Tanács István| NOL| 2013. szeptember 7.

Ez már túlmegy a pofátlanság határán!!!!!

Bedőlt a projektcég, a kifizetett lakásból teszi utcára a lakókat a bank

Kilakoltatás lesz, rendőri segédlettel – mondja Solymosi Lajosné 55 éves szegedi tanárnő. Az egész életünk munkája benne van ezekben az 50-60 négyzetméteres lakásokban: ötven év felettiek, nyolcvan év felettiek, kisgyerekesek, súlyosan egészségkárosodottak vagyunk. Kifizettük a lakásunkat a vállalkozónak, mégis megyünk az utcára.

Solymosiék nem hiszik, hogy egyszerű tévedés történt

 Solymosiék ügyvédje nem titkolja, hogy megbízóinak rosszak az esélyei. Első fokon már elvesztették azt a pert, amelyet a Raiffeisen Bank indított harminc hasonló helyzetben lévő család ellen. Az ítélet értelmében kötelesek tűrni, hogy a bank bírósági végrehajtás keretében elárverezze a fejük fölül a lakásukat a társasházat kivitelező és nekik eladó projektcégek, a Hunyadi, illetve a Bakay Projekt Kft. tartozása fejében. A másodfokú tárgyalást januárra tűzték ki, de a jogi helyzet olyan, hogy Solymosiné már csak a csodában tud reménykedni.

Solymosiék esete típuseset: országszerte több tucat, de az is lehet, hogy több száz társasház több ezer lakóját fenyegeti, hogy kiteszik őket a megvásárolt és az utolsó fillérig kifizetett lakásukból, mert a lakást felépítő és nekik eladó projektcég nem adta tovább a tőlük felvett pénzt a hitelező banknak. Az is típuseset, hogy míg a bank pontosan tudta, mit jelent a keretjelzálog intézménye, addig a vevők nem értették pontosan, hogy egyoldalúan őrájuk hárítják a kivitelező cég bedőlésének kockázatát, miközben ők a Raiffeisen Bank és a kivitelező közti szerződésekbe sem láthatnak bele.

Ők Lengyel Gábor építési vállalkozóval kerültek kapcsolatba, akinek érdekeltségébe több projektcég is tartozott. Az adásvételi szerződéseket a vállalkozó javaslatára dr. Gémes Gábor ügyvéd készítette és jegyezte ellen. Két makói károsult, Nagy Sándor és felesége, Nagyné Hajnal Ibolya (ők a Hunyadi Projekt Kft.-től vettek lakást 15 millió forintért) a Csongrád Megyei Főügyészségnek írt feljelentésében később úgy írta le a körülményeket: Lengyel Gábor azt nyilatkozta, vállalkozásának a szegedi Lippai Ügyvédi Irodával van kapcsolata. Ezért célszerű lenne az általa javasolt ügyvédet (dr. Gémes Gábort), megbízni, hiszen az albetétesítési eljárást is ez az iroda végzi. A közös ügyvéd mindkét fél számára előnyös, mert úgy kedvezőbb az ügyvédi költség. Nagyék ezt elfogadták.

A szerződés 1. pontja szerint a megjelölt ingatlant az eladó igény- és tehermentesen adta el. Az 5. pontban kicsit más a tartalom: az eladó szavatolja, hogy az ingatlan „a Raiffeisen Bank Zrt. építési, projektfinanszírozási hitelét kivéve teher- és igénymentes”. A 13. pontban viszont már az áll: „Eladó kijelenti, vevők pedig hozzájárulnak, hogy a sorház kivitelezéséhez eladó projektfinanszírozási hitelt vett igénybe. Felek tudomásul veszik, hogy a jelen adásvételi szerződést a rangsor tekintetében megelőzi a társasházi alapító okirat bejegyzése, valamint a Raiffeisen Bank Zrt. projektfinanszírozási hitelének bejegyzései.”

