Az ország közgondolkodásának jelentős torzulását mutatja, hogy a demokratikus pártok az Európai Unióban szalonképtelen, - és tegyük hozzá a XXI. században szokatlan mértékben múltat idéző - radikálisan nacionalista Jobbikkal kénytelenek versenyezni a választók kegyeiért. Néhány évvel ezelőtt ez a helyzet még szinte elképzelhetetlen volt, de mára úgy tűnik, az ország radikalizálódása megdöbbentően felgyorsult. Persze lehet találgatni az okokat és lehet elintézni annyival az ügyet, hogy a vidéken élő, rosszul tájékozott, alacsonyabb műveltségi és egzisztenciális szinten élő – és így a kormánymédia által könnyebben manipulálható - tömegek megtévesztettsége az oka az erős jobbratolódásnak, de részint ez csak félig lenne igaz, részint egy millió ember esetében már mélyebb okoknak is lenniük kell a háttérben.

De melyek ezek az okok? Meggyőződésem, hogy a vidékiek körében kialakult kiúttalanság érzése játszik közre leginkább a helyzet kialakulásában. Kijelenthető ugyanis, hogy a 2014 -es választás során a vidéki lakosság körében szerepelt a legjobban a Jobbik. (Budapesten és a nagyvárosokban korántsem volt fölényben.) Ehhez társul, hogy a közepes műveltségi szinten álló, szakmunkás-, vagy szakközépiskolai végzettségű és a legszegényebbeknél valamivel jobban élő vidékiek szavaztak legnagyobb arányban Vona Gáborék pártjára.  Ennek a rétegnek, vagyis a kisvárosokban, falvakban élő, napi megélhetési gondokkal, munkakereséssel küszködő, folyton güriző, több milliós tábornak az anyagi lecsúszása, deprimáltsága, reményvesztettsége, és mindezek miatt a Jobbikhoz való közeledése meghatározó módon befolyásolta a radikális jobboldal megerősödését. Persze a végeredményhez hozzájárult a vidéki életformához sok esetben hozzátartozó tájékozatlanság (vagy egyoldalú forrásokból történő tájékozódás), az objektív információforrásoktól való elzártság és az a tény is, hogy a vidékieket a Fidesz és a Jobbik mellett (egyelőre) senki nem volt képes eddig megszólítani. Legalábbis ők így érzik. Így már árnyaltabb a kép, hiszen a fentiek alapján mindjárt négy ok is kínálkozik arra, hogy miért fordulnak a Jobbik felé a vidéki tömegek

1. Egyrészt a Jobbik népszerűsége és erősödése hátterében a vidéken egyre jellemzőbb kilátástalan anyagi és egzisztenciális helyzet áll, melyben a vidékiek valós gondjaira csak a Fidesz és a Jobbik tud válaszokat kínálni. Orbán pártja a közmunka-program és rezsicsökkentés becsapásával, Vonáék pedig a magyar föld védelmének dogmájával érik el, hogy a vidékiek megszólítva érezzék magukat. Az összes többi párt vagy túl elvont (megfoghatatlan), vagy a vidéki emberek számára hiteltelen „szólamokkal” jelenik meg a politikai palettán.
2. A Jobbik előretörésének második oka a már említett objektív tájékoztatás lehetőségétől való elzártság, mely szinte csak a kormány-média jobboldali üzeneteit engedi eljutni az emberekhez. Félreértés ne essék, "objektív tájékoztatás" alatt nem az értendő, hogy a Fidesz helyett a demokratikus oldal kommunikációja jusson el a választókhoz, hanem annak esélye, hogy a lakosság minden politikai erő üzeneteit egyformán el tudja érni, másrészt meglegyen az emberekben annak igénye, hogy többoldalúan tájékozódjanak. A gond az, hogy ez a konstelláció egyidejűleg ritkán valósul meg vidéken. Sok helyen - részben anyagi okokból - csak az állami TV csatornákat fogják, és sajnos igény sem nagyon van az ellenzéki adók, hírújságok anyagainak nyomon-követésére, vagy az interneten olvasható politikai tartalmak elérésére. (Bizonyos kimutatások szerint a teljes magyar médiának csak alig 5% -a ad terepet az demokratikus-ellenzéki gondolatok, programok és elvek megjelenésének, és ez a csekély arány is inkább a nagyvárosokban érezhető.) Ez a fajta egyoldalúan jobboldali informálódás szinte kirekeszti a vidékiek "politikai-gondolatvilágából" a baloldali, vagy liberális megközelítéseket. (Sőt, többnyire csak a Fidesz által szándékosan eltorzított karikatúrája jut el az emberekhez.) Ilyen közegben nyilván a "Fidesz vagy a Jobbik" kérdés kerül a kizárólagos döntési pozícióba, a "melyik pártot válasszam a 18 -ból" helyébe!
   
3. A Jobbik népszerűségnövekedésének harmadik oka a fiatalok gondolkodásmódjának megváltozásában keresendő. Az elhelyezkedési és egzisztenciateremtési reménytelenségből fakadó passzivitás és radikalizálódás a Jobbik felé fordítja az ifjúságot. Tegyük hozzá azt is: nincs semmilyen más politikai erő, melyet választhatnának. Legalábbis olyan, mely a Jobbikhoz hasonló módon „megkeresi” őket, odafigyelve rájuk. (Ha a demokratikusnak mondott baloldali-liberális erők fordulatot terveznek 2018 -ban, akkor megkerülhetetlenül foglalkozniuk kell a két, számukra eddig alig elért, és egymással nagy fedésben álló társadalmi réteggel: a vidéki lakossággal és a fiatalsággal.)
   
