Mi is történt pontosan Strasbourgban február 16-án?

Február 16-a óta sokat lehetett olvasni, illetve hallani az Európai Parlamentben lejátszódó eseményekről, arról, hogy ezen a napon a közelmúltbeli magyarországi politikai fejleményekről azt a négypárti állásfoglalás-tervezetet szavazták meg, amely kifejezte az EP „súlyos aggodalmát a demokrácia gyakorlásával, a jogállamisággal, az emberi és szociális jogok gyakorlásával, a fékekkel és ellensúlyokkal, az egyenlőséggel és a diszkriminációmentességgel összefüggésben.”

Ahogy az MTI rövidhírként jelentette „a voksolásra három határozati javaslatot is beterjesztettek, és ezek közül a szocialisták, a liberálisok, a zöldpártiak és az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal (GUE-NGL) nevet viselő radikális baloldaliak indítványa kapta meg a szükséges többséget. A másik két, alternatív javaslatot, amelyet a jobbközép néppártiak, illetve a konzervatívok jegyeztek, a plenáris ülés elutasította”.

Hamarosan arról is beszámolt MTI, hogy a négypárti állásfoglalást 315 támogató vokssal, 263 ellenszavazattal, 49 tartózkodás mellett fogadták el az európai képviselők. Ezekből a számokból mindössze a tartózkodók számát találták el helyesen, mivel a hivatalos statisztikák szerint a támogatói szavazatok száma 305 volt, míg 277-en szavaztak ellene.

De még ezzel a megfogalmazással is vannak problémák, ugyanis a voksolás tárgya nem a négypárti állásfoglalás volt, hanem a képviselők az Európai Néppárt javaslatára mondhattak igent, vagy nemet. Tehát pontosabban az volt a helyzet, hogy az Európai Parlament többsége leszavazta a néppárti javaslatot. A hivatalos statisztikák szerint a Parlamentnek 753 tagja van, közülük 631 volt jelen ezen a napon. 277 képviselő szavazott a néppárti állásfoglalásra, 305 ellene, 49-en tartózkodtak, 29-en jelen voltak, de nem szavaztak, és 93-an hiányoztak.

Sok vita folyik Magyarországon arról is, hogy a bal- vagy a jobboldal van többségben az Európai Parlamentben. Hogy miképpen lehet ez vita tárgya, számomra nem egészen világos, ugyanis ez ténykérdés.

Tehát nézzük megint a hivatalos számokat. A legnagyobb frakció az Európai Néppárt (EPP) 271 taggal. Őket követi a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D) 190 taggal. A harmadik legnagyobb frakció a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE/ADLE) 84 fővel. Ők azok, akik gyakran meghatározzák egy-egy szavazás kimenetelét, mivel gyakran szavaznak a konzervatívokkal. A negyedik legnagyobb frakció a Zöldek/Európai Szabad Szövetség (Greens/EFA) 58 képviselővel. Követi őket az Európai Konzervatívok és Reformerek. Ők 53-an vannak. Az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldalhoz 34 képviselő tartozik, őket nevezi a magyar jobboldal nemes egyszerűséggel kommunistáknak. Az euroszkeptikus Szabadság és Demokrácia Európájának 33 tagja van. A legvégén a független képviselők jönnek, harmincan, ők azok, akiket nagyon nehéz besorolni ideológiailag. Vannak köztük konzervatívok, nacionalisták, populisták egy kis náci beütéssel, ugyanis itt foglal helyet a magyar Jobbik három képviselője is. Számításom szerint az inkább konzervatív beállítottságú képviselők többségben vannak. Nem beszélve arról, hogy amint a részletes adatokból is ki fog tűnni, a frakciótagok tudnak meglepetésekkel előállni.