Az adásvételi szerződés aláírásakor nem a szerződést elkészítő és ellenjegyző dr. Gémes Gábor, hanem ügyvédjelöltje volt jelen. Nagyék feljelentése szerint kérdésükre az ügyvédjelölt közölte, hogy az ilyen jelzálogjog természetes, és az albetétesítési eljárással egyidejűleg megszűnik. Kétségeik ellenére aláírták a szerződést, amelyben nem rögzítették sem a lakásukra eső teher mértékét, sem azt, hogy ki és mikorra köteles azt kiegyenlíteni. Természetesen nem csatolták a Raiffeisen Bank előzetes szándéknyilatkozatát sem, hogy mikor és milyen összegű jelzálogterhet töröl a lakásukról, hiszen nem is tudták, hogy ilyet kérhetnének. A feljelentők szerint dr. Gémes Gábor a későbbiekben mindig megnyugtatta őket, hogy igenis per- és tehermentesen vásároltak ingatlant, amelyet senki sem vehet el tőlük. Ezek után jött a Raiffeisen Bank, amely mégiscsak elveszi tőlük a lakásukat, ráadásul az elsőfokú bírósági ítélet szerint teljesen törvényesen. Solymosi Lajosék is azt állítják: nem dr. Gémes Gábor volt jelen az aláírásnál, hanem az ügyvédjelöltje – ám őbennük az is csak később tudatosult, hogy aki előtt aláírták a szerződést, az nem az a személy volt, aki ellenjegyezte azt. Ők még saját ügyvédet is vittek, ennek ellenére nem voltak tisztában azzal, hogy a szerződésben szereplő homályos mondat azt jelenti: a 12 milliós lakásukra (mint ahogyan a társasház többi lakására is) a Raiffeisen Bank bejegyezte a teljes építkezés 450 millió forintos jelzálogát.

– Ha nem akartak volna becsapni, akkor megmondták volna egyértelműen, hogy amit aláírunk, az ezt jelenti – mondja Solymosi Lajosné. – De hogy valójában mit jelent, azt csak akkor tudtam meg, amikor a földhivatalból telefonáltak, hogy jegyeztessük be a tulajdonjogunkat, mert anélkül nem kerül a nevünkre a lakás, a projektcégnek pedig sokmilliós köztartozása is van. Ezt azóta már kitették a NAV adóslistájára is. Választhattunk: vagy a nevünkre vesszük a lakást a 450 milliós banki jelzáloggal, és majd próbáljuk keresni a jogainkat, vagy a kifizetett, de a nevünkre még be nem jegyzett lakást elviszi az adóhivatal a projektcég adótartozásainak fejében. A lakók megpróbálkoztak minden létező jogorvoslattal. Feljelentést tettek a rendőrségen. Meghallgatták ugyan őket a nyomozók, de szerintük „az ügyvéd viselkedése nem érdekelte őket”. Solymosiné szerint két és fél éve folyik a nyomozás, eddig eredmény nélkül.

A már említett makói házaspár feljelentést tett a Csongrád Megyei Főügyészségen is, ismeretlen tettes ellen jelentős értékre elkövetett csalás bűntettének alapos gyanúja miatt. Dr. Gémes Gábor ellen ügyvédi visszaélés miatt indult nyomozás, amelyet azonban a Csongrád Megyei Nyomozó Ügyészség megszüntetett, mert „bűncselekmény elkövetése nem állapítható meg, és az eljárás folytatásától sem várható eredmény.” Dr. Pigniczki József főügyészségi ügyész a határozatban elismerte, hogy noha Gémesnek az okirat szerkesztése során kötelessége lett volna gondoskodni az eladó projektcéget terhelő jelzálogjog és hitel rendezéséről, ezt valóban elmulasztotta, és emiatt valóban kárt szenvednek a vevők. Ez ugyan a főügyészségi ügyész szerint egyértelműen szándékosan történt, de nem azzal a céllal, hogy az ügyfeleknek jogtalan hátrányt okozzon.

