Várhelyi Attila
Érettségi vizsga előtt áll a Magyar Közt
Magyarország Alkotmánybírósága. A (többnyire) tisztességben megőszült
jogtudósoknak ezúttal az egész magyar nép írta azt az egy kérdést, amire
válaszolni kell; 30 napon belül ki kell dolgozni a tételt, bevezetés,
tárgyalás, befejezés; tizenöt (talán) dühös embernek kell egyhangúlag
kimondania a választási regisztrációról, hogy szar-e vagy húgy, esetleg
nemzeti ereklye; választást megkönnyítő gyógyhatású készítmény, avagy
ördöglakat, amit jobb(ik) híján majd a Schmuck Andor által vezényelt
szépkorú különítménynek kell feltrancsíroznia két okmányirodai
ügyfélfogadás között, ha lehet, sajtos pogácsával, ha nem,
Kalasnyikovval.
A vizsgabizottság elnöke – minden eshetőségre felkészülve – megsúgta a
tutit; régi trükk ez gyenge iskolákban; a bennfentes tanár előre
meghatározott sorban rakja az asztalra a tételeket, a kutyaütő nebulók
pedig megkapják azt az egy és harminc közötti számot, amit ki kell
húzni, ha kegyelemkettessel át akarnak csúszni. Gyenge embernek a
szalmaszál akkora gerenda, hogy azzal a poklok kapuit is megdöngeti,
hadd fakadjon sírva Lajos, a Kossuth.
A mi alkotmányos nebulóinknak ezúttal csak egy tétel áll
rendelkezésére, abból kell, hogy úgy mondjam, választani; a jó tanár úr
azonban erre az egyre is édes gyermekei kezébe adta a puskát, sose lehet
tudni alapon; hiába a mi kutyánk nebulója valaki, ha hajlamos
párhuzamos, horribile dictu különvéleményt megfogalmazni, hadd ne
mondjam, félrebégetni, amiből aztán minden lesz, csak nemzeti
együttműködés nem; Óh, magasságos istenek, miért is nem dönthet minden
kérdésben egy ember, akármekkora marha is az illető, hogy ne legyen
széthúzás és viszály, mert inkább törjünk, mint fogyjunk, le azzal a
büszke gerinccel, ha a fej anélkül is vígan van, s a test is szabadon
emésztheti azt a keveset, ami marad.
Izgatottan tolong az Alkotmánybíróság folyosóján a nemzeti tizenöt,
hogy végre a bizottság elé állhasson, és számot adhasson magas
hivatalának értelméről, emberi nagyságáról, a szabadság iránti
elkötelezettségéről, Európáról.
Emberségből vizsgázik tizenöt magyar, legalább tízmillióan fogunk osztályozni
Kommentáld!