Ha
blogot ír az ember, alkalma nyílik bepillantani egy olyan világba,
amelyet máshogyan talán meg sem látna. Az utcán járva, munkahelyen, a
boltban vásárolva, hivatalos ügyeket intézve nem annyira szembetűnő az,
ami a blog kommentjeit olvasva sötét, bár (remélhetőleg) kis szelete
társadalmunknak.
Fotó: lazarg.com
A pártok, ezen belül kiemelten a Fidesz megosztó politikája termékeny talajra hullott.
Emberek,
ebben az országban élő, önmagukat magyarnak valló emberek fejében is
háború van, mégpedig gyilkos indulatoktól fűtött, valóságos háború.
Számukra létezik a MI és a TI.
Néhány éve még elképzelni sem tudtam azt, amivel ma szembesülnöm kell. Félek, nem csak nekem. Mindenkinek.
A társadalom pacifikálásáról homlokegyenest más a véleményem, mint a neves lengyel politológusnak.
Minden másban egyet kell értenem a meglátásaival (bár ne így lenne!), de a magam részéről békét nem látok.
Ellenkezőleg: iszonyatos indulatok fortyognak és szinte gáttalanul bugyognak a felszínre.
Mocskos és bűzös gondolatok öltenek testet, melyeket már réges-régen ki kellett volna irtani a fejekből, a lelkekből.
A kormány széles teret enged, tevőlegesen vagy félrenézéssel támogatja is ezeket a torz eszméket.
Az előző ciklusban inkább félrenézéssel, a rendszerváltás óta egyre tevőlegesebben.
Igen, volt rendszerváltás. Most volt, a választásokat követően.
Valódi rendszerváltás.
Már nem egy ország népe vagyunk.
MI és TI. Ezek lettünk.
A
kormányt támogató MI és TI - zsidók, cigányok, melegek, értelmiségiek,
gondolkodók és mindenki, aki a kormánypárttal szemben kritikát merészel
megfogalmazni.
Már régen nem politikai eszmék szembenállásáról van szó. Az rendben van, rendben lenne.
Már arról szól a történet, hogy aki ellenség, az takarodjon. Pusztuljon.
Ez már nem szalonzsidózás, hanem vegytiszta gyűlölet.
Beteg, kártékony és rémületes indulatok fortyognak a felszín alatt. Tehetetlen és feneketlen düh.
Nem értem. Soha nem fogom érteni. Elfogadni sem tudom, nem is akarom.
Ez az ország szar hely lett.
Olyan hely, ahol a nacionalizmus elvadult, beteg formái jutnak élettérhez és nem teszünk ellene.
Olyan ország vagyunk immár, ahol egy magas beosztású politikus is bátran és nyilvánosan buzizhat, cigányozhat, zsidózhat.
Olyan ország, amelyben természetes, hogy ha valaki szembenáll a kormány törekvéseivel, az hazaáruló, nem magyar.
Ma már bátran ordítják az arcunkba, hogy takarodj innen, ez nem a te hazád.
Néhány éve még nem hittem volna, hogy lehet így gondolkodni, lehet ilyesmit írni.
A nekem küldött kommentekből idézek, név nélkül.
Az ország szétszakításáért sokat tettetek és tesztek Ezzel a bloggal is.
Nem gondolom ,hogy a kőre kenyérrel kellene bárkinek válaszolnia, bármit is írjanak a kedves babó bibliaoktatóink.
Ez itt bizony nagyon komoly gazdasági, kulturális és politikai, ideológiai, demográfiai háború, amiben most épp elbuktatok.
Ezért most – képletesen, de ha sokat ugráltok fizikailag is – le lesztek mészárolva, amint ti tettétek anno a magyarokkal.
A nemfelejtés nem zsidó előjog, magyarok is képesek rá és sokat tanultunk a bosszú népétől.
Ez nem személyes ügy, csak a korszellem, amit nem ismertek fel, vagy ha felismertétek, akkor hazudtok róla.
Élhető MAGYAR ország kell, ebben egyetértünk.
Amit most éreztek az a magyar reakcó az elmúlt 70 évetek kapcsán.”
……
“Demagóg,
elmebeteg, áruló, idegenszívű démon vagy. 65 év után végül a te
terrorista, destruktív, hitetlen lényed rohad el, s nem a társadalom,
amely ellen mindvégig dolgoztál. Ez nem a te országod, ez nem a te
világod.
Honnan, milyen nyálkás kövek alól másznak elő ezek a gondolatok?
Miféle elme alakítja őket szavakká?
Mi lesz holnap? Egy, két, öt év múlva mi lesz?
Sárga csillagot kell viselnünk? Mindenkinek, aki TI?
Nem hibás ebben a kormány, sem a Fidesz.
Bűnös.
Aljas, önös érdekből szabadította ránk, támogatta, nevelte és védelmezte, védelmezi ezt a mocskot.
A MI fajtánk és a TI fajtátok…
A vallás álarca mögé bújva, mint annyiszor már.
Jobban, biztosabban üldözve el innen minden embert, aki képes lenne talpára állítani ezt a feje tetejére billent szörnyűséget.
Aktívan közreműködnek abban, hogy többé itt ne legyen TI.
Csak MI.
Csak a Fidesz.
Emlékeznek, emlékeztek erre a felvonulásra?
Alig két éve volt.
Akkor még ki tudtuk mondani. NEM!
Ma már megszoktuk.
Nem érdekes.
Valóban nem számít?
Akkor mi az, ami számít még nekünk?
Hová tartunk?
Miért?
MIÉRT?
Edgar Swan
Kommentáld!