Az ügyészség szerint az ügyvédi visszaélés vádja csak akkor állna meg, ha dr. Gémes Gábor a szerződés aláírásakor, illetve ellenjegyzésekor tisztában lett volna azzal, hogy a projektcég vezetőjének nem áll szándékában az ingatlan tehermentesítése. Nagy Sándor és Nagyné Hajnal Ibolya kártérítési pert indított dr. Gémes Gábor ügyvéd ellen a Szegedi Törvényszéken. A lakásuk árát, 15 millió forintot követelték tőle – álláspontjuk szerint ugyanis az adásvételi szerződés az ő súlyosan gondatlan ügyvédi működése miatt nem tartalmazza a lakásuk tehermentesítésének időpontját és módját – emiatt árverezheti azt el a Raiffeisen Bank. A Szegedi Törvényszék nem vitatta a kártérítés jogalapját, de a pert megszüntette arra hivatkozva, hogy a kereset idő előtti. A Raiffeisen Bank ugyanis e körben összesen 30 lakástulajdonost hívott perbe, de a bíróság szerint még nem tudni, hogy közülük a bank pontosan kinek a lakásán érvényesíti a jelzálogjogát, esetleg mennyiért hajlandó terhermentesíteni az egyes ingatlanokat.

A Szegedi Ítélőtábla helybenhagyta a törvényszék döntését – a meddő próbálkozás 150 ezer forint perköltséggel terhelte Nagy Sándort és feleségét. – A döntést én úgy fordítom le, hogy amíg ki nem tesznek a lakásból, addig nem ért kár. A bíróság szerint majd akkor pereljünk, ha már a híd alatt alszunk – jegyzi meg Nagyné Hajnal Ibolya. Nagy Sándorék a Szegedi Ügyvédi Kamaránál is bepanaszolták dr. Gémes Gábort. A fegyelmi tanács 200 ezer forint pénzbüntetést szabott ki rá, amiért úgy járt el a panaszosok nevében is, hogy arról nem készített megbízási szerződést. Dr. Kertész József, a Szegedi Ügyvédi Kamara elnöke azt mondja: a fegyelmi tanács abban marasztalta el Gémest, amiben az ügyvédi törvény alapján elmarasztalhatta. Az elnök szerint nincs jelentősége, hogy a fegyelmi tanács nem hallgatta meg a panaszosokat, ez szuverén joga. Az, hogy Gémes Gábor volt-e ott a szerződés aláírásakor, vagy az ügyvédjelöltje, nem releváns, hiszen a jelölt Gémes megbízottjaként is eljárhatott. Azt, hogy a szóbeli tájékoztatás mire terjedt ki, azt utólag nem lehet eldönteni, de tény, hogy aláírták a szerződést, amelynek értelmében immár az elsőfokú ítélet szerint is a Raiffeisen Bank viheti a fejük fölül a lakást. A kamarai elnök szerint a többi nem fegyelmi ügy.

Solymosi Lajosék ötödik éve leveleznek a Raiffeisen Bankkal. Szerették volna megtudni, hogy azt az összeget, amellyel ők kiegyenlítették a lakásuk árát, a vállalkozó befizette-e a hitele törlesztésébe. A Raiffeisen azonban a banktitokra hivatkozva nem adott erre választ, és felhívta a figyelmüket, hogy ők nem állnak jogviszonyban a bankkal. Kiderült azonban, hogy annyira azért mégiscsak jogviszonyban vannak, hogy a banknak jogában áll elárvereztetni a kifizetett lakásukat. A lakástulajdonosok azt is csak az elsőfokú tárgyaláson tudhatták meg, amikor a bíróság kötelezte a feleket az iratok bemutatására, hogy a Raiffeisen Bank és a projektcégek között milyen szerződések születtek. Az derült ki, hogy, ha a projektcég nem fizet, és emiatt a bank értékesíteni kényszerül a lakásokat, akkor a vételár a megállapított forgalmi érték fele. Előzőleg több lakó, köztük Solymosiék is megpróbálkoztak azzal, hogy peren kívül megegyezzenek a Raiffeisen Bankkal.

