Mihancsik Zsófia kitűnő cikkben (Zsidózás: rövid felelősségtörténet) leplezi le a „középen állók”, az egyfelől a „bolsevik”, másfelől a „náciveszélyt” eltúlzók ellen kiegyensúlyozottan fellépő igazságosztók (Sólyom, a Fidesz és az LMP vezető politikusai) hamisságát, felelősségüket abban, hogy a nyíltan antiszemita, náci erők a mai Magyarországon szabadon garázdálkodhatnak. Cikkében azt írja: „a Fidesz lassan bele fog bolondulni az állandó kommunistaellenes mozgósításba, mert bármilyen sajnálatos ez nekik, ma Magyarországon gyakorlatilag nincsenek klasszikus értelemben vett kommunisták, akik meg vannak, azok totálisan hatástalanok és elszigeteltek”, és hozzáteszi: épeszű ember aligha értheti ezt a retorikát.

Én megpróbálnám értelmezni. Régóta tudjuk, hogy a gyűlölködésnek nem kell hogy racionális tárgya legyen. A magyar nép 50-60 százaléka például kitartóan képes utálni a „pirézeket” is. A társadalom sajnos nem kis részében – különösen válság idején – elemi szükséglet a gyűlölködés. Minden rosszért másokat hibáztatni, a bajok miatt bűnbakokat állítani segít ugyanis sokaknak lecsúszott, félresiklott, reménytelen életük elviselésében. És ebbe a körbe tartozhat megannyi olyan honfitársunk is, akiket a külső szemlélő sikeresnek, befutottnak tart: neves színészek, egyetemi tanárok, gazdag üzletemberek, akik elégedetlenek, mert úgy érzik korántsem kapták meg mindazt, ami „jár” nekik, vagy esetleg az életük számukra fontos más területén vallottak kudarcot, és gyengék ezzel szembenézni, az okokat magukban keresni. És végül, persze, vannak a megélhetési gyűlölködők: újságírók, politológusok, álcivilek, kommunikációs tanácsadók. Ez a gyűlöletpotenciál aztán tárgyat keres, egy útszéli politika pedig a szavazatokért való gátlástalan harcban kínál is nekik.

Látjuk, következetes uszítás esetén a zsidógyűlöletre még ma is jelentős igényt lehet támasztani. A magyarországi fasiszta párt pedig jó ideje nyíltan zsidózik. Ezt az utat azonban a kormányon lévő Fidesz nyilván nem követheti: nyíltan nem zsidózhat. Teszi hát kódoltan és sunyin, ahogy erre Kuncze Gábor, a Szabadelvű Polgári Egyesület elnöke felhívta a figyelmet, és amelyről Mihancsik Zsófia másik cikkében részletesen és meggyőzően ír.

Csakhogy látni kell: ez a burkolt és sunyi zsidózás nem elég hatékony, mert a Fidesz számára nem bizonyult elég eredményesnek politikai ellenfeleik végleges felszámolásához. Nosza, akkor kommunistázzunk, azt ugyanis nyíltan is szabad. Ez egy rendszerváltó párt szájából igazán hitelesen is hangozhat. És emiatt még a szigorú tekintetű Európai Unió is legfeljebb csodálkozik. Ahogy pedig a Horthy-diktatúrában zsidó az volt, akit a hatalom annak nyilvánított, itt és most mit sem számít, hogy nincsen úgyszólván egyetlen kommunista sem. Kommunista az, akiről Orbán és a Fidesz ezt állítja. Így lehetnek politikai ellenfeleik bankárok, népnyúzó nagykapitalisták és kommunisták egyszerre.  Látni kell tehát, hogy ma a kommunistázás nem más, mint a zsidózás legális, sőt alkotmányos formája.

(Kerekes Zsuzsa)
A szerző jogász