Nem az az igazán aggasztó, hogy a most publikált legfrissebb adatok szerint tovább növekedett a munkanélküliség, hanem sokkal inkább ennek a háttere: az, hogy az ambiciózus szólamok ellenére a kormány eddigi intézkedései és a már megismert tervei alapján az elkövetkező néhány évben esély sincs a foglalkoztatottság jelentős növelésére. A makrogazdasági adatokat sokféleképpen lehet magyarázni, ez jól látható abból, hogy ugyanazokat a számokat a politikusok gyakran egymásnak szögesen ellentmondva ítélik meg. Ezzel magukat akarják igazolni saját híveik előtt, akik általában nem értik igazán a statisztikákat, nem ismerik az adatok valós hátterét és ez nem is várható el tőlük. Ezt használta és használja ki valamennyi párt, de igazán tökélyre nálunk az elmúlt időszakban a Fidesz vitte, aminek legutóbbi példája éppen a csütörtökön ismertetett munkaerőpiaci adatokhoz fűzött kormányfői megjegyzés volt. A Fidesz-vezetők megnyilatkozásait árgus figyelemmel kísérőkben vélhetően már az is némi gyanút kelthetett, hogy Orbán Viktor egy havi rendszerességgel publikált adatsort kommentált, ilyet ugyanis nem sűrűn tesz, feltételezhető tehát, hogy jó oka volt rá. A hozzáértő közönség óvatosságát az is indokolhatta, hogy a tapasztalatok alapján a hatalmon lévők kijelentéseit elemezve gyakran kiderülhet: az állításoknak valójában éppen az ellenkezője az igaz.

A kormányfőnek az egyik internetes közösségi oldalon tett megjegyzéséhez fűzött kommentárokat látva úgy tűnik, a reagálók többségének ezúttal ez volt az érzése. A tényadatok szerint az idei első negyedévben a foglalkoztatottak átlagos száma 3.732.000 volt, amit Orbán Viktor fontosnak látott méltatni és jó hírként értékelni. Ezt arra alapozta, hogy ez a szám 13 ezerrel magasabb az egy évvel ezelőttinél, arról viszont taktikusan elfelejtkezett, hogy 11 ezerrel alacsonyabb az előző havi értéknél. Jobban megértjük a szelektív memória okát, ha a munkaerőpiaci trendeket nézzük: tavaly az első három hónapban valóban a mélyponton volt a foglalkoztatottság és csúcson a munkanélküliség, de áprilistól kezdve megfordult a folyamat és már javultak a mutatók. A nyár végére a munkanélküliségi ráta ismét 11 százalék alá csökkent, őszre elérte a 10,7 százalékot. Akkor viszont újabb, ezúttal negatív fordulat következett, és a romló tendencia azóta is tart: négy hónap alatt a munkanélküliek aránya 11,6 százalékra nőtt, számuk pedig 30 ezerrel emelkedett.

Ez persze éles ellentétben áll a Fidesz ígéreteivel és az egymillió új munkahely megteremtésének nagyvonalú szándékával. Az index számlálója szerint a választásokon meghirdetett programhoz képest a foglalkoztatásban mínusz 123 ezernél tartanak, azaz nem hogy többen állnának munkába, de csökkent a munkavállalók száma. A mostani adatok pont ezt a rossz trendet, a kormány nyilvánvaló kudarcát mutatják, ennek próbált elébe menni a miniszterelnök a sikerpropagandájával. A jelek szerint azonban ez visszaütött, a kommentelők hozzászólásai alapján az emberek azért nem olyan hülyék, mint a Fidesz gondolja róluk: egyre többen érzik a saját bőrükön a kiáltó ellentmondást a kormány állításai és a valóság között.