A bank azonban csak akkor lett volna hajlandó törölni a Solymosiék lakásán lévő jelzálogjogát, ha a teljes vételárat még egyszer kifizetik neki. Sőt, még akkor is aláíratott volna velük egy nyilatkozatot, hogy lemondanak arról, hogy a jövőben bármiféle követelést támasszanak ezzel kapcsolatban. Vagyis, egy árverési vevőnek akármilyen, a szerződés szerint féláron is eladnák a lakást, csak Solymosiéktól követelnek 100 százalékot, akik egyszer már kiegyenlítették a teljes vételárat. Solymosi Lajosné elmesélte, hogy már tartott a huzavona, amikor megszólította őt Szeged belvárosában egy férfi, és megkérdezte: megér-e nekik kétmillió forintot, ha megtarthatják a lakásukat? A munkájából hazafelé tartó tanárnőnek az volt az első kérdése: és ez így legális? A férfi elkezdett nevetni, mire az asszony azt mondta: majd megbeszélik a férjével, utána találkozzanak. A férfi azt mondta: majd akkor találkoznak, amikor ő szól.

Nem találkoztak többé, de Solymosiné szerint tény, hogy az ő 20 lakásos társasházukból 5 lakónak az ingatlanáról levették a jelzálogot, és mindannyian mélyen hallgatnak arról, hogyan tudták ezt elintézni. Dr. Maklári András, Solymosiék jelenlegi jogi képviselője ismer jogszerű megoldást is. Volt olyan lakó, aki az ügyvédje tanácsára kikötötte: csak akkor írja alá az adásvételi szerződést, ha a projektcég hoz egy igazolást a banktól, mikor és milyen összeg befizetése után törölteti az ő ingatlanáról a jelzálogjogot. Mivel ragaszkodtak ehhez, érdekes módon tudott a bank ilyen igazolást kiadni – enélkül azonban nem volt erre hajlandó. Más esetben a lakásvásárló is a Raiffeisen Banktól vett fel hitelt az ingatlanára, és nem a kivitelezőnek, hanem közvetlenül a banknak fizetett – őneki sem kell a híd alá mennie. Dr. Maklári András szerint az árverezési perben feltárult néhány részlet a Raiffeisen Bank és a projektcégek kapcsolatáról.

A projektcégek nem minden esetben a hiteltörlesztésre használták a vevőktől kapott vételárat. Nem tisztázódott, de vélelmezni lehet azt is, hogy a bank a befizetett pénz egy részét nem a tőketörlesztésre, hanem kamatra és banki költségre számolta el. Az ügyvéd abban is felveti a bank felelősségét, hogy menet közben nem ellenőrizte az építkezések folyamatát: akkor ugyanis még időben felismerhette volna, hogy a kivitelező nem teljesítette a hitelszerződésben vállaltakat; a lakók fizettek a projektcégeknek, de a pénz nem érkezett be a bankhoz.

– Feltételezem, hogy a bank úgy gondolkodott: ha a kivitelező sorozatosan megszegi a szerződést, az ő pénze akkor is biztosítva van – legfeljebb elárverezi a lakásokat – fogalmaz dr. Maklári András. Solymosi Lajosné egyszerűen nem tudja elfogadni, hogy a januári másodfokú tárgyalást követően egy végigdolgozott élet után mindenüket elveszíthetik. Ő feltételezi, hogy a vállalkozó, az ügyvéd és a bank ügyintézői együttműködtek, aminek következtében 30 család kerül az utcára jogerős bírói ítélettel. Nem hiszi, hogy ez egyszerű tévedés volt – de láthatólag a haja szála sem görbül emiatt senkinek.

Nagyék fotókat készítettek arról, hogy az ő társasházukban lakó Lengyel Gábor, az állítólag tönkrement vállalkozó szlovák rendszámú, sokmilliós Mercedes terepjárón jár, emellett használ még egy Mercedes Vito furgont is. A Délvilág napilapban pedig megjelent, hogy a vállalkozó lánya a saját lován tanul lovagolni a makói lovasiskolában. Dr. Gémes Gábor ügyvéd ellen megtagadta a nyomozást az ügyészség, két és fél éve nem jut semmire a rendőrség, az ügyvédi kamara nevetséges összegre bírságolta, és tanít az egyetemen. Mivel a jog csődöt mondott, és úgy érzik, nincs, sőt 2009-ben, amikor a szerződést megkötötték, sem volt itt jogállam, megpróbáltak a politikához fordulni segítségért. Nyílt levelet írtak Orbán Viktor miniszterelnöknek és a Raiffeisen Bank elnökének – választ nem kaptak.

