Közhelyes mondatokat, megilletődött díjazottakat és zenére ringatózó, szép ruhába öltözött nyugdíjasokat találtunk az idősek világnapja alkalmából tartott hétfői kormányzati rendezvényen. A Művészetek Palotájában díjat kaptak, akik megírták, mi tartja őket több mint negyven éve együtt. Volt, aki elvesztette a  párját, más a lépcsőzés miatt háborgott, de azért jó volt látni, hogy valaki hatvan év után is szorongatja a másik kezét.

"Aki ezt kitalálta, biztos könnyebben lépcsőzik, mint mi" - méltatlankodtak a Művészetek Palotája harmadik emeletére tartó nyugdíjasok a megerőltető séta miatt. Összesen 1200 idős embert hívott meg az Emberi Erőforrások Minisztériuma az idősek világnapja miatt rendezett ünnepségre, ahol átadták a Hogyan őriztük meg... (40 év házasságban), valamint az Életút pályázat második fordulójának díjait is.

A Művészetek Palotája előtti téren egymásba karoló idős házaspárok, unokával, kísérővel érkező nyugdíjasok siettek a bejárat felé. Egy házaspár Bajáról utazott fel az ünnepségre, ők is beküldték a maguk történetét több mint negyven éve tartó házasságukról, azt azonban nem tudták megmondani, hogy a díjazottak között vannak-e. "Mi csak kaptunk egy meghívót, azt nem tudjuk, nyertünk-e" - mondta az idős férfi, majd lelkesen feleségébe karolt, és a bejárt felé indult. A hangversenyterem földszinti székeit már a fél 11-es kezdés előtt elfoglalták a leleményesebbek, így a többiek kénytelenek voltak emeletet mászni az előttük álló szórakozás reményében.

"Öröm beszélni ennyi írástudó előtt. Nagyszerű, hogy ilyen sokat tollat ragadtak és elmesélték családjuk titkait" - nyitotta meg ünnepélyes szónoklattal a rendezvényt Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere. Balog szerint az ilyen pályázatok, élettörténetek érdekessé tételének egyik fő momentuma, hogy ne magunkról kezdjünk beszélni. "Ha az ember nem önmagáról beszél, hanem arról, hogy miért hálás a teremtőnek, sokkal jobban odafigyelnek rá" - mondta. A miniszter ezután elsütött egy-két örökzöld, minden időseknek tartott rendezvényen hatásos mondatot, mint például: "nem biológiai kérdés, hogy valaki hány éves", valamint azt is elárulta, hogy a "titok az belül van, az emberek szívében".

Veled most is újrakezdeném

A székekben ülők feszült figyelmét először a csíkszeredai Role együttes dalai alatt váltotta fel ütemes ringatózás, és az oldottabb hangulatban két szám között a CBA-s zacskókban rejlő kiflik is előkerültek. "Minden reményünket felülmúló", több mint 900 pályamű érkezett a hosszú házasság titkait boncolgató pályázatra, Soltész Miklós szociális államtitkár szerint a legmeghatóbbak között volt egy 98 éves beküldő, meg persze olyanok, akik 60-70 éve vannak együtt. Soltész szerint az ilyen pályázatok egyik fő célja, hogy a bennük hordozott üzenetekkel családalapításra és házasságra ösztönzik a fiatalokat. "Ne rombolják tovább a család tekintélyét mindenféle üzenetekkel" - üzent az államtitkár.

Az egyik zsűritag, Lackfi János költő azt mondta, férfi létére gyakran elsírta magát a házastársak kitartásáról szóló pályaművek olvasásakor. Miközben beszélt, egy kivetítőn megjelent a nyertesek névsora, pályaműveik címével együtt. "A játszma még tart", "A jó asszony köténye", "Veled most is újrakezdeném" - néhány a díjazott művek közül. "Gyötrelmesen gyönyörű élet" - címmel nyerte meg az Életút pályázat fődíját a 83 éves temesvári Higyed István, aki az [origo]-nak azt mondta: két unokája között osztja a szét az első helyezésért járó pénzjutalmat. Az idős férfi, aki a rendezvény ideje alatt többször is kézcsókkal rótta le tiszteletét Jókai Anna írónő előtt, elárulta az élet fő mozgatórugóit: hit, hűség, hála.