4. Végül szerintünk a Vona-párt előretörésének negyedik oka az egész lakosságot érintő „válság-üzemmódra” kapcsolt közgondolkodás, melyben a pénz utáni hajsza mellett minimális idő sem jut a politikai alternatívák megismerésére, az értelmiségi ellenvélemények felfedezésére. Mindezek helyett az embereknek csupán a legegyszerűbb rendpárti hívószavak, populista jelmondatok „felfogására” marad igényük (és idejük).

Négy ok, melyek szinte mindent megmagyaráznak, kivéve persze a teljesen logikátlan elvakult sovinizmust, mely tegyük hozzá: a Jobbik szavazótáborának nem csekély részét mozgósítja. (Ezzel viszont – a felvilágosítás és magasabb szintű oktatáson-nevelésen túl – nagyon nehéz bármit is kezdeni.) Ezen a ponton adódik a kérdés: tulajdonképpen mi is a baj a Jobbikkal? Szintén négy dolog:

1. Az első probléma a Jobbikkal az, hogy olyan értékrendet képvisel, mely torz, ellentmondásokkal teli, igazságtalan ésállandó belső feszültségeket, harcokat generáló, egészségtelen társadalmat teremthet, tönkretéve az ország békéjét, működőképességét, innovatív esélyeit és élhető jellegét. Ez az értékrend (vagy értékrend nélküliség) arra épül, hogy szerintük az emberek közt alá-fölé rendeltségi viszony létezik bizonyos velük született – általuk nem befolyásolható - tényezők mentén, mint a származás (zsidó vagy cigány felmenők megléte) és a nemi identitás (az emberek 5-7 százalékával veleszületett homoszexualitás). Ez a nácizmushoz közel álló felfogásmód megjelenik kulturális-, oktatási-, és társadalompolitikájuk törekvéseiben, egyoldalúan igazságtalan és a világtörténelemben egyszer már kudarcot vallott rendszer veszélyét hordozva.
2. A Jobbikkal kapcsolatban a második gond az, hogy hatalomra jutása esetén befelé forduló, Európától elzárkózó politikát valósítana meg, mely stratégia egy olyan gyenge adottságokkal bíró és apró nemzet esetében, mint a magyar, végzetes lemaradást, sőt működő-képtelenséget hozna. A Jobbik radikálisan nacionalista ideológiájából adódóan mélyen globalizáció-ellenes (ami önmagában nem volna baj) de ebben az esetben ez egyúttal az EU –t alkotó gazdasági-politikai összefogástól való elszakadást is jelentené. Súlyosbítja mindezt, hogy Vona Gábor pártja egy piacgazdaság ellenes, a szabad piaci mechanizmusokat állami eszközökkel befolyásolni akaró, antikapitalista gazdasági elképzelést szeretne megvalósítani, mely az EU –tól való elszakadással ötvözve egyetlen párt, akarat és ideológia számára kiszolgáltatott, diktatórikus jellegű, nemzetközileg magára hagyott, elszigetelt és így fejlődésképtelen országot eredményezne.
3. A harmadik probléma az, hogy a Jobbik számtalan társadalmi problémát radikális eszközökkel akar megoldani, mely eszközök nincsenek tekintettel a társadalmi igazságosság elvére. Az ilyen típusú kormányzás állandósítja a belső társadalmi feszültségeket.
4. A negyedik, súlyos gond az, hogy a Jobbik deklaráltan hirdeti: nem a demokrácia jelenti a magyarság számára a követendő utat. Erős központi irányítást, minden szinten erős állami beavatkozást, határozott irányvonalak-elvek mentén történő, felülről vezetett állammodellt preferálnak. Az ilyen típusú államok azonban kudarcot vallottak a modern kori történelemben, és a magasabb szintet jelentő demokratikus berendezkedéshez már hozzászokott rétegek súlyos visszaesésként élnék meg az ország ilyen típusú átalakítását.

Összegezve azt gondolom kijelenthető: veszélyes tendenciák és folyamatok zajlanak ma Magyarországon, miközben egyelőre nincs olyan politikai erő hazánkban, mely megtalálta volna a megoldásokat a normális közgondolkodáshoz való visszataláláshoz. A helyzet súlyosságát jól szemlélteti az a napokban megjelent felmérés, mely 2008 –ban és 2014 –ben is az egyetemet-főiskolát végző fiatalokat kérdezte a demokrácia fontosságáról. Míg 2008 –ban a válaszolók 55% -a gondolta úgy, hogy a demokrácia minden más politikai rendszernél jobb, addig 2013 –ban már csak a felsőfokú tanulmányokat folytató fiatalok 42% -a vélekedett így! A tanulságot gyorsan és határozottan kell leszűrnie azoknak, akik készek tenni egy 2018 -ban már Orbán nélküli, nemzeti-populizmustól és radikalizmustól (fasizálódástól) mentes új Magyarországért