Amikor kiderült, hogy az Európai Néppárt állásfoglalása nem kapta meg a szavazatok többségét, magyar politikusok és újságírók azonnal előjöttek mindenféle magyarázatokkal arról, hogy ez az eredmény miképpen születhetett meg, hiszen a Néppárt a legnagyobb és legbefolyásosabb frakció az Európai Parlamentben. Ez az eredmény, szerintük, csak úgy jöhetett létre, hogy a néppárti frakció több tagja, megszegve a frakciófegyelmet, a frakció saját állásfoglalása ellen szavazott. Azt is tudni vélték, hogy leginkább a franciák és a németek hagyták cserben a pártjukat.

Nem így volt. A 224 jelenlévő frakciótagból mindössze hatan szavaztak ki. Négy svéd, egy finn és egy francia. Hárman tartózkodtak, köztük egy francia, egy olasz, és – ez a legérdekesebb – egy lengyel. Talán érdemes megjegyezni az illető nevét: Róża Gräfin von Thun und Hohenstein. Heten a teremben voltak, de nem szavaztak. Volt köztük francia, német, belga, lett, holland, bolgár és francia. Tehát összesen 16 néppárti képviselő, így vagy úgy, nem tudott egyetérteni a hivatalos frakcióállásponttal. De ez a szám még mindig nem lenne elég magyarázat arra, hogy a néppárti javaslatot nem fogadta el a többség. A megszületett eredmény részben abból fakadt, hogy 31 néppárti képviselő egyszerűen nem volt jelen a teremben. Köztük, hadd jegyezzem meg csemegeként, Deutsch Tamás és Hankiss Ágnes!

Ha összehasonlítjuk a néppárti képviselők viselkedését például a szocialistákéval, azonnal láthatjuk, hogy az összetartás a szocialista frakción belül sokkal erősebb volt, mint a Néppártban. Az S&D frakcióban mindössze egy képviselő, egy olasz nő, voksolt a néppárti javaslatra, és itt is magas volt a hiányzók száma (36). Nyolcan itt sem voksoltak, noha jelen voltak. Érdekes módon senki sem említette, hogy a szocialista Gurmai Zita is köztük volt!

Az Európai Konzervatívok és Reformerek frakciójától érdemes még szót ejteni, ugyanis valószínűleg rajtuk is múlott, hogy a végén a szocialista-liberális-zöld javaslatot fogadta el a parlamenti többség. Ugyanis, mint a hivatalos statisztikákból kitűnik, a frakció úgy határozott, hogy a frakciótagok tartózkodni fognak. A jelenlevő 40 tagból 32 valóban tartózkodott, de egy holland és egy lengyel nem tartotta be a frakcióhatározatot, és a néppárti javaslatra szavazott. Hatan a teremben voltak, de nem szavaztak, köztük Bokros Lajos.

És a legvégén hadd említsem meg a független képviselők csoportját, ahol a három magyar jobbikos is található. Összesen harmincan vannak és közülük 14-en támogatták a néppártiakat, köztük a jobbikos Szegedi Csanád. Hatan szavaztak a javaslat ellen, négy közülük osztrák volt, egy román és egy spanyol. Egy brit tartózkodott, míg egy másik ugyan a teremben volt, de nem szavazott. Nyolcan hiányoztak. Talán érdemes megjegyezni, hogy a két másik jobbikos, Morvai Krisztina és Kovács Béla, nem éreztek fontosnak, hogy jelen legyenek ezen a Magyarországról szóló szavazáson.

Pár nappal ezelőtt Pálffy István (KDNP) az ATV Egyenes beszéd című műsorában azt állította, hogy nem lehet tudni az Európai Parlament választásának részleteit, mert azok titkosak. Szeretném felhívni figyelmét, hogy egyáltalán nem titkosak, hanem teljes részletességgel elérhetők az interneten. Jó lenne, ha a magyar politikusok és újságírók szorgalmasabban tanulmányoznák ezt a portált és a többi könnyen elérhető információt az Európai Parlament működéséről. Akkor talán kevesebb helytelen információ és félrevezető tájékoztatás látna napvilágot. Talán azt is érdemes lenne megtudni, hogy mit is csinálnak a magyar európai parlamenti képviselők Brüsszelben és Strasbourgban.

(Balogh S. Éva)