Puszik a minisztertől

Virágcsokor, oklevél és puszik - ezek várták a színpadra szólított díjazottakat Balog Zoltántól és Soltész Miklóstól. "A különdíjasok maradjanak a helyükön, a miniszter urak majd odamennek hozzájuk egyenként. Akik könyvjutalmat kaptak, a kijáratnál vehetik át" - mondta Mécs Károly, a rendezvényt moderáló színművész - az azonban nem derült ki, ki volt a másik miniszter. Az elszólás feltűnt az egyik nézőnek is, aki hangosan firtatta, vajon ki lehet az, mire az előtte ülő jól értesült idős hölgy megadta a választ: itt van a Szócska Miklós is. "Hát akkor biztos a fülemen ültem, mert én ugyan nem hallottam, hogy őt bárki is felkonferálta volna" - válaszolt kissé sértődött hangon a másik. "Ez aztán a szervezés magasiskolája" - méltatlankodott egy nő, majd kérdésünkre, hogy mi a probléma, azt felelte: az idősügyi tanács tagjaként elhozott a rendezvényre legalább 50-60 embert, mégsem közölték vele a részleteket, hogy hova ülhetnek, mi lesz a program.

Dél körül, a díjak átadása után egyre inkább érezni lehetett az általános mozgolódást, amelynek hátterében az [origo] tudósítója által elcsípett félmondatok tanúsága szerint a fáradtság és az éhség mellett az otthon bezárt kutyák álltak. Néhányan próbálták győzködni a másikat, a "nézzük meg, ha már eljöttünk" végül most is hatásosnak bizonyult, mert a kutyája miatt aggódó néni a helyén maradt. Társa előrelátóbb volt, azzal pattant fel a helyéről, hogy "lemegyek a könyvjutalomért, amíg nem tolonganak".

Rosszul lett a mama

A közönség nagyon hálás volt, nevettek a vicceken, elérzékenyültek, amikor kellett, megtapsoltak mindenkit, ennek ellenére az első etap után sokan elhagyták a hangversenytermet. "Gyere értünk, a mama már rosszul van" - mondta a telefonba valamelyik családtagjának az egyik idős férfi, majd miután kiderült, hogy egy órával korábban van, mint hitte, csalódottan tette le. "Maradj, mama, hozok neked egy kávét a büféből" - biztatta a feleségét.

"Nem voltunk a díjazottak között, de nem is baj. Legalább láttuk ezt a gyönyörű épületet" - mondta boldogan a Füzesabonyból érkezett házaspár, amely a vonata indulása miatt nem várta meg a műsor végét. Többen a folyosón próbáltak erőt meríteni, többnyire kávéval, de volt egy bácsi, aki májkrémmel kente meg kiflijét, majd miután megette a tízórait, egyesével szedte össze a piros szőnyegre hullott morzsákat. Nem mindenkinek telt békés majszolgatással a délelőtt, egy kétségbeesett nő a folyósón állóktól kérdezgette, hogy nem látták-e a párját? "Sötétkék nadrágot és drapp mellényt viselt" - mondta, majd beugrott egy felfelé tartó liftbe.

A díjazott házaspárok megilletődötten állták a sajtó kérdéseit, egymás kezét szorongatva mesélték történetüket, és úgy tudták mondani, hogy a második világháború elszakította őket egymástól, és volt, hogy fél évig levelet sem tudtak váltani, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog. Az egyik 58 éves házas díjazott név nélkül azt is elárulta, az első randevújukon olyan mamlasz volt, hogy nem merte megcsókolni későbbi feleségét, aki egy jól irányzott mozdulattal a kezébe vette az irányítást, és rátapadt későbbi férje szájára. A jelek szerint jól tette.

Forrás: Origo