Na, és ha diktatúra van?
Na, és ha diktatúra van? Azért a nap langymelegen süt. A sör hideg. A
tejfölös lángos jó fokhagymás. A kovászos uborka gyorsan érik az üvegben.
A leányok kihívó ruhácskákban illegetik magukat. Főcímként harsog, hogy
Kelemen Annácska új mellett varratott magának. A Fradika néha nyer,
néha veszít, de a stadionok már az égig érnek.
Diktatúra? Dehát a gyerek egész jó bizonyítványt hozott, és különben
is, ősszel elmegy külföldre, hát nem mindegy. A boltokban mindig van mit
venni, és a hajléktalant elcipeli a rendőr a szemünk elől. Akarhatunk
ennél többet? Nem szemet gyönyörködtető, amint közmunkások serege szép
kukáskabátban tisztára söpri a frissen díszkövezett utcát?
És ha
meg lehet írni, hogy ez olyan diktatúra félécske, akkor bizonyára nem is
az. Jó, holnap esetleg már nem nagyon lesz hol, de erről nem a kedves
vezető tehet.
Nem lőttek le senkit, nincs gulág és kitelepítés –
pedig az iskolában azt mondták, ez kell egy diktatúrához. Jó, az
ügyészség olyan, amilyen, de mikor nem volt olyan?
Kérem, mi jól
vagyunk, behúzzuk fülünk-farkunk, hátha elzúg a fejünk fölött ez az
egész. Hogy nem dobnak ki a munkahelyemről, nem aláznak meg és nem
kötnek belém.
Közben ellopják a fél országot, na bumm. Valakinek
azt is el kell. Meg a jogállamot? Kinek kell az a jogállam? Azt nem
lehet megenni. Csak foci legyen, meg szotyi – meg egy kis ellenség, akit
azért szívből gyűlölhetünk.
És ne tessék már itt diktatúrázni,
hiszen kék az ég, és mindjárt kész a finom krumplifőzelék. Kolbász is
van ám hozzá. Ugye, hogy nem lehet akkor ez diktatúra.
Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell!
Dési János
Kommentáld!