Miután az öngondoskodás terén messze nem vagyunk
tudatosak, a tücsök-szemlélet miatt rendkívül komoly gondok várhatóak
nyugdíj-fronton. Az emberek döntő része csak a 40-es évei végén
szembesül a probléma szorításával, akkor pedig már nehéz az orvoslás.
A kínaiak 41 százaléka bizakodik abban, hogy
nyugdíjba vonulása után is komfortos életnívón tud majd élni – derült ki
az Aegon 15 országot felölelő nyugdíj-kutatásából. A vélekedés jórészt
összefügghet azzal, hogy a kínai gazdaság növekedését már érzik legalább
a városokban lakó kínaiak (aligha felun élőket ért el a felmérés),
másrészt ne feledjük el: a világ legnépesebb országában az elmúlt évekig
nem volt társadalombiztosítás, az idősek ellátásáról a fiatalabb
nemzedék gondoskodott...
 |
| Milyen szinten készül a nyugdíjas évekre? |
A gazdasági fejlődésbe vetett hit köszön vissza ott is, hogy a
fejlődő országok – India, Brazília – polgárai között találunk csak olyan
válaszadói közösséget, ahol legalább egyharmados az időskori ellátás
biztonságát vélelmező emberek csoportja. Magyarországon a megkérdezettek
mindössze 9 százaléka véli úgy, hogy rendben lesznek az öregkori évek –
de, hogy van még lejjebb ezt a 4 (!) százalékos lengyel adat jelzi. A
magyar válaszadók 78 százaléka vélekedik úgy, hogy a helyzet bizonyosan
rosszabb lesz, mint most, ami azt jelzi, hogy hosszú távon nem tud
biztonságot nyújtani az a kormányzati ígéret, hogy a kabinet nem engedi
el a (jövőbeli) nyugdíjasok kezét.
Tücsök-szemlélet
A nyugdíjas évekre történő tudatos felkészülést mérő Aegon
Nyugdíj-felkészülési index 5,8 százalékos átlagos mértékéhez képest a
magyar adat 4,9 százalékot mutat, amely Japánt leszámítva a legrosszabb a
felmérésben szereplő országok között, s a teljesen más nívón élő
svédekkel és japánokkal együtt a legkevésbé vagyunk felkészültek arra
nézvést, mit is kellene tennünk a nyugdíjas évek megalapozására.
Ráadásul a jelenlegi helyzetben a magyarok kifejezetten
tücsök-mentalitással bírnak: 75 százalékunknak nincs vészhelyzeti terve
arra az esetre, ha a nyugdíjkorhatár elérése előtt valamilyen okból
munkaképtelenné válna. Ha már biztosítás, csak a megkérdezett
honfitársaink húsz százalékának volt valamilyen jövedelempótló
biztosítása, s 23 százaléknak van kritikus betegségre (rák, agyvérzés,
infarktus) szóló biztosítása.
Egy új szereplő
Zatykó Péter, az Aegon vezérigazgatója szerint egyszerűen hiányzik a
magyar társadalomból az öngondoskodási hajlam, ráadásul a pénzügyi
ismereteink is rendkívül szerények. Az emberek döntő többségének fogalma
sincs arról, hogy bizonyos előtakarékossági termékek esetében komoly
állami (adó)kedvezmények vehetőek igénybe – még az immár évtizedes
múltra visszatekintő lakástakarékpénztári kedvezmények is ismeretlenek
az átlagemberek előtt, mit várhatunk akkor az egyéb nyugdíjcélú
megoldástól.
Az új szereplő, a nyugdíjbiztosítás – hiába adja az új kötések 25-30
százalékát – csak akkor kelendő, ha „eladják” nekünk: hiába nézték meg
eddig 29 milliószor az Aegon nyugdíjkalkulátorát, csak 61 ezren
tarifáltak rajta. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy az alacsonyabb díjat
kínáló (hiszen sokkal kisebb a szerzési díj/jutalék) internetes
szerződéskötési modul révén csak heti 4-10 szerződés érkezik be a
társasághoz, igazán szomorú képet kapunk.
Nyugdíjkatasztrófával lehet csak számolni
Önmagától az emberek nem fognak szerződést kötni, sőt a korábbi
szerződéseit is hajlamosak hanyagul kezelni. Az idén eddig mindössze
nagyjából 200 fővel bővült az egyébként komolyan, jogszabályi szinten
bekorlátozott költségekkel működő Aegon önkéntes nyugdíjpénztár létszáma
(a jutaléklimit miatt az ügynökök, alkuszok nem igazán kínálják a
terméket). Mindez annak fényében drámai, hogy az Aegon a 3. legnagyobb
piaci szereplő, mintegy 190 ezer önkéntes pénztári számlát kezel. Igaz –
mondta el Zatykó Péter – a tagoknak csak mintegy fele fizet tagdíjat –
jellemzően azok, ahol a munkáltató még mindig cafeteria-elemként
tartotta meg a pénztári befizetést.
Addig, amíg a rövid távú megélhetést biztosító Erzsébet utalványra
váltja mindenki az öngondoskodási célzatú megtakarítási termékeit a
juttatási sorban, aligha lehet mással számolni, mint
nyugdíjkatasztrófával – s akkor a fent említett 9 százalékos bizakodói
arány is utópiává válik.
Nem lehet elég korán kezdeni
Pedig - hallható mindenhol - a legkisebb összegű megtakarítással is
érdemes nekirugaszkodni fiatal korban. A gondot az jelenti, hogy a
nyugdíjas évek bizonytalansága a 40-es évek végén kezd feszítővé válni -
ekkor viszont már a havi 10-20 ezer forintos megtakarítás sem hoz
érdemi enyhülést a nyugdíjas évekre. Mert - hiába gondoljuk azt, hogy a
csemeték kirepülésével, a lakás biztonságával, stb. - már sokkal
kevesebb is elég a megélhetéshez, költségek - például orvosi számlák -
bizony lesznek. Márpedig a minimálbérre bejelentett nemzedék a legjobb
esetben is csak 50-100 ezer forintos nyugdíjjal kalkulálhat, sőt sokak
számára a nyugdíjminimum lesz csak elérhető. Ennek 28 500 forintos
összege pedig 2008. óta nem változott...
Kommentáld!