Március elején az ország egyik legjobb iskolájának – a budapesti Radnótinak – a vezetősége drámai hangon kért segítséget kért a szülőktől és a volt tanulóktól. Az iskola gyakorlatilag fizetésképtelenné vált: nem képes kigazdálkodni azt a 22 milliós forintot – a közüzemi díjak felét –, amelyet a fenntartó ELTE most gyakorlóiskolájára hárított át.

Az ELTE azért kényszerült erre a lépésre, mert 2,7 milliárddal megkurtították a kormányzati támogatását. A megszorítás érinti a másik két gyakorlóiskolát is, a Trefortot és az Apáczait is, de a legsúlyosabb helyzetbe kétségkívül a Radnóti került. Aki valamelyest is ismeri az ELTE helyzetét, jól tudja, hogy eddig is a lehető legnagyobb nehézségekkel – az oktatók és a dolgozók önzetlen többletmunkája árán – volt képes fenntartani a működését. S az  sem titok, hogy az ELTE éppoly kevéssé tartozik a jelenlegi kormányzat kedvencei közé, mint a szintén „komcsi fészeknek” tekintett Corvinus. A felsőoktatásból kezdődő pénzkivonások egyik első áldozata tehát éppen annak egyik legmegbízhatóbb „beszállítója”, a Radnóti. Miközben azért nem állhat olyan rosszul a felsőoktatási kassza sem, ha az Indianai Egyetem magyar programjának támogatására találtak benne némi pénzmagot.

A kereszténydemokraták szívesen idézik az erdélyi papköltő, Reményik Sándor versét: „Ne hagyjátok a templomot, A templomot, s az iskolát!” (Templom és iskola) De a kereszténydemokrata oktatási államtitkár minden cselekedetéből az derül ki, hogy a fontosabbnak a Reményik-versben is elsőként említett templomot tartja.  Ez megnyilvánult az állami finanszírozású helyek elosztásában is. Csak egy példa: a 100 ingyenes állami képzési hely felét az ország legfiatalabb, 1995-ben alapított állam- és jogtudományi kara, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemé kapta.

Az állami támogatások  csökkentése persze nem csak az ELTE-t, hanem a vidéki egyetemeket is sújtja. A debreceni és pécsi egyetem létszámleépítéssel próbálja költségeit csökkenteni. Amikor a hvg.hu megkérdezi erről Hoffmann Rózsát, az oktatási államtitkár fokozhatatlan cinizmussal válaszol: „...a főiskolák, az egyetemek szuverén, autonóm intézmények, így az ilyen típusú intézkedéseket nem lehet, de nem is lenne szerencsés semmilyen módon befolyásolni. A létszámleépítés mögött értelemszerűen semmilyen központi szándék nincs.”

A  szuverenitás és autonómia Hoffmann államtitkár értelmezésében állami oldalról a kivéreztetés és kiéheztetés szinonimái. Ha pedig az államiak már nem bírják tovább, akkor minden  forrást a kedvencek, az egyházi fenntartásúak kapnak meg. Így  valósítja meg Hoffmann Rózsa „a  templom s az iskola” védelmét.

(Huszár Ágnes)