A foglalkoztatás hazai romlása azért is feltűnő, mert az adósságválságtól közvetlenül nem sújtott uniós országok többségében éppenséggel javulnak a mutatók. Különösen igaz ez a fő piacunkon, Németországban, ahol a munkanélküliség mostanra sokéves mélypontra, 7,3 százalékra csökkent és a további kilátások is kedvezőek. Ez kész szerencse számunkra, mert a kiváló eredményeket mutató exportunk meghatározó a gazdasági bővülésünk szempontjából, ha a Fidesz választási programjának megfelelően főleg a belső piacra hagyatkoznánk, már összeomlottunk volna. Ezzel együtt elgondolkoztató, hogy a dinamikusan növekvő ipari termelésünk dacára miért indult növekedésnek a munkanélküliség.

Az okok sokrétűek és sajnos közvetlen összefüggésbe hozhatók a kormány végiggondolatlan intézkedéseivel: miközben a munkavállalás ösztönzését hirdeti, a konkrét lépései rendre ez ellen hatnak. Nézzük sorjában. A hiány csökkentésére a valódi reformok helyett hozott, átmeneti bevételszerzést célzó döntésekről, a bankokat, az energetikai és távközlési szektor, valamint a kereskedelmet sújtó különadókról a szakértők azonnal mondták, hogy visszafogják a növekedést, a fejlesztések leállításához és létszámcsökkentéshez vezetnek, ami a kapcsolódó kisebb vállalkozások tömegeit is érinti. Az új adószabályok nem csökkentették a munkavégzésre rakódó, uniós összehasonlításban is kiugróan magas terheket, hanem a lakosság felső negyedének hagytak több százmilliárdot a zsebében, a többségnek viszont csökkent a reáljövedelme. Így a cégek helyzete sem javult, a belső kereslet sem növekedett, ebből tehát új munkahelyek nem teremtődhettek.

A megszorítások jegyében drasztikusan visszaestek az állami beruházások, amelyek pedig a korábbi válságok tapasztalata alapján alapvetően járulhatnának hozzá a foglalkoztatás növeléséhez. A közszférában a költséglefaragások és létszámcsökkentések szintén nem javítottak a munkaerőpiaci helyzeten. Ha ehhez hozzávesszük, hogy január óta gyakorlatilag leállt a közmunka-program, az uniós pályázati rendszer pedig már ősz óta alig működik, miért csodálkozunk azon, hogy emelkedik a munkanélküliség? A felsoroltak okozta károkat még a gyorsan bővülő kivitelre termelő cégek sem tudják ellensúlyozni.

A legnagyobb baj az, hogy jelentős javulás az elkövetkező években sem várható. A független szakértők egybehangzó véleménye szerint a foglalkoztatás valamelyest javulni fog ugyan, de a több százezer, sőt milliós új munkahelyet vizionáló tervek teljesen illuzórikusak. A munkanélküliség belátható ideig még 10 százalék körül marad, a Széll Kálmán tervben és a konvergenciaprogramban felsorolt intézkedések nem elegendőek a lényegi változáshoz, sőt számos elemük éppen az ellenkező irányba hat. Ilyen például a közszférában tervezett létszámcsökkentés, az önkormányzatok gazdálkodásának szigorítása, a munkaerőpiaci alap 120 milliárd forintos megvágása, a munkanélküli ellátás 90 napra csökkentése, a kormány hibás adópolitikájának kompenzálására a magánszférában extra béremelések kikényszerítése, valamint számos olyan megszorító lépés, amely a fizetőképes keresletet csökkenti.

Teljesen irreálisak azok a kormányzati elképzelések, hogy a foglalkoztatást a rokkantnyugdíjból visszatérőkkel és a kedvezményes nyugdíjazás szigorításával érzékelhetően növelni lehet. Hasonlóan légből kapott az az elgondolás, hogy majd a mezőgazdaság és a turizmus szívja fel a munkaerőt. Egy példa erre: az illetékes miniszter szerint az agrárium 700 ezer embernek ad majd munkát, ami annyit jelent, hogy a foglalkoztatottak mintegy 15 százaléka fog ott dolgozni! Csak összehasonlításul: a hozzánk hasonló adottságú uniós országokban ez az arány ennek csupán harmada, egyebek mellett ezért is tudnak hatékonyan és versenyképesen élelmiszereket termelni, szemben velünk.