"Egy este egy koktélpartin egy híres zongorista eljátszott néhány számot. Később odajött hozzá a háziasszony, és azt mondta:
- Bármit megadnék azért, hogy úgy játsszak, mint ön!
A zongorista egy darabig elgondolkozva nézte, majd így szólt:
- Nem, nem hiszem.
A háziasszony meglepetten, és zavarban a vendégei előtt, azt nondta:
- De igen, teljesen biztos vagyok benne.
A zongorista megrázta a fejét.
- Ön szeretne úgy játszani mint én, de nem szeretne napi nyolc órát gyakorolni húsz éven át, hogy megtanulja, hogyan kell.
Egy időre csönd lett: a vendégek a tányérjukat bámulták. De senki sem
kezdett vitázni. Mindenki tudta, hogy a zongoristának igaza volt. A
háziasszony blöffölt. Szeretett volna zongoraművész lenni, de nem
szeretett volna azzá válni.
Megkaphatsz bármit, ha hajlandó
vagy megadni az árát. Az árat kifejezheted dollárban, centben vagy éppen
munkaórában. Lehet az ár az erőfeszítés, amit egy képesség
elsajátításába fektetsz, vagy az, amiről le kell mondanod azért, hogy
megkapd, amire vágysz. Bármi is legyen az ár, meg kell fizetned az
utolsó fillérig. A sors nem alkuszik.
Azon elhatározásod, hogy te
igenis megfizeted az árat, adja neked az erőt ahhoz, hogy valóra váltsd a
kívánságod. Ha száz százalékig biztos vagy benne, hogy hajlandó vagy
kifizetni, akkor száz százalék, hogy sikerül. Ha ötven százalékig vagy
biztos benne, akkor az esélyed ötven százalékos. Ok és okozat egyszerű
összefüggése az egész. Az ár az ok, a kívánság az okozat. Add meg az
árát,
és kívánságod teljesül."
(Forrás: Keith Ellis: Csodalámpa)
Kommentáld!