Kérték Morvai Krisztina, a Jobbik európai parlamenti képviselőjének és Újhelyi Istvánnak, az Országgyűlés MSZP-s alelnökének segítségét – válaszra sem méltatták őket. Darák Péter Kúria-elnöknek írt levelükre a Szegedi Törvényszék elnökhelyettese válaszolt: felvetéseik értékelése kizárólag a kilakoltatási perüket tárgyaló bíróság feladata. Áder János államelnök hivatala is válaszolt: az elnök nevében sajnálkoztak, hogy nem áll módjában segíteni. – Az elnök úr akkoriban adott kegyelmet tucatnyi bűnös embernek – mondja Solymosi Lajosné. – Nekünk mindössze annyi volt a „bűnünk”, hogy nem értettünk meg egy trükkös mondatot, és emiatt 30 család elveszíti az egész életét. Én nem akarok az utcára kerülni, egyszerűen csak abban a lakásban akarok maradni, amelynek az árát megfizettük, és amiben benne van az életünk munkája. Nem tudnánk még egyszer újrakezdeni. Ha a bűnözők kérhetnek és kaphatnak kegyelmet, akkor mi is kegyelmet kérünk.

Némaság

Lengyel Gábor építési vállalkozó a megkeresésünkre nem kívánt nyilatkozni. Dr. Gémes Gábor ügyvéd először azt ígérte, nyilatkozik, később azonban elérhetetlenné vált számunkra. A Lippai ügyvédi irodában hagyott üzeneteinkre sem reagált. Murányi Ákos, a Raiffeisen Bank kommunikációs munkatársa szintén nem adott érdemi választ az ügyet illető kérdésünkre.

Megkerestük Felcsuti Pétert is, mivel a szóban forgó szerződések aláírása idején ő volt a Raiffeisen Bank és a Magyar Bankszövetség elnöke. Megkérdeztük, mennyire tekinti a keretjelzálogot csalárd jogintézménynek, amely alkalmas arra, hogy egyoldalú előnyöket biztosítson a projekthiteleket folyósító bankoknak, illetve megkönnyíti, hogy a csődbe kerülő építő vállalkozások miatt keletkező károkat az ügyfelekre hárítsák? Megkérdeztük Felcsutitól: helyénvalónak találja-e azt a banki gyakorlatot, hogy amikor az ügyfél érdeklődik, akkor nincs jogviszony, hanem banktitok van, de amikor az építő cég bedől, akkor mégiscsak van jogviszony, és árverezi a bank a házat? Helyénvalónak találja-e, hogy Solymosiék, akik kifizették a lakásukat, jogerős bírói ítélettel az utcára kerüljenek? Arra hivatkozva, hogy ő már régen megvált akkori funkcióitól, nem kívánt válaszolni a konkrét kérdésekre. Emlékeztettük, hogy ő egy kormányváltásra készülő ellenzéki párt szakértője, aki döntési helyzetben is találkozhat még a Solymosiékéhoz, Nagyékéhoz hasonló problémás esetekkel. Felcsuti elhárította a választ arra a kérdésünkre is, hogy hatalomra kerülésük esetén mit tenne az érdekükben.

Felcsúti Péter (FIDESZ)-"Ha az állam 100 forint helyett 93 forintot fizet ki a bankoknak az önkormányzati adósságátvállalás során, az bizony szelektív államcsőd - mondta az ATV Egyenes Beszéd című műsorában Felcsuti Péter, a Raiffeisen korábbi vezérigazgatója. Szerinte ez a meccs még nincs lefutva, ami pedig a 16%-os kamatadó 6%-os egészségügyi hozzájárulással történő megfejelését illeti, az annak a bújtatott beismerése, hogy az egykulcsos adórendszer nem működik."