartják tanítványai, akik ugyanakkor elsírják magukat, ha a felnőttkor küszöbén elköszönnek tőle, illetve a Bartinától.
– Nincs ebben sem ellentmondás, sem különösebb titok. Állítom, hogy a gyermekek rajonganak azért az emberért, aki következetesen követel tőlük – amennyiben érzik, hogy ezt értük teszi. Mi, itt a Bartinában azért fegyelmezünk és azért követelünk – sokat –, mert valamit el akarunk érni. Lehet, hogy menet közben ez fáradtságot okoz és terhekkel jár: de ha a próba végére megvalósítjuk, amit szeretnénk, akkor az így nyert élményt megköszönve odajönnek hozzám és megöleljük egymást. Megvalósul a katarzis, több értelemben is.

A Network Nyugdijas klubja nevében mi is gratulálunk!